– Kezdjük egy kis történelmi visszatekintéssel.
– Várpalotán a 30-as évektõl folyamatosan bõvültek az ipari objektumok. A bányászat után a vegyipar, az alumíniumgyártás, a villamos erõmû nagyberuházásai megteremtették 1951- re a várossá válás alapjait. Ekkor három városrész, Várpalota, Pétfürdõ és Inota kapcsolódott egymáshoz, 1997. október 1-jétõl azonban Pétfürdõ ismét önálló település. A város jelenleg két részbõl áll, ezek Várpalota és Inota, lakossága pedig közel 23000 fõ. A gazdasági életben már nem játszik szerepet a bánya, elõtérbe került az Inotai Alumíniumkohó Kft, a Bakony Erõmû Rt, és más vállalkozások. 1996-97-ben a városban kiépült a gázfûtés, a teljes telefonhálózat és befejezõdött a víz- és csatornahálózat korszerûsítése. Nagy feladatot jelent ezeket követõen az úthálózat felújítása is. A város azon ritka települések közé tartozik, amelyek 100%-os infrastruktúrával rendelkeznek. Az elmúlt években nagykapacitású szennyvíztelep került átadásra, valamint elkészült a nagyteljesítményû gázüzemû fûtõmû, amely mintegy 4000 lakás és 1900 háztartással egyenértékû intézmény hõellátását biztosítja. Érdekesség, hogy Várpalotán található Magyarország egyik elektromos áramot termelõ szélerõmûve is.
– Az iparstruktúra átalakítása milyen hatással volt a lakosság foglalkoztatására?
– 1993-ban tragikusan magas, mintegy 20%-os volt a munkanélküliség. Ez 2000-re 6%-ra csökkent, ma 9-10%-ra tehetõ. Az újabb emelkedés oka a multik kivonulása Székesfehérvárról, ugyanis sokan jártak oda dolgozni városunkból. Ma a legnagyobb munkáltatók a városban és környékén a MAL Rt. (750 fõ), a Péti Nitrogénmûvek (950 fõ), maga az önkormányzat (800 fõ) és a VOLÁN (200 fõ). Várpalotán két ipari park van. Az egyik a kohó területén, itt mûködik az MFT, a Maba Hungária és a MAL-MBK Kft. Ezek a vállalkozások kb. 150-160 fõnek adnak munkát. A Várpalotai Ipari Parkban jelenleg egy cég, a Suzuki Mészáros Szerviz tevékenykedik, de három másik vál-lalkozás már megvásárolt fejenként mintegy 1500 négyzetmétert, reméljük hamarosan megkezdik õk is az építkezést.
– Hogy alakul idén a gazdálkodásuk?
– Jelenleg a költségvetési tárgyalások közepén tartunk. Sajnos fejlesztésekben csak az igények töredékét tudjuk kielégíteni, adóemelésre is kényszerültünk a zavartalan mûködés biztosítása érdekében. Ugyanakkor a kötelezõ béremelések és feladatok anyagi háttere biztosított. Szerencsére Várpalotán nagyon jó az adófizetési morál, ez biztos hátteret jelent az önkormányzat számára. Bár rendelkezünk folyószámlahitellel, ezt tavaly nem kellett igénybe venni, reméljük az idén sem kell hozzányúlnunk.
– Beszéljünk egy kicsit a város szellemi életérõl is!
– Az oktatás területén van öt önkormányzati, egy magán- és egy egyházi általános iskola, valamint hét óvoda Várpalotán. Sajnos folyamatosan csökken a gyermeklétszám, 1990-ben mégy négy bölcsõde mûködött 100 férõhellyel, mára egy maradt mindössze 50 fõvel mûködik. Ami a kulturális életet illeti, annak alapjait a múlt század elsõ felében teremtették meg. 1920-ban alakult a Bányász Kórus, 1929-tól mûködik a Bányász Fúvószenekar, amely há-zigazdája az évente megrendezésre kerülõ Fúvószenekari Találkozónak. Évtizedes hagyományokra tekint vissza a Cserregõ Néptáncegyüttes és a Vox Castellana Kamarakórus is. Várpalota kulturális életének egyik alapköve a félszázados múlttal rendelkezõ zeneiskola, amely számos mûvészt és mûértõt, zenepártolót nevelt fel. Csaknem negyven esztendeje rendezik meg Várpalotán a Ney Dávid kórushangversenyt, ahol a város gazdag zenei kultúrája mutatkozik be évrõl évre.