– Elnök úr, a programban eltervezett változásokat sikerült véghez vinni?

– Azt hangoztattuk, hogy ez az év a változások éve lesz. Ha ezt a célkitûzésünket tekintjük alapnak, akkor eredményesnek értékelem az elmúlt hónapokat. Januárban feltáró munkát végeztünk, amelyet három részre osztottunk: a politikai feladatok átcsoportosítása, a hivatali mûködés áttekintése és a gazdálkodási feltételek vizsgálata. A legnagyobb változások a hivatali mûködésben érzékelhetõk. Márciusban és júniusban megvizsgáltuk az összes intézményünket. Elõírtuk azokat a változásokat, amelyek a racionalitás miatt váltak szükségessé. Célunk egy olyan mérleg elkészítése volt, amely alapján a ciklus végéig kimondjuk, melyik intézménynek milyen perspektívája van, mi a jövõje, mennyire érezhetik magukat biztonságban, ki várhat fejlesztésekre, ki nem. Számunkra is fontos volt, hogy mindenki tisztában legyen a saját intézménye helyzetével. Nem voltak merész lépéseink, így ezek az elemzések finomító megoldásokat hoztak, de átütõ erejû változtatást nem tartalmaztak. Egy kicsit elégedetlen vagyok vele, de valójában a pályamódosítások megtörténtek.

– A hivatali terület áttekintése során milyen tapasztalatokra tettek szert?

– Azt gondoltuk, hogy a közigazgatási átszervezés jobban érvényesül országos szinten. A parlament esetleg elfogadja majd az új törvényeket, ezért már elõre igazodásokat végeztünk. Úgy gondoltuk, hogy a területfejlesztésben csökkenni fog a feladatunk. Emiatt azt a fõosztályunkat, amely ezzel a területtel foglalkozott, a szolgáltatás irányába változtattunk. Olyan munkatársakat vettük fel és olyan feladatokat jelöltünk meg, amelyek a települések, a kistérségek felé szolgáltatnának szakértõi véleményt. Nem akartuk elveszíteni munkatársainkat, és továbbra is segítséget szerettünk volna nyújtani a kistérségek, települések számára. Óriási igény van az önkormányzatok részérõl az ilyen jellegû szakmai segítségre. Egy kis faluban nem tudják megengedni maguknak, hogy két-három felsõ fokú végzettségû szakértõ fizessenek a hivatalban. Ha nem áll rendelkezésre megfelelõ szakember, sem pénz, akkor az önkormányzatok nem tehetnek mást, mint hogy az államhoz, a közigazgatáshoz fordulnak. Ekkor azonban hatósági ügy lesz belõle, pedig nekik segítségre és nem elbírálásra van szükségük. Úgy gondoltuk, hogy jó irány a segítõ-szolgáltató feladatok növelése.

Nagy lépésekkel indultunk a szolgáltatás felé, de nem tudtuk csökkenteni hozzá sem a létszámot, sem a feladatot. Ezért ez a folyamat egy kicsit lassabban halad, mint terveztük. A másik belsõ átszervezési kérdés az volt, hogy a hangsúlyos területeknek legyenek külön felelõsei. Elválasztottuk az aljegyzõt a jogi fõosztálytól azért, hogy minõségpolitikánk külön felügyelettel mûködjön, illetve felvettünk új munkatársat, aki az aljegyzõvel koordinálva a pályázatok, a pénzgyûjtés irányába kezdett el tevékenykedni.

– Ezeket a célokat hogyan valósították meg?

– Szép lassan haladtunk vele a nyár közepéig, amikor kiderült, hogy milyen a jövõ évi költségvetés elképzelése kormányzati szinten. Úgy döntöttünk, hogy elébe megyünk a problémáknak. Pénzügyi helyzetünk felgyorsította ezeket a változásokat. Az látszik, hogy ha a parlament elfogadja a jövõ évre vonatkozó költségvetési törvényt, az rosszabb helyzetbe hoz bennünket, önmagunk költségvetésén belül, mint amilyen helyzetben az idén voltunk. Lépéseket kellett tennünk, hogy megelõzzük a pénzügyi romlás lehetõségét.

– A belsõ gazdálkodási szerkezetünket nézve túl nagy arányt tett ki a bér- és létszámgazdálkodás. Elsõ lépésben ehhez kellett hozzányúlni, hogy kisebb létszámmal, esetleg csökkentett feladatokkal lássuk el további teendõinket. Ennek érdekében lépett életbe az a megszorító csomag, amelyet egy hónappal ezelõtt fogadtunk el, és úgy szeretnénk érvényesíteni, hogy a jövõ évi költségvetést már ne terhelje.

– Ez az induláskor 240 millió forint bevétellel járt volna, most úgy látjuk, hogy alig haladja meg a százmilliót. Az intézményeink sok esetben a kisjövedelmûektõl és a nyugdíjasoktól váltak meg, és megszüntették az üres fenntartott helyeket. Így darabszámban teljesítik az elvárásokat, de ennek a hozadéka nem akkora, mint amire számítottunk. Eközben kiderült, hogy legnagyobb intézményünknél, a Fejér Megyei Szent György Kórháznál pénzhiány okozta nehézségek vannak. A kialakult pénzügyi helyzetbe nagy mértékben belejátszik az országos finanszírozási rendszer. Sajnos, a Fejér megyei probléma nem egyedülálló az országban. Egy újabb változtatási csomaggal, a komolyabb gondok elkerülése érdekében, beavatkoztunk a kórház mûködésébe. Az egészségügyi intézmény vezetésében stratégiai váltásra volt szükség, ezért történt a fõigazgatói poszton változás. Ha azt nézzük, hogy idõben érzékeltük a problémákat, és számos megelõzõ lépést tettünk az idei évben, akkor eredményesnek tarthatom a változás érdekében tett lépéseket.

– Az idei év megszorító intézkedései, a végrehajtott reformok hogyan hatnak a megyei önkormányzat jövõ évi mûködésére?

– Az egész évet úgy kell megtervezni, hogy kevesebb pénzbõl, kisebb létszámmal tudjuk lehetõleg a szinten tartást produkálni. Ez az egyik alap. Ha ebbõl indulunk ki, akkor nem fogunk elhagyni egyetlen feladatot, nem szüntetünk meg egyetlen egy intézményt sem, és nem várható a jövõ évben további leépítés. Nagyobbak a változások a nem kötelezõ feladatok területén. Hangsúlyt kell fektetni a partnerség építésére. Együttmûködési formák mûködtetésével próbálunk javítani azon, amit eddig csak anyagi téren támogattunk. A ciklusprogram is erre a logikára épült. Ha nincs elég forrásunk a saját feladataink ellátásához, akkor olyan külsõ partnereket keresünk, akik, ha kell, anyagilag is segítenek, vagy feladatot, munkát vállalnak. Elképzelhetõ, hogy nem lesz jövõre civil alap, vagy nem lesz ifjúsági alap, amibõl eddig pályázat útján osztottunk pénzt, de lesznek olyan együttmûködéseink, amikor egy-egy konkrét feladatot közösen oldunk meg a civil szervezetekkel.

Az együttmûködés erõsítése érdekében elindultunk a társadalmi kapcsolatok új területei felé, ilyen például az egyházi kapcsolatok élénkítése. Elindítottunk egy sorozatot, Megyeklub címen. Megszólítottuk azokat a társadalmi rétegeket, amelyekkel korábban nem volt kapcsolatunk (nemzetiségek, mûvészek, szakszervezetek). Megkezdtük a ciklusprogram fejezeteinek önálló programként való kezelését. Minden fejezethez létrehoztunk önkéntes szakemberekbõl álló csapatokat, amelyek feltárták a problémákat. Ezeket az év végén összegezzük, majd a jövõ évben a legfontosabbakat megoldjuk.

Megalakítottuk 2004-ben az Idõsügyi Tanácsot, létrehoztuk a Foglalkoztatási Paktumot. Ezek azok az egyéb feladatok, amelyek nem kötelezõek, mégis elõrelépést tudunk felmutatni általuk.

– Partnerségre ítéltetve… ezt a címet adta elõadásának, amelyet egy közigazgatási fórumon tartott a Megyeházán. Mit jelent a megyei önkormányzat számára a partnerség?

– A partnerség szerintem az önkéntességen és egyenrangúságon alapul. A megyei önkormányzatnak olyan együttmûködésekre kell törekednie, amelyek nem hatalmi viszony szerint alakulnak ki. Ha nincsen elég hatalma, pénze a megyei önkormányzatnak, és nincs a társadalomban olyan elismert pozíciója, amivel befolyással bírna a többiekre, akkor önkéntességi alapon társakat kell keresni, akikkel közös megegyezés alapján lehet együttmûködni. Az lenne az igazán jó, ha az állam nemcsak feladatot osztana az önkormányzatokra, hanem partnerként kezelné azokat. Továbbá ha a települések is partnernek tekintenének, nemcsak segítségért fordulnának hozzánk.

Ma a megyéknek se információjuk, se beleszólásuk, se döntésük nincs a gazdaságot illetõen. Valójában keresni kell azokat a kapcsolatokat, amelyek a gazdasági élet szereplõit segítik a közigazgatás, az önkormányzat oldaláról, illetve fordítva, mi be tudnánk építeni a megye mûködésébe a különbözõ cégek, vállalatok elképzeléseit, törekvéseit.

– A partnerségrõl beszélve meg kell említeni a szomszédos megyékkel való kapcsolatot is. Komoly dilemma, hogy a régiók vagy a megyék lássák el továbbra is a közigazgatási feladatot. Ön hogyan vélekedik errõl?

– Meggyõzõdésem szerint a megye politikai hangsúlyát tovább kellene erõsíteni, hiszen megtorpanni látszik a közigazgatási reform. Ha nem jön létre egy regionális testület és egy regionális önkormányzat, akkor nem szabad semmisnek tekinteni a megyéket, hiszen a feladatokat õk látják el. A választásokig hátralévõ két évben hangsúlyoznunk kell azt, hogy mi élünk, dolgozunk, ellátjuk a feladatainkat, ránk lehet építeni a középszint feladatait. Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyének olyan együttmûködést kellene kitalálni, ami mindegyik megyének a megfelelõ súlyát tudja biztosítani.

A kiegyenlítés lehetõségének fõ szempontja a hátrányos helyzetben lévõ térségek felzárkóztatása, illetve a régió szintû fejlesztések közös megvalósítása. Ez a területfejlesztésben már érvényesül. A közigazgatási területen nehezebb a helyzet. Megyénk valamivel több olyan gazdasági központtal rendelkezik, ami regionális feladatok ellátására is képes. Veszprém me-gyében mûködõ hivatalok többsége a humán szférához köthetõ, míg Komárom – Esztergom megyében szinte nincs ilyen típusú hivatal. Már két éve mûködik az az egyeztetõ fórum, amelyben a három megyeelnök és a négy megyei jogú város polgármestere vesz részt. Negyedévente ülünk össze, hogy elemezzük a kialakult helyzetet. Ez a fórum teremtheti meg régiónkban a politikai kiegyezés alapját, és ha akarjuk, kijelölheti a közös jövõnk fejlõdési irányait.

Csordás Csilla