Liget Royal Étterem – Hévíz – ahogy én a vendéglátást képzelem

Négyévszakos terasz, meleg hangulatú belső terek
Már, ahogy gyalogosan közeledtünk – a kocsit a nagy parkolóban hagytuk, mert a belvárosban, ahol a Liget Royal Étterem van, nem egyszerű megállni, de sebaj, mert csupán öt perc sétát kellett bevállalnuk – már messziről láttuk, miért Liget a neve az étteremnek. Az őszi napfényben csak úgy ragyogtak a sárguló, barnuló, de zömében még mindig zöld fák, bokrok, pompáztak a színes virágok. A végig üveges, négyévszakos teraszon ülve ez a látvány önmagáért beszél. Szerencsére mi is itt kaptunk helyet.

Liget Royal étlap az ősz jegyében
Az új őszi étlapról kedvünkre választhattunk. Előételként a Marinált sült céklát kértem kecskesajttal és salátával, partnerem, lapunk főszerkesztője pedig a Tyúkhúsleves mellett döntött. Főfogásként ő, mivel tésztarajongó, a Vaddisznóragut választotta gombás papardellével, jómagam pedig – láttam az étel fotóját a neten -, a Töltött dagadót kívántam meg. Nem is volt ám olyan egyszerű a választás, mert jobbnál jobb ízeket ígért az étterem új, őszi étlapja: Sütőtökös gnocchi vászolyi sajttal, tökmaggal, Ötfőszeres kacsamell mézes mogyoróval, csicsókával, Fogas szalonnás kelkáposztával és édesburgonyával, Csirke Cordon Bleu petrezselymes burgonyával, Borjúnyelv vadasan, Bélszín steak, zöldborsmártással, grillezett őszi zöldségekkel – ugye, hogy nem egyszerű a döntés?

Gourmet konyhákba illő, villámgyors tálalás
– Még szinte alig laktuk be a szemünkkel a gyönyörű belső teret, élveztük a finoman elegáns, de mégis laza, pihentető miliőt, máris megkaptuk az első fogást. Mondhatni, pompás választás volt – legalábbis a magam nevében biztosan mondhatom -, a sültcékla-kecskesajt páros némi dióval fűszerezve, az itt készült kovászos kenyérrel tökéletes indítás volt. A tyúkhúsleves tálalása pedig kész szertartásra sikeredett: a tányéron gazdagon tálalva érkeztek a zöldségek és a rizstésztametélt, kis formás, fekete teáskannában pedig a leves, amit az orrunk előtt töltött ki a pincér. Az aranyló leves így nem csupán szép látványt nyújtott, de forró is maradt.
– Némi dicsérgetés, elégedett hümmögés után, már érkeztek is a főételek. Nem csalódtam, a töltötthúsom pont olyan volt, mint amit a fotón láttam. Az alapot a póréhagymamártás adta, arra került rá a jól lepirított hagymás törtburgonya, és mindezek tetejébe ültették a csodaszép töltötthústekercset. Mindezek friss zöldfűszerekkel meghintve, csodás erdőzöldszínű olajjal locsolva… el voltam varázsolva a látványtól. Hát még, amikor megkóstoltam! A klasszikus töltelék valamiféle metamórfózison mehetett át, amikor a csirkemájat hozzáadta a séf, különleges, harmonikus összhatást ért el vele. Egy szó, mint száz, nagyon ízlett.
– Nem bírtam ellenállni, és a vaddisznóragus, gombás papardellét is megkóstoltam szomszédom tányérjáról lopva egy-két falatot. Legszívesebben azt is magam elé vettem volna, annyira imádnivalóak voltak az ízei. A vajpuhára párolt vadhús, a többféle – köztük erdei – gomba, a parmezán, a tejszín és a kakukkfű – mennyei kombót alkottak. Arra persze esélyem sem lett volna, hogy még egy főételt elfogyasszak, az adagok bőségesek, laktatóak voltak, már-már a desszertnek is alig jutott hely.

Édes, mámoros befejezés
– Panna Cotta erdei gyümölccsel, vagy Kalácsfelfújt mogyorós vaníliakrémmel? Naná, hogy mindkettőt megkóstoltuk! Mint kiderült, a kalács is helyben készült, és csodás egyveleget alkotott a mogyoróval és a vaníliakrémmel. A Panna Cottáról nem tudok nyilatkozni, de hogy pillanatok alatt eltűnt a pohárból, azt igazolhatom.
A vendéglátás – ahogy én látom – az örömszerzésről szól, arról, hogy kapjak valami pluszt, valamit, ami más, mint a megszokott. A hévízi Liget Royal Étterem ennek messzemenőkig eleget tett. Csak ajánlani tudom, akár családi, baráti összejövetelekhez, de kiváló helyszínül szolgálhatnak üzleti ebédekhez, céges összejövetelekhez is. Gratulálok a Liget Royal csapatának, megérdemlik a dicséretet.

Cseh Teréz