– Csoda volt – mondta a polgármester a költõvel együtt, hogy a Csendes Éjben égni kezdett egy szegény nép karácsonyfája, de a ½Földrészek népe nézi, nézi, / Egyik érti, másik nem érti. / Fejük csóválják, sok ez,
soknak. / Imádkoznak vagy iszonyodnak, / Mert más lóg a fán, nem cukorkák, / Népek Krisztusa, Magyarország.½ Hozzátette: egy népnek is lehet sorsa, feladata, küldetése: nekünk ez az áldozat jutott
osztályrészül. Utalt Magyarország szerepére Kelet és Nyugat között,azokra a történelmi állomásokra, amelyek Trianonhoz vezettek, majd arra,hogy a megalázottság, a megverettetés 1956 októberében egy irányba
terelte azokat, akik józanul ítélték meg a helyzetet. A drámai következmények érzékeltetéséhez ismét költõt idézett meg Bencsik János. Jókai Anna: Ima Magyarországért címû versének soraival zárta tisztelgõ
beszédét.A mûsorban közremûködött Téry Sándor színmûvész, Marosvölgyi Ágnes népdalénekes, a Tatabányai Bányász Táncegyüttes, és az Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai.
Az ünnepségen a városi és a megyei önkormányzat, a pártok, civil és politikai szervezetek képviselõi helyezték el a megemlékezés virágait az 56-os emlékmûnél, majd az 56-os forradalom és szabadságharc hõsei és áldozatai elõtt tisztelgõ tatabányai polgárok gyertyákat gyújtottak.