A tizenhat éves diáknak megnyílt Eperjes Károly és Nemere István is
Elmondták, szeretnének egy olyan magazint kiadni, amelyben nekem is szerepet szánnak. KEM-Bridge Off-Line Üzleti Magazin lesz a neve, és majd Komárom-Esztergom megyét mutatja be rendszeresen, sokféle módon. A gazdaságot, az önkormányzatokat. Nem maradhat el a kultúra és a sport sem.
Jól hangzott. Ekkor, 2001-ben, már éppen huszadik éve voltam „hivatásos” újságíró. Eleinte a megyei napilapnál, a Dolgozók Lapjánál, később ugyanott, csak a név változott. 24 Óra lett. Bölcsészként közel állt hozzám a kultúra, de a gazdaság dzsungelébe is bemerészkedtem. Na jó, igaz, néha eltévedtem, de azért találtam kitaposott utakat, ösvényeket, tisztásokat, kiemelkedő és gyorsan növekvő fákat. Ígértem, írok ezekről, ha időm engedi.
– Az kevés… – csóválta a fejét Veér Károly főszerkesztő. – Mi lesz akkor, ha nincs időd, mi meg várunk cikket tőled?
Gyorsan megtaláltam a megoldást. Beszéltem a fiammal, Andrással, aki akkor 16 éves volt. Megint a 20-as szám: éppen a XX. Gerecse 50 teljesítménytúra fáradalmait pihentük ki áprilisban, amikor szóba került, hogy megpróbálkozhatna az újságírással. Közepes lelkesedéssel mondott igent. Rögtön hozzátettem egy bűvös szót. Zsebpénz!
– Az a legkevesebb – válaszolt mosolyogva, és kérdezte, mikor írjon, mit, kiről, mennyit.
Így kezdődött. És elkészült néhány írás a gazdaságról, cégvezetőkről, vállalkozókról. Előtte, ha kérte, segítettem a kérdések összeállításában, a kész alapanyagot „pofozgattam”, szerencsére egyre kevesebbet kellett. Megérkezett a zsebpénz kiegészítése, sőt, több is, mint amire gondolt(unk). A kézzel fogható magazin mutogatása a barátoknak, tanároknak persze legalább ekkora örömöt jelentett. Engedélyt kért és kapott a fiatal titán, hogy az irodalom, a színház és a film világát is bemutassa az üzleti magazinban.
Tatabányán akkoriban találkozhatott többek között a Jászai Mari Színházban Trokán Péter és Eperjes Károly színésszel, Szabó István filmrendezővel. Kért és kapott tőlük lehetőséget a beszélgetésre, ahogyan Nemere István írótól is. Az interjúk megjelentek, jogos dicséret járt érte. Addig-addig gyűltek András cikkei, amíg egyszer csak különleges elismerést kapott munkaadóitól. Ezüsttollas újságíró elismerést kapott 17 évesen, 2003-ban, ifjú tehetségként!
Neki is, nekem is nagy volt az öröm. Innen már csak egy ugrás az Aranytoll, gondoltam, de nem úgy alakult. „Álmodtam egy világot magamnak, ott állok a kapui előtt…” – írta kedvenc együttesétől a kedvenc mondatát ballagási meghívójára. Színész szeretett volna lenni, nem vették fel. A Színművészeti Főiskolán elvégezte a tévérendező, műsorvezető szakot, közben kipróbálta, milyen a Barátok közt, később belekóstolt a Való Világba is, mint rendező, dolgozott tévécsatornáknál, jelenleg egy világszerte ismert és elismert animációs stúdiónál dolgozik projektigazgatóként. Hogy is mondják? Álmában ír még egy kicsit.
Jómagam persze írtam később is az akkor már Regio Regia névre hallgató magazinnak, mely 2004-ben Fejér és Veszprém megyékre is kiterjesztette munkásságát. Még főállásúként is dolgoztam itt jó néhány éven át. Büszke vagyok arra, hogy a nevem a mai napig szerepel az impresszumban. Talán majd egyszer…
A fiam fia, Mórocz Máté 12 éves. Nemrégiben mutatta – hol máshol, az okostelefonján -, hogy egy forgatókönyvet írt. Grincs a főszereplő, karácsonyi hangulatú történet, szereposztás is van, az osztálytársaira szabva. Sikert aratott vele, első darabját még idén bemutatják az iskolában. Nem egyeztettem vele a távolabbi terveiről, de azért reménykedem, hátha valamikor Aranytollas újságíró lesz belőle. Várok egy alkalmas pillanatra – mondjuk a 2022-es, negyvenedik Gerecse 50 teljesítménytúrára -, és megkérdezem tőle. Ha közepes lelkesedéssel igent mond, lesz még egy kérdésem:
– Zsebpénz?
Mórocz Károly, az apa és papa