Ipari robotokkal pótolható a hiányzó munkaerõ egy része
– A kérdés magától adódik: „Hogyan készül?” – mutatok rá a teremnyi robotcsoda egyikére.
– Míg az ismert tévésorozatban a különféle termékeket gépek, gépsorok, robotok gyártják, addig – bármilyen furcsa is -, ezeket a gépeket, gépsorokat, robotcellákat emberek készítik: gépész-, villamos- és informatikai mérnökök. Valamennyi berendezésünk egyedi alkotás.
– Rendszerint partnereink valamilyen problémával érkeznek hozzánk: egy új feladat, vagy egy operátori munka kiváltása, automatizálása, hatékonysági, minõségi szintemelés. Néha a lényeg két sorban definiálható, olykor azonban a több száz oldalas dokumentáció sem ad egyértelmû választ minden kérdésünkre.
– Ha sikerült tisztázni, mit kell létrehoznunk, mérnökcsapatunk – sok-sok egyeztetést követõen – megálmodja, mi lenne a legoptimálisabb megoldás, majd az elképzelést virtuálisan, 3D-ben, számítógépen is megalkotjuk. Ez után jöhet a gyártás, majd az összeszerelés, végül a programozás. Magát a terméket tulajdonképpen – ahogy a gyerekek – mi is össze „LEGÓ”-zuk, csak a mi készletünk kicsit komolyabb. Itt is vannak építõkockák – robotok, szervo meghajtások, csapágyak, stb. -, ami hiányzik, azt megtervezzük, legyártjuk, összerakjuk.
– Ami külön kihívást jelent, hogy ezek az eszközök az ipar számára készülnek. Napi 24 órás üzemelést várnak el tõlük. Egy gépleállás, vagy rendellenes mûködés jelentõs kiesést eredményezne a tulajdonos számára. Ezen kívül fokozott figyelmet kell fordítanunk a biztonságra is, hiszen egy üzemben a gépeken kívül emberek is dolgoznak, akik szándékosan, vagy figyelmetlenségbõl kiváltóik is lehetnek egy-egy rendkívüli helyzetnek, de semmiképpen nem lehetnek az elszenvedõi.
– Éppen ezért ezekre is fel kell készítenünk a robotjainkat, fel kell ismerniük, és kezelniük kell az ilyen helyzeteket.
– Gépeinket számítógép vezérli, de nem az irodában megszokott kivitelben. Az iparban használt programozható logikai vezérlõk (PLC-k) egyik kiemelt tulajdonsága a stabil, egyenletes mûködés. Soha nem állhat neki „homokórázni”, nem lassíthatja le egy frissítés, vagy gyorsíthatja fel egy kikapcsolt modul.
– A robottechnika az iparban rendkívül széleskörûen alkalmazott, ebbõl adódóan valamennyire speciális ismereteket is igényel. Milyen szaktudással lehet az ebbõl adódó kihívásoknak megfelelni?
– Az ipari robotok rendkívül változatos környezetben mûködnek. Ahány feladat, annyiféle alapanyag, vagy épp a termék vizsgálatához szükséges eszköz. Rendkívül szerteágazó szaktudást igényel egy-egy robotcella elkészítése, még egy olyan egyszerû feladatnál is, mint mondjuk pár fém alkatrész bepréselése egy mûanyag szerkezetbe. Ehhez picit értenünk kell a mûanyag fröccsöntéshez, a prés- és adagolás-technikához, tisztában kell lennünk a méréstechnika alapelveivel. Ha a munkadarabot vizsgálni szeretnénk, mondjuk egy kamerás rendszerrel, nem hátrány, ha ismerjük az optika, a fénytan, a világítás legelemibb tudnivalóit. Ismernünk kell magát a robot-egységet, tudnunk kell, hogyan tudjuk mozgásra bírni, s ha már kitaláltuk, mit szeretnénk a segítségével elõállítani, le kell azt gyártanunk. Ehhez elengedhetetlen az anyagismeret, tapasztalat a forgácsolás-technológia terén, és az sem árt, ha végül össze is lehet szerelni. Üzleti oldalról is fontos tisztában lenni az alapvetõ tudnivalókkal, mert egy rossz technológia-, eszköz-, vagy alapanyag-választás akár el is lehetetleníti anyagilag a projektet. Egy méregdrága titánötvözetbõl készült alkatrész ugyan rendkívül könnyû és erõs, ám nagy valószínûséggel megfizethetetlenül drága. Tehát a költségbecslés ugyancsak fontos része a munkánknak, bár ez – a specifikációval együtt – elsõ körben a megrendelõnk feladata.
– Nem véletlen tehát, hogy olyan mérnököt, aki célgépet tud tervezni, építeni nem képeznek. Az oktatás e tekintetben rendkívül szegregált. Vannak gépész-, villamos- és informatikai mérnökök, a maguk speciális ismereteivel, de ezek a szakmák nem igazán érnek össze egymással. Ígéretesnek tûnnek az új kezdeményezések, a mechatronikai mérnökképzések, ahol a jövõ szakembereit már éppen ezen szakmák ötvözésére készítik fel.
– Aktívan együttmûködünk az egyetemekkel, részt veszünk a duális-képzésekben, gyakorlati helyet, diplomamunka tervet és igazi kihívást kínálunk a hallgatóknak.
– Akkor hogyan szerezhetõ meg a szükséges szaktudás?
– A nehézség éppen az, hogy nem tudjuk pontosan megmondani egyetlen munkatársunknak sem, hogy konkrétan mit is kell tennie. Teljesen egyedi gépeket gyártunk. Amire itt nagy szükség van, az az alkotni akarás. Ha létre akarunk hozni valamit, és vannak kérdéseink erre vonatkozóan, akkor arra elõbb-utóbb meg tudjuk adni a válaszokat. De kérdések nélkül válaszok sincsenek.
– Egy sajátos munkaerõigény jellemzi tehát a tevékenységünket. Ebbõl adódóan nálunk kétféle kolléga van: az egyik egy évben belül odébbáll, a másik pedig húsz év múlva is itt képzeli a jövõjét. Éppen ezért nálunk nem könnyû újoncnak lenni., Sok-sok kihívás, rengeteg tanulni-, tapasztalnivaló, és elõbb-utóbb le kell tenni valamit az asztalra. Akin látjuk az igyekezetet, azt minden erõnkkel segítjük. A VIDEOTON Cégcsoport nem csak egy stabil háttér a számunkra, de számos olyan juttatást is nyújt a dolgozóinak – a nyári tábortól, az egészségügyi szûréseken, és számos más kedvezményes szolgáltatáson túl –, amit csak kevés helyen tudnak biztosítani a munkavállalóknak. Az sem utolsó szempont, hogy itt egy-egy kolléga nem csupán egy szám, egy költségtényezõ, itt mindenkinek neve van, megbecsüljük a munkatársainkat, és igyekszünk érdemben, személyre szólóan foglalkozni a problémáikkal, karrierjükkel, boldogulásukkal. Nem rossz tehát videotonosnak lenni.
– Említette a költségbecslés szerepét. Mibe kerül egy célgép, vagy egy robotcella elõállítása?
– Fontos leszögeznünk: ez nem sorozatgyártás. A végtermékünk minden esetben egy egyedi alkotás. Nem véletlen, hogy még a sok ezer terméket tartalmazó, zömében egészen pontosan definiált Vámtarifa-rendszerben is úgy szerepelünk, hogy „Egyéb, máshová nem sorolt speciális gép. Évente 30-50 egyedi gépet készítünk, ami nem kevés. A mi munkánkban nehézséget jelent az is, hogy a partnereinknek nem könnyû helyesen felmérni ennek a munkának a mélységét, azt, hogy mennyi mérnöki munkaóra, és milyen technika, szaktudás áll emögött. Szeretik összehasonlítani egy robotcella elõállítási költségeit más komplex berendezés árával, például egy autóéval. Míg azonban egy sorozatgyártott autó ára 4-15 millió forint között mozog, addig egy viszonylag egyszerûnek tûnõ egyedi gyártóeszköz elõállítása a drágább gépkocsinak is a sokszorosába kerül. Hogy mi ennek az oka? A válasz egy kis számolással, becsléssel megadható. Egy mérnök havi költsége nagyjából a bérének kétszerese. Ha a bére mondjuk 500.000 Ft, a bérköltsége legyen 650.000 Ft, ennek duplája 1,3 MFt. Egy ilyen kolléga, ha például 6 hónapot dolgozik egy-egy projekten, az 9 MFt. Egy kisebb gépben jellemzõen 4 mérnök munkája összpontosul, vagyis máris 36 milliónál járunk, és még csak terveztünk. Mire mûködõképes lesz, sok száz munkaóra belemegy. Az átfutási idõ – a feladat komplexitásától függõen – 6-9-12 hónap. Ehhez jön a gyártás, a mûszaki kivitelezés hasonló nagyságrendû költsége. Ez egy nagyon egyszerû, de logikus gondolatmenet, bárki átgondolva a folyamatot, eljuthat ide, de gyakran a megrendelõk anélkül érkeznek hozzánk, hogy mindezt végig gondolták volna.
– Mi lehet ennek az oka?
– A probléma legtöbbször abból adódik, hogy a menedzserek szeretnek másképp számolni, és szeretik, ha egy éven belül megtérül a beruházás. Jellemzõ, hogy egy robottal egy operátori munkahelyet – három mûszakban 1-1, azaz összesen 3 operátort – szeretnének kiváltani, azért, mert az adott bérért nincs elegendõ számú dolgozójuk. A három operátor bére – 5 millió forint/operátor/évvel számolva – 15 MFt. Ennyiért jól látszik, hogy nem lehet egy ilyen robotot megalkotni. Ha ennyi van rá, az élõmunka a rentábilis megoldás. A gond csak az, hogy ennyiért nincs munkaerõ. A nem létezõ operátornak pedig ára sincs! Ha kétszer annyi bért kínálnak az adott munkáért, akkor nagy valószínûséggel már lesz rá jelentkezõ. Tehát fontos megérteni, hogy a drágább munkaerõ árával kell kalkulálni a megtérülés számításánál, arról már nem is beszélve, hogy már önmagában az is nyereségnek tekinthetõ, ha a hiányzó munkaerõ robotokkal való pótlásával garantáltan teljesíteni tudjuk a szerzõdésben foglalt vállalásainkat.
– Fontos tehát, hogy pénzügyileg megfelelõ módon átgondoljunk egy ilyen beruházást. Ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy ésszerû elvárásokat támasszunk. A mûszaki feltételek ma már szinte bármilyen álmunk valóra váltásához adottak, a kérdés csak az, megéri-e. Mert mindent meg lehet csinálni, csak mindennek ára van. Az optimumot kell keresni, kicsit a jövõbe látni – például érdemes megfontolni, hogy az elérhetõ adatokat már most elkezdjük gyûjteni, tárolni, egy késõbbi felhasználás reményében –, és azt kell megvalósítani, aminek valóban hasznát fogjuk venni. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy a tökéletes, a nulla hiba, a nulla selejt nem létezik, a cél csak az lehet, hogy a korábbinál jobb legyen.
– Milyen feladatokat érdemes, illetve mit lehet egyáltalán robotokkal kiváltani?
– A 4. ipari forradalom már javában zajlik. Aki csak teheti, automatizál. Ki azért, mert drága az élõmunka, ki azért, mert a gépek pontosabbak, erõsebbek, gyorsabbak, ki pedig azért, mert nem talál megfelelõ áron, megfelelõ munkavállalót.
– A másik oldalról nézve, természetesen senki sem szeretné, ha az õ munkáját átvennék a gépek. Ettõl nem is kell mindenkinek tartania, hiszen a gépek nem csereszabatosak az emberrel. Mondhatjuk, hogy alapvetõen rendkívül buták, primitívek. Csak arra képesek, amire beprogramozták õket, a legkisebb eltérésre sem képesek reagálni, ha erre nincsenek felkészítve.
– A meghatározó szempont az, mit lehet alapvetõen jól automatizálni. Itt, egy érdekes kettõsség figyelhetõ meg: a megrendelõ természetesen a drágább munkaerõt szeretné kiváltani, a valóság azonban az, hogy éppen a legprimitívebb, legegyszerûbb, ebbõl adódóan a legolcsóbb munkafolyamatok azok, amelyek jól automatizálhatóak. A robotkészítés folyamatának nulladik lépése tehát az, hogy a gyártási folyamatokban megtaláljuk azokat, melyek rentábilisan automatizálhatóak. Rendszerint a gondolkodás nélküli, illetve kevés változatossággal járó mûveletsorok ezek. Akiknek a munkahelye tehát veszélyben van, azok, akik ilyen jellegû feladatokat látnak el. Csak olyan munka jöhet szóba, amelynek paraméterei térben és idõben jól definiálhatóak. Ezekre a feladatokra viszont kiváló megoldást jelentenek a robotok. Automatizálni tehát nemcsak, hogy jó, de szükségszerû is, különös tekintettel a munkaerõ-piaci helyzetre.
– Jellemzõen kik a vevõik?
– Az ügyfeleink elsõsorban autóipari elsõvonalbeli beszállítók, õk az úgynevezett TIR I-esek, akik közvetlenül az autógyárba szállítanak. A vevõkapcsolataink minden esetben az egyenrangú partneri viszonyra épülnek. Szolgáltatunk, de nem vagyunk kiszolgáló személyzete egyetlen vállalatnak sem. Segítséget nyújtunk az ügyfeleinknek. Mindezt jelmondatunk is tükrözi: „If you want to produce, we give you assist!” – vagyis annak, aki gyártani szeretne együttmûködést kínálunk.
– Fontos az is, hogy a partnereink számára elérhetõek vagyunk. A folyamatos interakció a fejlesztés során elengedhetetlen, ezt pedig nem lehet jelentõs távolságból végezni. Nem véletlen, hogy a vevõink jellemzõen a környezõ ipari parkokból kerülnek ki. Ilyen megfontolásból nyitottuk meg nemrégiben elsõ külföldi mérnökirodánkat is, hogy ott, helyben tudjuk kiszolgálni ügyfeleinket.
– Hogyan születik meg egy robotgyártó társaság?
– Mint minden valamirevaló vállalkozás, ez is egy jó gondolattal, ötlettel indult. Jómagam éppen idõben – 1996-ban – kerültem ide, friss diplomás mérnökként a Videoton Informatika Kft.-be, mely a VIDEOTON Automatika jogutódja volt. Mai szemmel nézve – persze akkor ez még elég jónak számított – nagyon egyszerû gyártóeszközöket készítettünk, melyeket folyamatosan fejlesztettünk. Mindig jött egy újabb igény, s mindig egy kicsit többet, jobbat akartunk adni a partnereinkek. Innen indul a történetünk.
– A 90-es évek végén a VIDEOTON tulajdonosai úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy központi mérnökcsoportot azzal a céllal, hogy így lesz egy olyan erõforrása a cégcsoportnak, ahol a felhalmozott mérnöki tudás és tapasztalat minden tag számára elérhetõvé válik. A fúziókat követõen én is átkerültem ide.
– Idõvel a mérnökcsoport egyre nagyobb része foglalkozott gyártóeszköz-fejlesztéssel. Elérve egy volument, 2012-ben – VT-ASYST Kft. néven – önálló társasággá alakultunk, én pedig miután végigjártam a VIDEOTON-szamárlétrát – a kezdeti „beosztott tartalékos almérnöki” posztból indulva, jó idõ után csoportvezetõként, majd üzletág-vezetõként dolgozva – ügyvezetõ igazgatója lettem az új cégnek. Folyamatosan fejlesztünk, ma már több mint 70 kollégánk van.
– Jelentõs a verseny ezen a piacon? Miben jobb a VT-ASYST a versenytársainál?
– Mivel nagy az igény a robotokra, nagy a száma azoknak is, akik gyártják azokat. A konkurencia tekintetében a legfõbb kérdés persze mindig a rentabilitás, azaz, hogy ki tudja olcsóbban elõállítani a megfelelõ célgépet. Azokkal nehéz felvenni a versenyt, akiknél az éves beszámolóban szereplõ bérköltség és a létszám hányadosa jelentõsen alacsonyabb az átlagnál. Nagy szaktudással rendelkezõ mérnökgárdákról beszélünk, nehéz elhinni, hogy alacsony bérért tudják foglalkoztatni a szakembereiket.
– Nekünk fontos, hogy jól mûködõ, stabil pénzügyi hátterünk van, ott áll mögöttünk, ha kell, az egész VIDEOTON Cégcsoport. Ez különösen akkor jelentõs erõ, ha meg kell finanszírozni egy-egy nagy gépsort.
– Sok más tekintetben is az élen járunk. Kollégáink zöme 15-20 éve itt dolgozik, és ez bizony ennyi év tapasztalatot is jelent.
– Az a technológiai háttér sem elhanyagolható, amit a VIDEOTON Cégcsoport nyújt a számunkra. Minden – a lézervágó, a galvanizáló, a 3D-s mérõmûszer és még hosszasan sorolhatnám – elérhetõ itt a számunkra, azzal a szaktudással, tapasztalattal együtt, ami egy-egy tagvállalatnál összpontosul. Legyen bármilyen összetett is a feladat, amit az ügyfeleink részére meg kell oldanunk, biztosak lehetnek benne, hogy valamennyi szakterületen elsõ kézbõl tudunk tanácsokat adni, megoldásokat javasolni. Saját tervezõ, gyártó és szerelõ gárdánk van. Alvállalkozókkal természetesen mi is együtt dolgozunk, de nem függünk tõlük, nem vagyunk kiszolgáltatva nekik. Ez az együttmûködõ cégcsoport tesz minket igazán verhetetlenné a piacunkon. Olyan egyedülálló elõnyt tudunk nyújtani a partnereinknek, amit máshol nem talál meg.
– Az önök jövõje is az automatizálás? Lehet a robotépítést is automatizálni? Merre tart ez az iparág?
– Semmiképpen sem. Ez a terület nem automatizálható, viszont standardizálható, és mi ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni, német mintára bizonyos értelemben késztermékeket kínálni. A vevõink zöme ma még teljesen egyedi, rájuk szabott gépeket kér. Idõvel szeretnénk elérni, hogy – akár saját márkanéven
futó – standard termékeinket kínálhassuk nekik. Ez mindenkinek elõremutató lenne. Mi már ma is tudunk olyan gépeket szállítani, melyek VIDEOTON termékként azonosíthatóak. Saját stílusú gépeink vannak. Úgyhogy bizakodva nézünk a jövõ elé, biztos, hogy rengeteg feladat vár ránk. Szépen, egyenletesen szeretnénk növekedni, lépcsõfokról lépcsõfokra, a stabilitásunkat mindig szem elõtt tartva. Nõni fogunk létszámban, állományban, épületben, szaktudásban, és bízunk benne, hogy mindezekkel párhuzamosan vevõink száma is egyre csak gyarapszik.
Cseh Teréz