A település nevének jelentése, „szán talpait összekötõ keresztgerenda” is utal arra, hogy ezen a vidéken mindig is nagy jelentõsége volt a télnek, a hónak, az erdõnek.

Amikor 1979-ben elkészült az elsõ sípálya, a hideg évszak felkínálta lehetõségek kiegészültek. Az eplényi alpolgármester emlékei szerint akkoriban legalább nyolc tulajdonosa volt, amibõl több konfliktus is származott. Sóvári Péter, aki az alpolgármesterség mellett a sícentrum mûszaki vezetõje, édes gyermekeként gyarapítja a pályát, és fejlõdésének minden állomásánál jelen volt.

– 1984-ben átalakították, elsõsorban a kezdetleges felvonók mûszaki problémái miatt új tányéros sílifteket szereltek fel. 1992-ben, amikor az addig, közigazgatási értelemben Zirchez tartozó település önálló lett, és a létesítményt átvette, akkor a tulajdonviszonyokból adódó gondok is megoldódtak. Szembesültünk viszont néhány új feladattal: sífelvonó-kezelõi tanfolyamon kellett részt vennünk, mivel személyszállításról van szó, vizsga, bizonyítvány is kellett az üzemeltetéshez. Számomra ez nem volt annyira új, hiszen korábban az itt mûködõ mangánbánya kötélpályarendszerével foglalkoztam. Miután ez megtörtént, teljes egészében mi magunk, falubeliek kezdtük el mûködtetni, karban tartani, takarítani az egész létesítményt, a hozzá tartozó jármûvekkel, motoros szánnal, hótömörítõ géppel együtt.

Három különbözõ nehézségi fokú, hosszúságú, egymásba kapcsolódó pálya van, kettõ kivilágított, éjszakai síelésre is alkalmas. Mûködik büfé, melegedõ, mosdó. A síelõk testi épségérõl, szükség esetén, hegyi mentõk gondoskodnak. Több nagy parkoló áll rendelkezésre az autóval érkezõknek. A pályák õszi elõkészítésén, takarításán már túl vannak, a mûszaki berendezések karbantartása is befejezõdött.

Az igazán komoly gondot az idõjárás okozza. Évente 27,7 havas nap volt az utóbbi 12 szezon átlagában. A 95-96-os tél volt egyedül kiemelkedõ, a maga 80 havas napjával, de volt olyan év is, hogy összesen három napig lehetett síelni. Ez volt a mélypont. Talán ez az egyik oka, hogy a nagyobb fejlesztések még nem kaptak zöld utat, pedig ötlet, szándék lenne. A „fekete” pálya mellett például egy komolyabb, függõszékes felvonó épülhetne meg, de olyan komolyak a követelmények és a költség, hogy egyelõre errõl a tervérõl lemondott az önkormányzat. Megvalósulhat viszont az alsó szinten egy kis, 300 méteres lift, ami a nagy felvonó megközelítését segítené. A faluban két nagyobb panzió, egy fogadó és több étterem várja a vendégeket.

Most már csak egy hiányzik: a hó.

Hajdufy Eszter