Másfél évtized alatt csaknem duplájára nõtt a lakosság
Sárkeresztes nem akarja túlnõni magát
Sárkeresztes mindössze nyolc kilométerre fekszik Székesfehérvártól, a község életében tehát meghatározó szerep jut a megyeszékhelynek. A lakosság mintegy 80%-a jár dolgozni a nagyvárosba, és sokan csemetéiket is oda hordják iskolába. Krähling János polgármester és az önkormányzat ugyanakkor azon dolgozik, hogy nõjön a község megtartó ereje, alakuljon ki igazi faluközösség.
– Milyen ma Sárkeresztesen élni?
– Gondolom jó, hiszen a Fehérvárról kiköltözõk, valamint a távolabbi települések lakói közül itt házat, telket vásárlók miatt az elmúlt tizenöt évben csaknem megduplázódott a lakosság száma. Jelenleg mintegy 1600-an laknak Sárkeresztesen. Összközmûves településünkön idén még a kábeltévét szeretnénk bekötni, erre hamarosan sor kerül. Belterületünkön nincs már földút, tavasszal rendbe tesszük az újhegyi szõlõkhöz vezetõ külterületi utat is – erre SAPARD pályázatot nyertünk -, így könnyebben megkö-zelíthetõ lesz a temetõ is. A víznyomással még gondunk van, de mire ezeket a sorokat olvassák, átadjuk az új tûzi- és ivóvíz nyomásfokozó berendezést. Öt településsel kö-zösen pályázunk a belvízelvezetésre, reméljük, ez a kérdés is hamarosan megoldódik.
– Ha újabb emberek akarnak Sárkeresztesre költözni, tudnak nekik telket biztosítani?
– Szinte beépült az egész falu. Nem akarjuk túlnõni magunkat, ám volna még lehetõség utcák nyitására, lakótelkek kialakítására. Erre egy-két éven belül kerülhet sor. Pedig tényleg jó itt élni, úgy gondolom. Óvodánk három csoporttal mûködik, minden igényt kielégít. A gyerekek ismerkedhetnek a számítógéppal, sószoba, teszi vonzóvá, még Fehérvárról és a szomszédos Moha községbõl is hoznak ide gyerekeket. Ez az intézményünk módszertani központ is, hiszen itt van a székhelye a Székesfehérvár-környéki Óvodavezetõk Egyesületének. Négyosztályos iskolánknak jó a felszereltsége, csak sajnos tornatermünk nincs. Ezért a megyeszékhelyen bérelünk termet és uszodát, oda visszük a gyerekeinket testnevelés órára. Mindent elkövetünk, hogy az itt élõk komfortosan érezzék magukat. Célunk az, hogy már ifjúkorban megismerjék egymást a gyerekek, ez lehet a késõbbi faluközösség magja. Õk lehetnek azok, akik erõsítik az idetartozás érzését, a lokálpatriotizmust.
– Eszerint Sárkeresztes amolyan alvótelepülés?
– Az volt, hiszen napközben kevesen tartózkodnak itt. Örömteli fejlemény viszont, hogy a minap megalakult a Sárkeresztesért Egyesület, mintegy harminc taggal. Õk azok a gondolkodó, segítõkész emberek, akikkel közösen elérhetjük célunkat. A közösségépítés fontos színtere a sport, öntözõberendezéssel ellátott focipályánk, aszfaltos kosár- és röplabdapályánk is van. Rendezvényeink, a júliusi falunap, és a szeptember végi szüreti felvonulás és bál is az összetartozás élményét nyújtják.
– A helyi vállalkozók hogyan viszonyulnak az önkormányzathoz?
– Nagyon jó a kapcsolatunk az itt mûködõ vállalkozásokkal, amelyek száma közel száz. Vállalkozóbarát önkormányzatként mindössze 0,5 % iparûzési adót szedünk. Legnagyobb helyi munkáltatóink a Gigi Cérnakesztyûgyár és a TSZ-bõl alakult Mezõgazdasági Rt. Ám a többiek – fuvarozók, iparosok, fakereskedõk – is odateszik magukat a község érdekében. Támogatják rendezvényeinket, elvégzik a fûnyírást a focipályán, havat takarítanak – ki-ki ereje, tehetsége szerint.
– Mi a polgármester nagy álma?
– Az, hogy végre legyen rendes faluközpont, ahol helyet kaphatnak új oktatási, mûvelõdési, igazgatási és egészségügyi intézmények mellett a lakossági igényeket kielégítõ kereskedelmi és vendéglátóipari egységek is. Reméljük, néhány év múlva ez a nagy-nagy tervünk is megvalósul. Ez a település, az itt élõ, környezetükre is igényes, gondos emberekkel igazán megérdemelné, hogy ne csak alvótelepülés, hanem megtartó, jó közösséggel rendelkezõ, igazi falu legyen!