200 éve született Arany János, a magyar irodalom legnagyobb epikus költõje – a bicentenárium alkalmából Emlékülést tartottak pénteken délután a Városháza Dísztermében. A megjelenteket Bakonyi István költõ, irodalmár köszöntötte, és a pulpituson üresen hagyott székre mutatva a ma eltemetett Román Károlyra emlékezett, aki, mint mondta, a város díszpolgáraként hozzátartozik Székesfehérvár irodalmi és közéletéhez.
„Él még, él az Isten… magyarok Istene!/ Elfordítva sincsen még e néprõl szeme,” – Börcsök Olivér Versünnep-gyõztes, a Vasvári Pál Gimnázium végzõs diákja az Él-e még az isten? címû verset tolmácsolta a közönségnek.
Dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntõ beszédében két személyes vonatkozású gondolatot tolmácsolt. Román Károly nagyszerû tanárt, irodalmárt kísérték ma utolsó útjára, akinek a város sokat köszönhet – halálának másnapján a Versünnep döntõjét rendezték a Díszteremben, a temetése napján pedig irodalmi emlékülést tartanak ugyanitt. A párhuzam nem lehet véletlen, ahogy a polgármester fogalmazott, azt az üzenetet hordozza magában, hogy az ilyen személyiségek emlékét ápolni kötelessége és felelõssége a közösségnek – ahogy egy nemzet emlékszik Arany Jánosra. Megköszönve a Vörösmarty Társaságnak, hogy az estnek a Városháza adhat otthont, így fogalmazott: „Amikor ezt a termet a 2013-as emlékévben felújítottuk, kifejezetten az volt a célunk, hogy a magyar nyelvet követve a ’város háza’ legyen, azaz minél több olyan rendezvény és esemény helye, amely ennek a városnak a közösségét jellemzi és megszólítja, sok irodalmi és kulturális programmal. Örülök, hogy a mai estre itt, a Díszteremben kerül sor.”
A másik személyes gondolatra áttérve dr. Cser-Palkovics András köszöntötte és Polgármesteri Elismerõ Emlékérmet adott át a 80 éves dr. Dienes Ottó költõnek, aki a Székesfehérvári Vasvári Pál, majd a Teleki Blanka Gimnázium egykori tanára volt, jeles esszéista, irodalomtörténész, kritikus és képzõmûvész. A kiváló tanár személyisége, egyénisége és az általa átadott tudás meghatározó volt a tanítványok számára. Dienes Ottó Imre 1937-ben született Budapesten, tanári munkáját 1959-ben kezdte Székesfehérváron, majd 20 év után a franciországi Lille-i Egyetem magyartanára is volt. 1990-tõl közel tíz évig dolgozott a Fejér Megyei Önkormányzatnál osztályvezetõként, késõbb a külkapcsolatok elnöki referenseként. Nyugdíjasként is tanított. Aktív írói munkásságát a hatvanas évektõl kezdte, képzõmûvészeti alkotásai között fa kisplasztikákat és festményeket tartanak számon. Székesfehérvár Pro Civitate-, a megyei önkormányzat Vörösmarty Mihály-díjjal tüntette ki.
Az emlékülés elõadói az irodalomtudomány Aranyról megfogalmazott gondolatait gazdagították, az ülést a József Attila-díjas Bakonyi István vezette.
„Hogyan gondolkozzunk Arany Jánosról az új évezredben?” – ezzel a kérdéssel indította elõadását Nyilasy Balázs költõ, kritikus, irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense. Az Arany János az új évezredbõl visszanézve címû értekezés az Arany-kutatások problémáit kutatja, összevetve a kortárs és a késõbbi Arany-recepciókat, például a költõ magyar identitásával kapcsolatban. Azt mondta, az Arany János-i teljességakarat törvényszerûen fordul a verses nagyepika felé: a Toldi, a Buda halála, a Keveháza, a Rozgonyiné például jelzik a magyar irodalom sajátosságát, öntörvényûségét, de nem súrolják az anakronizmus határát – az európai irodalom alapvetõ dilemmájához, a bizonyosság és bizonytalanság, teljességigény és csonkaság kérdéséhez kapcsolódnak. A válságkifejezõ tudatosság, mondja, az Arany-líra bizonyos darabjaiban is jelen van, de a kifejezéshez új forma a költõ komikus eposzaiban és verses regényeiben teremtõdik.
A nyelvben megragadható világ kalandja, avagy Arany János, a nyelvrontó címmel tartott élményszerû és elgondolkodtató elõadást kedvenc költõjérõl Fûzfa Balázs irodalomtörténész, tankönyvszerzõ, a Nyugat-magyarországi Egyetem Irodalomtörténeti Tanszékének docense – a legnagyobb magyar nyelvmûvészként számon tartott alkotó szövegeiben megtalálható grammatikai hibák apropóján. Hiszen Arany nyelvhasználóként belenyúlt, hozzátett, elvett és átalakított, amit az elõadó a Szondi két apródja ballada szövegével szemléletett; a rendhagyó megoldások poétikailag és a szövegösszefüggést nézve tökéletesek – a nyelvrontó jelzõt tehát úgy kell érteni, hogy új nyelv megteremtõje volt. Arany Jánost a magyar költészet meghatározó alakjának nevezte, azt mondta, a világ legnagyobb költõje, aki teljesen új szemlélettel fordul a nyelv felé, belátva, hogy a teljesség nem írható le.
Sebõk Melinda irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa témáját a Babits-életmû és a modern líra kutatójaként választotta. Az Arany János, Babits Mihály és Kovács András Ferenc párbeszédei címû elõadás szólt a Babits-levelek filológiai tanulságairól, miszerint Babits tudatosan vállalta az Arany-hagyományt, errõl tanúskodik a hozzá írt szonett is; a nagy elõd mint költõi szerepminta volt jelen, ami egyfajta intertextuális jelenségként értelmezhetõ. Babits tehát párbeszédet folytat a kulturális hagyománnyal – ahogy Kovács András Ferenc költõ, aki asszociációival régebbi és mai szövegek együtt olvasására hív és a legkülönfélébb poétikai eljárásokkal vállalja a babitsi hagyományt. A Babits Mihályhoz címû szonettje a fent említett Arany Jánoshoz írott vers ikerdarabja. Az elõadás zárszavaiban elhangzott, hogy Arany János emberi-mûvészi alakja egyazon szövegvilág eltérõ jelentésváltozataiban ugyanúgy jelen van a Nyugat-nemzedék modernségében, mint a posztmodern lírában.
Kardeván Lapis Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója „És üres markunkban csillog az aranypénz.” Egy kulturális alaptörténet beíródása a modern líra Arany-képébe címmel fejtette ki gondolatait. Azt vizsgálta, hogyan épül be a tékozló fiú példázata 20. századi költõk Aranyhoz írott verseinek metaforarendszerébe, és hogyan kapcsolódnak ezzel a modern utódok Arany pályájához, illetve hogyan értelmezik azt. A jól ismert versek között Babits és Juhász Gyula Arany Jánoshoz címû szonettjei, József Attila Arany címû verse és Orbán Ottó Arany Jánoshoz címû költeménye szerepelt. Arany több mûvében is benne van a tékozló fiú motívuma – akár a Toldi bûnbeesés-megtisztulás-kegyelem történetére gondolunk –, az õ örökségéhez kapcsolódó költõk pedig hozzá térnek vissza tékozló fiúként.
A konferencia végén a résztvevõk megtekintették a Fehérvár Televízió Arany 200 címû, Nagyszalontán forgatott filmjét, amit Látrányi Viktória rendezett.
okkfehervar.hu