Az Év duális képzőhelye díjjal ismerték el a Megawatt Kft.-t
– Mi motiválta abban, hogy céget alapítson?
– Leginkább az az érzés, hogy munkahelyem van, de munkám nincs. Nem igazán tudtam azonosulni azzal, hogy csak úgy bejárjunk dolgozni, hogy aztán ott jól eltöltsük az időt. Szeretek értelmes munkát végezni, alkotni, létrehozni valamit. Ebből adódóan már a kezdetektől – két társammal – főállású kisiparosként dolgoztam.
– A rendszerváltozás hozta a gondolatot, hogy céget alapítsunk, hogy piacképesebbek lehessünk. Sajnos a két kollégám erről akkor mást gondolt – később viszont alkalmazottként mégis csatlakoztak a társasághoz -, így új partnert kerestem. Holdampf Péter lett végül a tulajdonostársam, 1989-ben vele hoztam létre a Megawatt Kft.-t.
– Nem voltak nagy álmaink, csupán tisztességes jövedelmet szerettünk volna biztosítani a családunknak. Éppen ezért időnként magam is elcsodálkozom azon, hogy milyen messzire jutottunk.
– Mi aztán tényleg garázscégként indultunk! Csak a szaktudásunkra építhettünk. A garázsomban volt a műhely, később pedig a szomszéd utcában, hasonló körülmények között nyitottuk meg az első szakboltunkat.
– Sok idő kellett ahhoz, hogy maguk mögött hagyják a garázsokat?
– Lépésről lépésre haladtunk, amit megkerestünk, azt tudtuk csak fejlesztésre költeni. A hitelből való növekedést mindig nagyon elleneztem. A 2000-es évek elejére jutottunk el odáig, hogy megvásároljuk az első telephelyünket. Lábatlanon, az egykori ÉDÁSZ épületét vettük meg. Itt már tényleg cégként tudtunk megjelenni, voltak irodáink, berendezésgyártó műhelyünk, raktárunk. Mindez mérföldkő volt a vállalkozás életében.
– A következő állomást, mérföldkövet 2015-ben egy, a nyergesi iparterületen lévő, egykori építőanyag-áruház megvásárlása és felújítása jelentette. Pár évvel később ugyanitt sikerült megépítenünk azt az egységünket, ahol már a kivitelezési üzletágunk, és a berendezésgyártó műhelyünk is helyet kapott. Az önerős telephelyfejlesztés mellett a hatékonyságnövelésre is törekedtünk. Éltünk a pályázati lehetőségekkel és CNC-, áramvezetősín-, illetve lemezmegmunkáló gépeket szereztünk be. Mindezzel egy olyan korszerű villamosberendezés-gyártó műhelyünk lett, amely a több évtizedes szaktudással ötvözve a hazai szakma élvonalába juttatott bennünket.
– Mit takar tulajdonképpen ez az élvonalbeli tevékenység? A villamosipar milyen szeletét fedik le?
– A fő tevékenységünk, az indulás óta, az ipari létesítmények erős- és gyengeáramú tervezése és kivitelezése. Hamar, 3-4 éven belül felismertük, hogy az ilyen jellegű munkákról gyakran már a tervezőasztalon megszületnek a későbbi döntések. Ha már a tervezésbe be tudunk kapcsolódni, az teret, lehetőséget ad a bizalomépítésre, a folytatásra, arra, hogy a kivitelezési munkákat is ránk bízzák. Ennek jegyében vettük fel az első villamosmérnökünket, és azóta is nagy gondot fordítunk a szervezetépítésre, -fejlesztésre. Hibának tartjuk – és sok helyen ezt látjuk -, hogy sajnálják a megszerzett bevételeket munkaerő-fejlesztésre fordítani, mert az csak viszi a pénzt. Meggyőződésem, hogy ez nem így van, épp ellenkezőleg, ez az, ami megalapozza a további fejlődés lehetőségét.
– A tervezői, kivitelezői ágazutunk mellett a kereskedelmi tevékenységünket is folyamatosan fejlesztettük, és mindezekhez később egy kisebb terület, a borászati hűtéstechnológia is csatlakozott. Az üzlettársam borászkodott, és az ő révén jutottunk hozzá egy osztrák szabályozástechnikához, amihez aztán mi hozzátettünk egy hűtéstechnológiát. A kettő együtt egy ütőképes megoldást kínált a borászoknak, akik élnek is a lehetőséggel. Egy igazán jó, versenyképes rendszert sikerült kialakítanunk.
– Ha már a szervezet szóba került, ejtsünk néhány szót arról is, mit is jelent az önök számára, hogy a Megawatt egy családi vállalkozás?
– Az üzlettársam, Péter, amikor nyugdíjba vonult, értékesítette a tulajdonrészét. Ekkor került a cégbe – a négyből – két gyermekem. Azóta működünk klasszikus értelemben családi vállalkozásként. Khéner András, a fiam szakmabeli, a cég operatív vezetője, a lányom, Tóth-Khéner Anna, közgazdász, a HR-vezetőnk. Később a másik lányom, Fellegi-Khéner Mária is csatlakozott hozzánk, a berendezés-gyártás irodavezetőjeként erősíti a csapatunkat.
– A negyedik gyermekem Horváth-Khéner Zsuzsanna más szakmai irányba nyitott, ő a könyvek szerelmese, egy könyvesboltot visz.
– A családias légkör az egész szervezetünket áthatja. Összetartóak vagyunk, minimális a fluktuáció, jellemzően évtizedeken át velünk tartanak a kollégáink. Mindez talán annak is köszönhető, hogy a cégen belüli kommunikáció nagyon jó, sikerült kiváló munkahelyi légkört kialakítanunk. E téren Dobó István, egri várkapitány filozófiáját valljuk: A vár ereje nem a várfalakban, hanem a védők lelkében van. Mi is úgy hisszük, hogy az erősségünk nem az infrastruktúrában, a gépeinkben, az eszközeinkben van, hanem a munkatársainkban. Ez egy meghatározó szempont a mindennapjainkban és a jövőnket illetően is.
– Jövő. Tudatosan készülnek a generációváltásra?
– Egyre tudatosabban. Ahogy az éveim száma szaporodik, úgy erősödik bennem a gondolat, hogy a stafétaátadás előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Egy éve már nyugdíj mellett dolgozom, és bízom benne, hogy ez még jó pár esztendőn át így lesz, mert nagyon szeretek bejárni ide, szeretem a munkámat, a kollégáimat, a kihívásokat, amit ez a piac bőven meg is ad nekem.
– A generációváltás elkerülhetetlen, és én nagyon bízom abban, hogy a gyermekeim fogják átvenni a cég vezetését. Gyakorlatilag már ma is cégvezetők, hiszen nem csak tulajdonostársak, de mindketten a maguk munkaköre mellett ügyvezető igazgatói is a társaságnak.
– Ha a múltból indulunk ki, azt mondhatom, minden esély megvan a sikeres folytatásra. 35 évünk alatt szinte mindvégig folyamatosan növekedtünk, ez alól csupán a 2008-2009-es válságidőszak volt kivétel, de a hitelmentességünknek köszönhetően azt az időszakot is átvészeltük, félárbócra engedett vitorlákkal ugyan, csökkentett munkaidővel, de létszámcsökkentés nélkül. Erre ma is büszke vagyok, mert ez megmutatta, hogy mi tényleg együtt sírunk, és együtt nevetünk.
– Most látok megint egy kis megtorpanást, de ezzel nem vagyunk egyedül, mindenki érzi az országban a külső körülményekből fakadó nyomást. Az előző évekhez képest 10-15%-os árbevétel-visszaeséssel számolunk, de ez még így is biztosítja azt a keretet, ami a cég megnyugtató működtetéséhez kell.
– Három és fél évtized céges lét már a településtörténetben is említésre méltó. Milyen a kapcsolatuk a várossal, az itt élőkkel?
– Nyergesújfalu szerves részét képezzük, és kiváló az együttműködésünk a városvezetéssel. Több évtizeden át voltam, és jelenleg is a város képviselő-testületének tagja vagyok, tíz éven át alpolgármesterként tevékenykedtem. A következő ciklusban már nem indultam, úgy gondoltam, ezen a téren „leteszem a lantot”. Mindez persze nincs hatással a társadalmi szerepvállalásunkra, ahogy eddig, ezután is fontosnak tartjuk, hogy a hozzánk forduló civilszervezeteket, a városi rendezvényeket, az általunk fontosnak vélt kezdeményezéseket támogassuk.
– Mivel tölti a szabadidejét? Mi az, ami az ön szívének igazán kedves?
– Két irányba vinném a válaszadást. Egyrészt kiemelt jelentőségű számomra, hogy katolikus családból származom. Nem csupán aktív tagja vagyok a Nyergesújfalui Egyházközségnek, de immáron 35 éve világi elnökeként is dolgozok. Nagyon fontos számomra, hogy ennek jegyében, a munkatársainkkal közösen, évről évre szervezünk egy 100-150 fős egyhetes nyári tábort. Bejártuk már együtt az ország különböző részeit, idén is egy gyönyörű helyre, Velembe megyünk.
– A másik kedves elfoglaltságom, a kertészkedés, a gyümölcstermesztés. 70 gyümölcsfám van és 12 magaságyásom. Úgyhogy a kertemből ellátom a családot zöldséggel, gyümölccsel. Napi 8-10 óra munka után nekem ez a kikapcsolódásom.
– Mielőtt lazítanánk, beszéljünk kicsit a díjról, amit a duális szakképzésben végzett munkájukért kaptak a közelmúltban. Mennyi munka áll e mögött, illetve miért vállalják a duális képzést?
– Azt, hogy mennyit kell dolgozni a fiatalok sikeres gyakorlati képzéséért azt igazán a duális képzésért felelős kolléganőnk, Fülöp Eszter tudná megmondani, hiszen a rendkívül sok adminisztratív munka zöme nála csapódik le. Két évfolyamból, összesen 10-12 diákot fogadunk évente – úgy gondoljuk, ilyen létszámmal tudunk érdemben, felelőséggel foglalkozni -, bizony ez nem kis munka! Ahol nincs erre alkalmas szervezet, nem is tudják felvállalni ezt a feladatot. Mi sem előzmények nélkül, hanem lépésről lépésre haladva jutottunk el idáig. Kevesebb tanulóval ugyan, de több mint húsz éve vannak gyakornokaink.
– Az is biztos, hogy nem az anyagi haszon vezérelt minket, amikor a duális képzést felvállaltuk, hiszen ahhoz, hogy ez sikeresen működjön, nem keveset kell beleforgatnunk, de ez részünkről egy befektetés a jövőbe. Öncélúnak is nevezhetném mindezt, hiszen nekünk is érdekünk, hogy legyen megfelelő színvonalú szakember-utánpótlásunk.
– Éppen ezért összességében jónak tartom a duális képzést, mert így a fiatalok már a tanuló évek alatt képet alkothatnak arról, hogy mit is jelent a napi munka a valós életben. Megismerhetik a céget, és fordítva, mi is megismerhetjük őket, a végén pedig, ha úgy látjuk, a folytatást is felajánlhatjuk nekik.
– A duális képzés hozza a hozzáfűzött reményeinket, évente egy-két tanulónk kollégaként nálunk folytatja a pályáját. Van több olyan itt végzett diák, aki azóta már projektvezető, vagy épp szerelésvezető, tehát az előre menetel tekintetében is utat tudunk mutatni a fiataloknak, amihez persze a megfelelő szorgalom és kitartás is szükségeltetik a részükről.
– Mi az, amin szívesen változtatnának, ami nehézséget jelent a duális szakképzés rendszerében?
– Sokféle kihívással kell szembenéznünk, de ezek zömére – egy kis pluszt beletéve – találtunk is megoldást. Az elméleti-gyakorlati oktatás ütemezése azonban nem ezek közé tartozik, mert ez kívül esik a hatáskörünkön, pedig ez az, ami leginkább megnehezíti a mindennapjainkat.
– Két iskolával vagyunk szerződéses kapcsolatban – Esztergomból a Géza Fejedelem Technikum és Szakképzővel, valamint Tatáról a Bláthy Ottó Technikum és Szakképző Iskolával. Az utóbbiban egyhetes váltásokban folyik az elméleti és a gyakorlati képzés, míg az előbbiben két nap gyakorlatot három nap elmélet követ, majd a következő héten épp fordítva, három nap a cégben, és két nap az iskolában. Belekóstol, elmegy, belekóstol, elmegy, érdemi munkát így nem igazán lehet végezni. Ráadásul emiatt állandóan változik az aktuális tanulói létszám is, ami ugyancsak megnehezíti a munkaszervezést. Érdemes lenne akár országos szinten is egyfajta egységes rendszert kialakítani. Ha már a szabályozásnál tartunk, ugyancsak fontosnak tartanám egységes módon rendezni a diákok mobilhasználatát. Több hetünkbe is beletelik, mire elérjük, hogy a mobiltelefont kizárólag a munka közi szünetekben használják. Olyan fokú a függőségük, ami már ijesztő, és munkabiztonsági szempontból is veszélyes.
– Ugyancsak érdekes tapasztaltokat szereztünk a duális képzés kapcsán arról, hogy milyen nagy mértékben változtak a családok, a családi munkamegosztás. Két-három nap alatt meg tudjuk mondani, melyik fiatal dolgozott már bármin is az édesapjával. Sokakkal a nulláról kell indulnunk, életükben először vesznek a kezükbe mérőszalagot, szerszámot. Ezért minden fórumot kihasználunk arra, hogy elmondjuk a szülőknek, hogy ne kíméljék a munkától a gyerekeiket, vonják be mindenbe őket, amibe csak lehet, mert az később a hasznukra fog válni.
– Miben sikerült saját körben változtatni, eredményeket felmutatni a duális képzés terén?
– Megreformáltuk például a hagyományos szülői értekezletet. Nálunk a diákok is hivatalosak erre az alkalomra. Nincs okunk titkolózni, azt tartjuk jónak, ha mindkét fél ugyanazt hallja, akár pozitív, akár negatív észrevételekről legyen szó. A szülők értékelik mindezt, nagyon együttműködőek, megtesznek mindent azért, hogy a gyerekükből jó szakmunkás legyen.
– Sok szülőnek nem sikerül a gyermekét a duális képzésbe bevonni, így kénytelenek a szakmai gyakorlatot az iskolai keretek között elsajátítani. Ez viszont meg sem közelíti azt a tudást, amit a diákok a valódi munkahelyeken elsajátíthatnak.
– Még egy fontos lépést tettünk a tanulóink sikeres gyakorlati képzése érdekében. Rásegítünk a villamosipari alapismeretek elméletének elsajátítására is. Bevontunk egy nyugdíjas fizikatanárt, aki az elektromosságtant képes közelebb hozni a fiatalokhoz. A mi szakmánk megköveteli az erős alapokat, különben nincs mire gyakorlatot építeni. Bár sok a betanított munka jellegű feladat, amit kis gyakorlattal bárki el tud végezni, de mi a gondolkodó villanyszerelőket, a valódi szakmunkásokat szeretjük, akik az önálló munkavégzésre is képesek. Erre próbáljuk felkészíteni őket.
– Az Év duális képzőhelye díjra a Komárom-Esztergom Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara jelölte önöket. Hogyan élték meg mindezt?
– Már a jelölésnek is nagyon örültünk, és megtisztelőnek tartottuk, hogy felfigyeltek a munkánkra. Amikor pedig megtudtuk, hogy a középvállalkozási kategóriában a kitüntetettek közé kerültünk, az öröm mellé a büszkeségünk is társult. Nagyon jó az együttműködésünk a vármegyei iparkamarával, a duális képzés bevezetésekor különösen sok segítséget kaptunk tőlük. Törvények, rendeletek, elvárások – rengeteg kérdésünkre választ kaptunk tőlük, professzionális segítőtársnak bizonyultak, és azok ma is, töretlenül jó a kapcsolatunk a szervezettel.
– Végül, ha már 35 évnyi munkáról, folyamatos építkezésről, fejlődésről beszéltünk, említsünk meg konkrétan is néhányat ezek közül. Mire a legbüszkébbek?
– Mindig szívesen említem referenciaként a Gyermelyi Zrt. nagyberuházásait, ahol minden alkalommal mi lehettünk elektromos oldalról a tervezőik és a kivitelezőik is.
– De ugyanilyen örömmel gondolok vissza a Tata Gedia építkezéseire is, ahol már a hatodik ütemen is túl vagyunk. Az első tervei ugyan még Németországban készültek, de már annak is mi voltunk a kivitelezői, azóta pedig valamennyi szakasz tervezői és kivitelezői munkáit is ránk bízták. Azt gondolom, mindezt jól tükrözi azt a bizalmat, amit sikerült a minőségi munkánkkal elnyernünk. Ez a bizalomépítés a jövőnk alapja, és ez az, amit a tanulóinknak is próbálunk útravalóként átadni.
Cseh Teréz