Az egykori Szilasbalhás két falu, Balhás és Szilas összeépülésével jött létre. A gyönyörû fekvésû település 1942-ben kapta a Mezõszilas elnevezést, ami a tájra, és az egykor itt honos szilfára utal. Határában kelta településnyomokra bukkantak. Erre haladt a Sopiane-Gorsium fõútvonal. Az itt talált leletek arra utalnak, hogy a térség késõbb, az avar korban fejedelmi központ lehetett. A község belterületén feltárt X-XI. századi sírok a magyar honfoglalás koráról vallanak. Kiss Géza polgármester a település nevezetességeit mutatja be olvasóinknak.
Strommel-kastély
A Kenessey család volt az elsõ tulajdonos, majd bérlõként Beéri Balog Gyula lakott benne 1898-ig. Ezután a kastélyt Lorsy Herman vásárolta meg. 1928-tól Strommel Henrik az új tulajdonos. Ízlésesen berendezett kastély, 1000-1200 kötetnyi egységes kötésû könyvvel, hanglemezekkel, díszcserépkályhával, mely a pécsi Zsolnai gyárban készült. A kályhát a háború után széthordták. A háború után elõször gépállomás lett, majd itt kapott helyet 1962-tõl a megyei szociális otthon. 1965-ben új szárnnyal bõvítették, majd 1986-ban új épületrésszel egészült ki. A gondozottak száma kétszáz fõ.
Droppa-kastély
Az 1800 körüli években épült kastély elõször a Huszár családé, tõlük vásárolták meg a Bárándyak, majd Széchy Illés lett a tulajdonos. Ezután a kastélyt Blaskovics Ernõ, a híres Kincsem versenyló tulajdonosa vásárolta meg, és adományozta Szabó Karolina színésznõnek. A kastély emeletének belsõ díszítõi munkáit a tulajdonos olasz mesterekkel készítette. 1912-ben álkupolával, toronnyal, renaissance-terasszal, mûmárvány, angol hallal bõvítették a kastélyt. Haláluk után 1929-ben Droppa Kálmánnéé és testvéréé lett, õk az államosításig laktak benne. 1949-60-ig a Mezõszilasi Állami Gazdaság központja, 1960-tói a Mezõföld Tsz. tulajdona. Az erõsen megrongálódott épületet 1970-ben renoválták.
Németh László-emlékház
Az „L” alakú épület eredetileg nemes Zámbó János kúriája. A XIX. sz. közepén vásárolta meg Németh Péter, és lett 1971-ig a Németh családé. Az író, Németh László gyermekkora vakációit töltötte a nagyapai házban, de felnõttként is rokonlátogatóban többször megfordult az épületben. Több Németh László-mû egészének vagy részleteinek helyszíne, pl. Kocsik szeptemberben, Emberi színjáték, Bodnárné, Horváthné meghal, stb. 1974-ben õ avatta fel az ide költöztetett községi könyvtárat. Az író is jelentõs anyagi áldozattal járult hozzá, hogy az épület községi tulajdonba kerüljön. Állaga egyre romlott. 1983-ban le kellett bontani, majd 1984-ben építették újjá. 1984. november 16-án országos jelentõségû ünnepség keretében adták át, és nyílt meg a Németh László Községi Könyvtár, és egyik kis szobájában a Németh László-emlékszoba.
Elsõ úri Kaszinó
Alapszabállyal rendelkezõ egyesület volt, a vidék birtokos nemeseinek gazdasági és kulturális társulása és egyben szórakozóhelye. .Megalakulását 1828 és 1833 közé tehetjük, mivel elsõ, kézzel írott Rendszabása nincs keltezve. Az 1839-ben keletkezett megújított Rendszabást Veszprémben nyomtatták. Az épület legfontosabb helyisége a nagyterem. Valaha fakarzattal, kórussal, színpaddal rendelkezett. Hozzá csatlakozott két kisebb terem. Fûtésük kívülrõl tüzelhetõ kályhával történt.
Az épület teteje eredetileg fazsindelyes volt. Berendezésérõl jegyzõkönyv tanúskodik, mely megemlíti a függönyökön, fogasokon, székeken, gyertyatartókon, asztalokon kívül Bezerédi és Wesselényi arcképét is. A kaszinó gazdasági tevékenységet folytatott. Gazdasági tudakozó intézetet hoztak létre (Kuntschafts-Amt). Mûködésérõl bevételi-kiadási jegyzék maradt fenn. Ez szarvasmarhák vételérõl majd eladásáról tanúskodik. Késõbb a mû-velõdés és gazdálkodás mellett egyre inkább a szórakozás került elõtérbe. A kezdetben tiltott kártyázás, mulatozás lett késõbb a fõ vonzerõ. A kártyacsaták során holdak, birtokok cseréltek gazdát.