29 év a városrész és Fehérvár szolgálatában

Farkas László Székesfehérvár Megyei Jogú Város önkormányzati képviselője. Itt él, generációk sorsát követheti évtizedek óta. A hatalmas lakótelepen nem tud átsétálni úgy, hogy ne köszönnének rá, vagy azonnal ne sietnének oda hozzá egy-egy kérdéssel, kéréssel.

– Mikor költözött a Palotavárosba?
– 1982-ben, amikor még javában folyt a panelok építése. Első lakóként jöttem ide egy Tolnai úti lakásba, s azóta is ez az otthonom. A körülmények akkor nem voltak valami ideálisak, néhol pallókon közlekedtünk az építési gödrök felett…

– Nyilván a lakóhelye is meghatározta azt a döntést, hogy ebben a körzetben induljon. Mikor, hogyan született meg a gondolat?
– Elég messzire kell visszanéznem. A 80-as évek végén már éledezett a demokratikus ellenzék, éledeztek a pártok, és egyre többet beszéltünk a rendszerváltás lehetőségéről. Legkedveltebb újságunk, a Beszélő szamizdat újság volt. Ekkor kerültem kapcsolatba Tölgyesi Péterrel, akit én az akkori ellenzék legnagyobb alakjának tartottam. Egy eufórikus rendszerváltó hangulat uralkodott. Első nagy sikerélményem a négyigenes népszavazás volt. A 90-es parlamenti választások után, ősszel a helyi önkormányzatiakra készültünk. Az SZDSZ-FIDESZ jelöltjeként indultam egyéni választókörzetben itt, a Palotavárosban, és akkor nyertem el először a választók bizalmát. A következő négy ciklusban a baloldali szövetség tagjaként, a legutóbbi kettőben független jelöltként indultam és nyertem. Jelenleg tehát független képviselőként dolgozom a közgyűlésben.

– Székesfehérvár önkormányzatában milyen feladatokat kapott?
– Voltam a gazdasági bizottság elnöke. A legutóbbi két ciklusban és jelenleg is a pénzügyi és költségvetési bizottságot vezetem. Székesfehérvár 66 milliárd főösszegű költségvetésének megvalósulását naprakészen figyelemmel kísérni érdekes és felelősségteli munka számomra.
– Három évtized alatt generációk, családok sorsát ismerhette meg.
– Napi kapcsolatot alakítottam ki az itt élő emberekkel. A bizalommal mindig éltem, és nem visszaéltem. Úgy érzem, a gondolkodásukat, igényeiket megismerve együtt elértük, hogy Palotaváros egy élhető városrész legyen. Az esztétikus lakókörnyezet igazi otthonná tette a lakásukat!

– Ahová már nem pallókon egyensúlyozva térnek haza…
– Természetesen nem. A belső szerviz utakat és számos járdát felújítottunk. A járművel közlekedők sem panaszkodhatnak, mert valamennyi murvás parkolót térköveztünk, és új parkolókat építettünk.

– A fejlesztések, beruházások közül melyik három áll a szívéhez legközelebb?
– Nehéz hármat kiemelni… Mégis, az elmúlt 29 év legnagyobb vívmányának a panelprogram megvalósítását tartom. A panellakások szigetelésével és szép színekkel, mintázatokkal befestésével otthonosabbá, hangulatosabbá vált a városrészt. A második-harmadik ügy meg elválaszthatatlan. Rengeteget dolgoztunk a zöld felületek, parkok, közösségi terek létrehozásáért. Megépítettük a Sütő utca előtt a város legszebb parkját, a Petőfi és János vitéz parkot szökőkúttal, virágágyásokkal. Van egy árnyas belső parkunk játszóterekkel, kondiparkokkal, sétálóutakkal, és itt szintén áll egy szép szökőkút. Ezek hétköznap gyerekek és felnőttek örömét szolgálják, de számos rendezvényünk színterét is adják.

– Milyen palotavárosi hagyományokat sikerült meghonosítani?
– Népszerű programunk a Vakáció Sirató, melyet az általam alapított Gyermekekért Albafi Alapítvány rendez minden év szeptember első vasárnapján – ez főleg a kisgyerekes családok körében népszerű. Hagyomány, hogy karácsony és húsvét előtt élelmiszercsomagot osztok időseknek, rászorulóknak. Úgy láttam, az áprilisban várva várt 200 db már messze nem fedezte az igényeket, ezért a jövőben a csomagok számát emelni kell.

– Milyen intézmények működnek itt? Velük milyen a kapcsolat?
– Sok látogatót vonzanak a Tolnai utcai könyvtár szolgáltatásai, rendezvényei. A városrészben 4 oktatási intézmény működik: két óvoda és két általános iskola. Jóllehet az állam 2013-ban átvette az önkormányzattól az iskolák fenntartását és működtetését, ennek ellenére szoros napi kapcsolatot tartok fenn az intézményekkel, melynek elismeréseként két éve Bory Jenő díjat kaptam. Számomra – túl azon, hogy nagyon komoly elismerés – nagy felelősséget jelent a további együttműködéshez.

– Hogyan tovább? Milyen tervei lennének még a Palotavároson? Indul-e a választásokon?
– Talán kiderült az eddigiekből, hogy nagyon szeretem Székesfehérvárt és Palotavárost. Örülök, hogy életemből 3 évtizedet a felvirágoztatására áldoztam. Az élet természetesen nem áll meg, nagyon nagy terveim vannak a jövőre nézve. Folytatnám a megkezdett járda felújításokat. Aztán itt van a közvilágítás korszerűsítése, a kandeláberek lámpatestének LED-lámpákra cserélése, a zöldfelületek fenntartása, további faültetések, s az őzikés park felújítása – hogy csak felsoroljam a kiemelteket. Mindezekért igen, a nyolcadik ciklusban is megmérettetem magam független képviselőként.

Dr. Göde Andrea