A Lábatlani Vasbetonipari Zrt. termelése a hibernált piacok mellett is csúcsra járatott
– Mi történt az elmúlt esztendőben?
– Rengeteget dolgoztunk. A Budapest-Belgrád nagyszabású vasútépítés után 2024-ben elindult a szlovén nagysebességű gyorsvasút építése. A speciális pályaelemek gyártásához szükséges technológiát telepítettük, engedélyeztettük, és sikeresen beindítottuk a termelést. A koperi kikötőig futópálya teljes hosszában az új technológiánkon gyártott, korszerű Rheda rendszerű aljakkal épül. Az első alagút már el is készült. Folyamatosan gyártunk és szállítunk, és nem csak a gyorsvasút projekthez, hanem a szlovén normál pályafelújításokhoz is. Elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag a teljes szlovén vasútépítési piacot sikerült megszereznünk.
– A szlovén sikereinken felbuzdulva további piacbővítésben gondolkodunk. Romániában nyertünk vasútépítési tendereket, így jelenleg arra a piacra is szállítunk.
– Készülünk az ukrajnai újjáépítésre is, hiszen előbb-utóbb véget kell érjen a háború, és akkor mielőbb meg kell kezdeni majd az építkezést. Éppen ezért ezen a téren már előrehaladott tárgyalásokat folytattunk az ukrán partnereinkkel.
– A hazai beruházások sajnos megtorpantak, de ezért jó a többlábon állás, a régióbeli szerepvállalás, mert így ezek egyensúlyban tartanak minket.
– A szomszédban dúló háborún túl, milyen kihívásokkal kell szembe nézniük?
– Ami megkeseríti a mindennapjainkat, azok az energiaárak. A magas üzemanyagár miatt az egekbe szálltak a fuvarozói költségek. A termékeink pedig nehezek, leginkább csak közúton szállíthatóak, ami manapság nem olcsó. A szállítókat terheli a megemelkedett munkaerő költség, a magas üzemanyagár, és ráadásul még a megfelelő munkaerőből sincs elegendő. Alternatívaként szóba jöhetne a vasúti fuvarozás, de az is nagyon drága, és még ma is meglehetősen körülményes. Kis szállítmányoknál nem éri meg ezt az utat választani. Irányvonatként lehetne, de ahhoz viszont egyszerre sok árut kellene indítani, ilyen vevőből viszont nem sok akad. Bízunk abban, hogy a vevői oldalon továbbra is megértésre találunk, és hogy ők is elbírják a költségnövekedést.
– Próbálunk energia tekintetében a lehető leghatékonyabban működni, az elmúlt időszakban sok beruházást tettünk annak érdekében, hogy a fosszilis energiahordozóktól függetleníteni tudjuk magunkat. A célunk az, hogy az energia többletköltséget minimalizálni tudjuk.
– A piacaikat mennyire látják veszélyben a külső körülmények miatt?
– Maguk a piacok nincsenek veszélyben, inkább csak egyfajta hibernált állapotban vannak. Csak azokon a területeken látszik némi mozgolódás, amelyeken az ukrán helyzet miatt szükséges az átrendeződés. Sokan elveszítették a korábbi ukrán beszállítóikat, hiszen szétlőtt cementgyárakkal, áram nélkül nem igazán lehet betont előállítani. Mi is tárgyalásban vagyunk több ilyen partnerrel, litvánokkal, észtekkel. Jellemzően az Ukrajnával szomszédos országokból érkeznek felénk új igények.
– A munkaerő tekintetében változott a helyzet?
– Azzal sosem állunk jól, de most azért nem annyira rossz a munkaerőpiac, mint amilyen egy évvel ezelőtt volt. Egy pici levegőhöz jutottunk. Jelenleg stabil a helyzet. Tavaly, tavalyelőtt, amikor a technológiafejlesztés miatt a létszámot is bővítenünk kellett, voltak gondjaink, de most balanszban vagyunk.
– A kirgiz vendégmunkásainkra továbbra is számítunk, megbízható, jó kollégákra leltünk bennük, de természetesen a saját munkaerőt jobban szeretjük, mint a béreltet, mert az utóbbi az meglehetősen drága. A törvényi előírásoknak megfelelően sok kötelező pluszt kell nekik nyújtanunk, amit az állandó dolgozói állomány érthető módon nehezen tud elfogadni.
– Összességében tehát most sincs okunk panaszra, teljes mértékben ki tudjuk aknázni a kapacitásainkat, és gőzerővel készülünk a további, várhatóan bővülő igényekre.
Cseh Teréz