„1994-ben mi magunk se hittük, hogy egy 700 lelkes településre már elsõ alkalommal több ezer embert lehet elhozni. És mégis így volt, délutánra tele lett a szõlõhegy.” – idézi vissza Hujber János, Sümegprága polgármestere az elsõ fazekas találkozót. Azóta a romantikus domboldalból a falu közepére került át a rendezvény, de a jó hangulaton, az érdeklõdõk vidám nyüzsgésén ez mit sem változtatott.

Az önkormányzat és egy helyi fiatal fazekas, Apáti Zoltán, kezdeményezése nyomán alakult ki a minden évben Pünkösd idõszakában megrendezett, ma már hagyományos rendezvény. A populárisabb hét végi bemutatókat és vásárt egy szakmai nap elõzi meg, ahol az alkotók elõadásokon vesznek részt, új technológiákkal ismerkednek meg. Az ország minden sarkából jönnek kiállítók, de különösen a Dunántúlról. Pécstõl Gyõrig van harminc, negyven rendszeresen visszatérõ fazekas, akit az elsõ pillanattól megragadott valami ebbõl a sajátosan bensõséges hangulatból.

– Részben nekik köszönhetõ a rendezvény sikere és folyamatossága, hiszen nem kis áldozat árán hozunk létre itt évrõl évre színvonalas, nagy tömegeket vonzó találkozót, ahol más szakmák, például a seprûkötészet, vagy a kosárfonás képviselõi is megjelennek. Általában az értelmiséget foglalkoztatja inkább a kézmûvesség, azon belül is a pedagógusokat, akik közül sokan oktatják is egyik, vagy másik szakmát. – mondja Hujber János.

A rendezvény ma már országos hírnévnek örvend, számos budapesti visszatérõ vendég jár ide úgy, mintha haza jönne. A polgármester azt fájlalja leginkább, hogy a helyieket nem sikerül kellõképpen bevonni az eseményekbe, pedig a helyben készített termékek, kiskerti gyümölcs, méz, tej, sokminden más cikk nagy, pénzben nem kifejezhetõ érték, ami mind-mind további vonzerõt jelentene. Az emberek azonban tartanak a hatóságoktól, a rugalmatlan elõírásoktól, nem úgy, mint a szomszédos Ausztriában, ahol a kapuban, kannából, egy gumicsövön át mérik a házi tejet és árusítanak mindent, amit a kisgazdaság elõállít.

Hosszabb távon akár a vidékfejlesztés egyik eszköze lehetne ez és az év során megtartott további három-négy rendezvény, amelyekre alapozni lehetne a falu népességének tevékenységét és megélhetését. Már él itt olyan vállalkozó, aki azért telepedett le Sümegprágán, mert élénk a kulturális élet, jó a hangulat és úgy érzi, itt megtalálta a számítását. Az idegenforgalom területén még nem tudott a település olyan nagyot elõre lépni, mint amekkorát megérdemelne, hiszen a turizmus beruházás igényes ágazat, erre még nem futotta.

Hujber János azonban nem kesereg, mert az a meggyõzõdése, hogy nem csak a kézzelfogható, megszámolható haszon jelenti az eredményességet, hanem a megváltozott szellemiség, a kulturális hírnév és mindazok a jövõbeni lehetõségek, amelyek majd a mostani adottságokból sarjadnak ki.