A Lábatlani Vasbetonipari Zrt. a zord időkben is képes helytállni

– Hogyan hatott a termelésükre, a piacaikra a jelenlegi gazdasági helyzet?
– Sajnos a gazdasági helyzet – ahogy ezt a saját bőrünkön is érezzük -, nem éppen ideális, különösen nem kedveznek a feltételek az építőipar számára. A betonelemgyártás pedig ebbe a szegmensbe tartozik. A hazai infrastrukturális fejlesztések leálltak, forrás híján valamennyit át kellett ütemezni. Ezek elmaradása nagy kihívás elé állított bennünket is. Míg korábban 75-80%-ban a magyar piacra termeltünk, és csak a fennmaradó 20-25%-ot vittük külföldre, addig mára mindez megfordult, zömében exportra dolgozunk.
– Szerencsére magas szintű termelési technológiánk van, kiválóan képzett, tapasztalt kollégáink, akiknek a szakmai tudására büszkék lehetünk, és a szolgáltatásaink is a minőséget garantálják. Így, amit nyújtani tudunk, az bárhol a világon megállja a helyét, és szerencsére van is rá kereslet.
– Persze ahhoz, hogy ezt elérjük, sokkal több munkát kellett befektetnünk, mint az ezt megelőző időszakban. Más itthon, magyar emberekkel, magyarul beszélve, magyar üzleteket kötni, és megint más külföldön érvényesülni. Sokkal több idő és energia, de hála Istennek nagyon is piacképesek vagyunk.

– Milyen irányból érkeztek az új megrendelések?
– Szlovéniában a hagyományos vasútfejlesztés mellett immár a gyorsvasútépítéssel letettük a névjegyünket, bizonyítottunk, és mára minden nagyképűség nélkül mondhatjuk, mi vagyunk Szlovénia vasúti infrastrukturális beszállítója. Ami ezen a területen ott épül, azt mi szállítjuk nekik.
– Norvégiában is több projektet sikerült elnyernünk, jelenleg Oslóba kerülnek a termékeink.
– A lengyelekkel is sikerült üzletet kötnünk, a varsói metróbővítést mi nyertük el, de szállítunk betonelemeket Romániába is, ott most épp vasútépítéshez, de jövőre indult a bukaresti metróprojekt is, amire szintén mi kaptuk a megbízást.
– Említettem már Litvániát is, ahol a nemzeti energiaszolgáltatónak fogunk szállítani. Éppen most jártak itt, megállapodtunk a nagyfeszültségű, 26 méteres betonoszlopok gyártásában.

– Szerencsére sok projektünk fut, szinte valamennyi külföldi, de örülünk, hogy ilyen sikereket tudtunk elérni külhonban is.
– Korábban arról számoltunk be, hogy csúcsra járatták a kapacitásaikat. Most mi a helyzet a volumennel, mennyire vannak lekötve?
– A Budapest-Belgrád vonal építése az valóban hatalmas lekötés volt, akkor tényleg csúcsra járattuk a gépeinket. Most – fogalmazzunk úgy -, visszamentünk a normál szintre, ezzel bőven ki tudjuk szolgálni mind a hazai, mind pedig a megnövekedett külföldi igényeket. További bővítésben egyelőre sajnos nem kellett gondolkodnunk, a meglévő kapacitásainkat, ha kell meg tudjuk akár sokszorozni is. Ha hirtelen megnőnének az igények, nem esnénk kétségbe, mert egyrészt az embereink szívesen vállalnak túlmunkát, hiszen azzal még több pénzt tudnak keresni, és ha a vevői igények úgy hozzák, akár több műszakban is tudunk gondolkodni.
– Foglalkoztatnak még vendégmunkásokat?
– A korábbi kirgiz kontingensünk a több pénz reményében tovább állt, Németországban próbálnak szerencsét. Őszintén szólva annyira nem is bántuk. Jó, dolgos emberek voltak, de a különféle törvényi előírások miatt, csak drágán tudtuk őket foglalkoztatni, inkább csak kényszerből. De legalább ezen a téren is szereztünk tapasztalatot.
– Az igazság általában a bérelt munkaerővel szemben az, hogy a saját állományban lévő kollégák nehezményezik a kötelező juttatásokat, amit ők többletjuttatásként éltek meg, igazságtalannak tartották, hogy aki idejön messziről, többet kap, mint az, aki itt él, régóta itt dolgozik. Nehéz itt igazságot tenni, hiszen az is igaz, hogy a vendégmunkásnak valahol laknia kell, és ha magának kell finanszíroznia, akkor már az itt megszerezhető jövedelem kevésbé vonzó. A külföldi munkavállalók példája pedig mutatja, hogy még így is előbb-utóbb nyugatra mennek, mert ha egyszer már távol kell élniük a szeretteiktől, akkor igyekeznek maximalizálni a jövedelmüket.
– Szerencsére most a létszámunk teljesen feltöltött, és kizárólag magyar munkaerővel dolgozunk.
– A romló gazdasági környezetben nehéz fenntartani a versenyképességet. Önök milyen lépéseket tettek ennek érdekében?
– Nagyon jelentős energetikai beruházásokat hajtottunk végre az elmúlt időszakban, mindent megtettünk, hogy minél zöldebbek legyünk. A teljes fűtésrendszerünket átalakítottuk. Első ütemben a termelésre, a gyártásra koncentráltunk. Azt tűztük magunk elé, hogy minél kevésbé legyünk gázfüggőek. Ennek a kihívásnak maximálisan eleget is tennünk, a csarnokfűtést ma már egy korszerű hőszivattyús rendszer biztosítja. Teljesen kiváltottuk a gázt, a hőszivattyúknak köszönhetően függetlenné váltunk a fosszilis energiahordozóktól.
– Emellett az energiakorszerűsítésre, és hőmegtartására is odafigyeltünk, mindenütt ledvilágítás van, és a csarnok egésze hőszigetelést kapott.
– A napelemek telepítéséről sajnos le kellett mondanunk, mert a számítások azt igazolták, hogy számunkra ez jelenleg nem kifizetődő. Ennek elsősorban az az oka, hogy a termelési technológiánk olyan, ahol nem folyamatos az áramigény, a fölös megtermelt energia pedig ma még csak drágán és rövid ideig tárolható, ami nekünk így nem jelent kielégítő megoldást.
– A termelést követően az irodaház teljes megújítása is megtörtént. Komplett nyílászárócserét hajtottunk végre, hőszigeteltünk, és a fűtési rendszerünket is lecseréltük, itt is hőszivattyús fűtésre váltottunk. Mindezt saját erőből kiviteleztük, mivel nagyvállalatként ezen a téren nem számíthattunk pályázati támogatásra. Meglepő, de ezek, bár drága, de mégis relative gyorsan megtérülő beruházások, megéri befektetni. Aki megteheti, annak mindenképpen csak javasolni tudom. Már rövid-közép távon is gazdaságos, és garantálja az energiafüggetlenséget, ami manapság nagy értéknek számít.
– A Lábatlani Vasbetonipari Zrt. az innováció terén is erős. Milyen újdonságokkal rukkoltak elő?
– A partnereinkkel közösen fejlesztettünk új termékeket. Az oslói projektekhez például egy egész új termékpalettát. A munkatársaink, a német kollégákkal közösen éppen most tartják Németországban a prototípusok termékbemutatóját. Ez egy közös projekt, a termékek egy részét itthon, más részét pedig Németországban gyártjuk.
– A litvánoknak is fejlesztettünk, az említett különleges energiaoszlopokat. A nagyfeszültségű távvezetékeket náluk nem az itthon megszokott acéloszlopokon viszik, hanem 26 méter – azaz kilencemelet – magas betonoszlopokat használnak erre a célra. Ennek a kihívásnak is meg tudtunk felelni. Elnyertük a tendert, a következő három évben szállíthatunk.
– A jövő év talán már hazai viszonylatban is kecsegtető. Sok projektet látunk kiírva, sorra jelennek meg a tenderek, reméljük, hogy ezek valóban megvalósításra is kerülnek, és ebből a munkából mi is kivehetjük majd a részünket. Egyelőre még nagy a bizonytalanság, de bizakodóak vagyunk.
– A szakember-utánpótlást hogyan sikerül megoldaniuk?
– Azt elmúlt időszakban országszerte több helyen is létrejöttek úgynevezett szakképzési centrumok. Az esztergomi járásban, ahová mi is tartozunk, még adósok voltunk egy ilyen intézménnyel, ezért több nagyvállalattal összefogtunk és megalapítottuk. A fő cél, hogy a fiatalok megfelelő, a napi gyakorlathoz igazodó képzést kaphassanak, és olyan szakmákat tanuljanak, amire tényleges igény mutatkozik a környékbeli vállalkozásoknál. A vállalatok szívesen vállalnak szerepet a képzésben, hiszen ezáltal gondoskodni tudnak a megfelelő szakember-utánpótlásról. Ez egy jó kezdeményezés, minden félnek előremutató. A minőségi szakmunkásképzéshez minden eszközzel vissza kell térnünk, mert jó szakmunkások nélkül nincs jó gyártás sem.
– Még csak az elején vagyunk a folyamatnak, de máris körülbelül ötven cég csatlakozott a képzési centrumhoz. Egy összehangolt tanterv keretében ezek a vállalatok gyakorlati képzőhelyként szívesen fogadnak majd diákokat. Így a tanulók valódi munkahelyeken képezhetik magukat, valódi mesterektől leshetik el az adott szakma fortélyait. Mi is szeretnénk minél több diákot fogadni, gépészeket, villanyszerelőket, lakatosakat.
– A dolgozói állományunk egyre csak idősödik, meg kell fiatalítanunk a gárdát, át kell tudni adni az értékes szakmai tapasztalatot. Aki nyugdíjba megy, a helyére szeretnénk új, fiatal, de jól képzett kollégát fölvenni. Abban reménykedünk, hogy ha már eleve nálunk tanul, itt tölti a gyakorlati képzését, ha nem is mindenki, de egy részük később is itt marad, megismeri, megszereti ezt a szakmát, és neki sem jelent majd akkora kihívást az iskola befejezése után az elhelyezkedés, mert nem egy új, idegen helyen kell kezdőként helytállnia.
– Persze minderre nekünk is fel kell alaposan készülnünk A terveink már készen állnak, de rengeteg még a teendő ezen a téren is.

Cseh Teréz