Tardos község önkormányzata ötödik éve minden esztendõben megjelentet egy mûvet a falu történetének, kultúrájának valamely fontos szeletérõl. A község kiadási tevékenysége – igaz, még sorozatcím nélkül – 2000-ben, a millecentenárium évében indult. Ekkor jelentették meg Varga Rózsa szerkesztésében a Tardoson, a téren és a pázsiton: Tardosi szlovák balladák, dalok, imák címû, függelékében a falu történetét is röviden ismertetõ kötetet (2000). Ehhez kapcsolható az idõközben sorozatcímmel ellátott Tánccal és dallal a Gerecse tövében címû kötet (2002), amely a Vörösmárvány táncegyüttes 30 évét mutatja be, bizonyítván, hogy a gazdag szlovák hagyományok õrzése, a nemzetiségi kultúra ápolása e kis gerecsei faluban központi kérdés.

A sorozat számozottan elsõ kötete Motil László Tardos sportja címû írása (2001). Motil László amatõr helytörténész, maga is tevékeny részese volt a falu labdarúgó- és sport-életének.

…ezzel a könyvvel segít emlékezni mindazoknak, akik részesei voltak a történetnek, segít tudni a múltat az újabbaknak, és segít tanulni mindenkinek, aki az elõdök példáját nem tartja hiábavalónak sem sikereiben, sem kudarcaiban. írja a mû kiadója. Motil László a sorozat következõ köteteinek elõkészítésébõl is tevékenyen kivette részét. A helyi önkéntes tûzoltó egyesület 90 évét bemutató -, Busa János jegyezte könyvhöz is gyûjtött anyagot. (Helytörténeti füzetek 3.). A tardosi (gerecsei) kõfejtés történeti emlékei címû könyv megszületése – amely a falu elsõ okleveles említésének 800. évfordulójára íródott – szintén elképzelhetetlen lett volna az õ hosszú évek óta folyó és gyümölcsözõ kutatatásai nélkül. (Tardos. Helytörténeti füzetek 4.) Szorgos kutatók, helytörténészek és a helyi önkormányzat összefogásának eredménye a most megjelent 5. füzet is: Körmendi Géza – Motil László: Fejezetek Tardos község történetébõl címû munka.

E füzet szerves folytatása az elõzõeknek. Különlegessége abban áll, hogy eddig nem ismert adatokat, tényeket sorjáz, a nagyközönség elõtt ismeretlen levéltári források segítségével vázolja fel és egészíti ki többek között a Varga Rózsa által jegyzett kötet történeti fejezetét. A falu múltjának jelentõsebb állomásaihoz szervesen kapcsolódó plébánia- és iskolatörténeti fejezetek (III. és IV) gazdagítják a képet.

Az elsõ rész a földrajzi fejezet, a történelem helyszínét, a gerecsei tájat írja le röviden. Ezt követi a településtörténet a régészeti leletektõl a 19. század elejéig. A korai keresztény kõfaragók történetétõl az avar kori sáncokon át a honfoglalás- és Árpád-kor történeti kútfõkig szólnak röviden a falu históriájáról, majd a török kori pusztulás dokumentumaival zárják le szerzõk a középkori ismeretanyagot. A mû legérdekesebb, legtöbb újat hozó része a II/4. és 5. fejezet, amelyek a 18. század fontos történéseit vetítik elénk. Az írók 1725-re teszik a falu újratelepítésének dátumát. Elemzik az egyéb adatok ellentmondásait, majd közlik az e kérdésben perdöntõ telepítési szerzõdést. A faluban ma is meglévõ csa-ládnevek és az 1767. évi úrbéri szerzõdés egybevetésével megállapítják, hogy mely Nyitra vármegyei falvakból érkeztek a tardosiak õsei. Az 1767. évi úrbérrendezés körüli egyéb iratanyag segítségével nemcsak a földtulajdonlás szabályozásáról, a szolgáltatások mennyiségérõl, gazdasági vonatkozásokról írnak, hanem az akkoriban ott élõk társadalmáról (iparosok, kõfejtõk stb.) is. Ezzel mintegy az uradalmak történetének megírására is felhívják a figyelmet.

A mû több fejezetében van a források kö-zött utalás a plébánia történetének néhány vonatkozására. Ezen tematikai egységet a III. fejezetben dolgozták fel. Itt további fontos források (egyházvizsgálati jegyzõkönyvek, plébániai iratok) segítségével mutatják be az elõbb fiókegyházként, majd önálló egyházközségként mûködõ római katolikus vallású Tardos lakói lelki gondozásának, egyházi életének kereteit, tényeit. Hasznos kiegészítõje a IV. fejezet, amely a község életének egyik legfontosabb szeletérõl, a helyi elemi oktatás múltjáról íródott. Lényeges – talán nem eléggé közismert – tény, hogy a tardosi általános iskola 1994-ben vette fel a falu nagy szülötte, a turkológus akadémikus Fekete Lajos nevét. Érdeklõdéssel várjuk a Komárom-Esztergom megyében is párját ritkító sorozat folytatását.

Dr. Horváth Géza