A világ ma - ahogy a fehérvári vezetők látják

A világ ma – ahogy a fehérvári vezetők látják Helyzetértékelés – fókuszban az autó- és építőipar

Tibor Dávid (Masterplast Nyrt., elnök):
– A gyors változások ágazatonként eltérő gazdasági képet eredményeznek. Az építőipar – a korábbi kiváló teljesítménye után – satufékkel állt meg, lefagyott, és ebből csak lassan kezd felengedni. A regeneráció elkezdődött.
Kis István (Harman Becker Kft., ügyvezető igazgató): – Az autóipar leginkább egy lendkerékhez hasonló, a lendülete miatt lassabban alkalmazkodik a piaci változásokhoz. A problémák – háború, energiaválság, chiphiány – ellenére a 2022-es év volt a Harman eddigi legjobbja, 2,4 milliárd euró árbevétellel.
– Ehhez képest 2023-ban 4%, 2024-ben 10% csökkenést könyvelhetünk el. Az európai autógyártók, döntően a német autóipar helyzetét tükrözik vissza a számaink. Az elektromos autózás terjedésének üteme sem az, amit vártunk. A megatrendek, amiket az autóiparról, mint jóslatokat megfogalmaztak, úgy vélem, hosszú távon mégis igazak lesznek. Most egyfajta erőgyűjtő stádiumban vagyunk, ami majd a 2026-2030-as időszakot fogja megalapozni.
Szincsák Attila (Denso Gyártó Magyarország Kft., adminisztratív alelnök): – A 4600 fős vállalatunk tudatosan próbált az autóipar átrendeződéséből kimaradni. Továbbra is hiszünk a belső égésű motorokban, legalábbis a közeljövőre vonatkozóan. Az egész struktúránk geopolitikai tekintetben úgy lett kialakítva, hogy vevőfüggetlenek lehessünk. Innen Székesfehérvárról egyaránt szállítunk az Egyesült Államokba, Európába és Ázsiába. Úgy tűnik, hogy elég jól sikerült ezt a trendet a következő öt-tíz évre belőnünk.
Lakatos Péter (VIDEOTON HOLDING ZRt., társ-vezérigazgató): – Ahogy én látom a cégek, a vevőink valahogy Európára kevésbé koncertráltak az elmúlt időszakban. Amerika jól halad, Kína töretlenül megy előre, és úgy tűnik mi meg mindezt hagyjuk.
– A VIDEOTON az elmúlt évek során a nagy multinacionális cégek mellett, elkezdett európai startupokkal, sklillupokkal dolgozni, kiváló kapcsolatokat építettünk ki. Most azonban a legsikeresebb európai startupok is nehéz helyzetben vannak, mert Európára koncertálnak, pedig ma már úgy tartják, az ötleteket a legnagyobb piacokon – Korea, Japán, Amerika, Kína – érdemes kipróbálni, felfuttatni. Az európai innováció, úgy tűnik, nem futotta be azt az utat, amit vártunk, és ezért mindenkinek – az uniós vezetőknek és az egyes országok kormányainak is – sokat kellene tennie.
Sinkó Ottó (VIDEOTON HOLDING ZRt., társ-vezérigazgató): – A VIDEOTON életében is 2022 tűnik az eddigi csúcsnak. 2023-ban az autóipar, az autóelektronika részaránya csökkent, ugyanakkor az elektronikáé összességében nőtt. Visszataláltunk régi önmagunkhoz, ismét elektronikai céggé váltunk. Érdekes, hogy 2024-ben kicsit mintha megfordult volna ez a helyzet. De a lényeg, hogy az elektronika részaránya az mindenhogyan nő. 2024 nem lesz erősebb, mint 2023 volt, szinten maradásra, maximum egy-két százalékos eltérésre számítunk, amiben jelentős szerepe van annak, hogy rendkívül diverz a tevékenységünk.
– Európa visszaesése egyértelmű. Fordulat abban látszik, hogy a következő öt évben már nem lesz triviális, hogy a Távol-Kelet, Kína jelentse a piacot.
– Európának gondjai vannak, Európa egy beteg ember, megöregedett, és meg kell újulnia. Ugyanakkor, rengeteg a kérdőjel – uniós és amerikai választások, geopolitikai kockázatok – emiatt, a következő öt év sem lesz könnyű.
Karikó Zsolt (Hanon Systems Hungary Kft. és Hanon Systems Autoparts Hungary Kft. ügyvezető igazgató): – Autóipari termékeket, autóklíma-berendezéseket, illetve különféle alkatrészeket gyártunk. Az új üzleteink 70-80%-a már az elektromos autózáshoz kötődik, de a növekedésünket mégis a belsőégésű motorokhoz kapcsolódó termékeink produkálják. Az elektromos autózás megtorpant az európai térségben. E téren a legjobb német vevőnk csak 15%-kal, a második 40-50%-kal csökkentette a megrendeléseit, de van olyan is, aki 80%-nál tart.
– Komoly dilemmában vagyunk. Remélem, hogy az elkövetkező egy-két évben lesz előrelépés, vannak, akik nem is tehetnek mást, mint hogy előre meneküljenek, de egyelőre nincsenek válaszok, például a kínai elektromos autódömpingre sem. Nem látszik, hogy mérsékelnék az áraikat, pedig előbb-utóbb nem lesz más lehetőségük.

Frank Iepema (Hydro Extrusion Hungary Kft., ügyvezető igazgató): – Alumínium alkatrészeket gyártunk, 80 százalékos automatizáltsággal. Hasonlóan az előttem szólókhoz, mi is a rendelésállomány csökkenését tapasztaltuk. Ez az egyik előttünk álló kihívás, de fel kell készülnünk arra is, hogyan fogjuk majd legyártani azt a mennyiséget, amit később az újraéledő elektromos autók piaca fog generálni. Egy átlagos elektromos autóban az alumínium részaránya, ötszöröse a belsőégésűekhez képest.
– Nem vagyunk negatívak a jövőt illetően, a kérdés csupán az, hogy meddig tart ez a lejtmenet. Még egy megjegyzés: látjuk a növekvő kínai versenytársainkat, látjuk, hogy támogatás hiányában, a vásárlók szívesebben mennek az olcsóbb kínai autó irányába. Mindemellett örülök, hogy sokat tudtunk az innovációba fektetni, és látjuk, hogy az utóbbi évek 150 milliós beruházása meg fog térülni a jövőben.

Versenyképesség – Európa vs. Kína

Frank Iepema: – Magyarországon jelen vannak Kína vezető elektromos járműipari cégei, de tartok tőle, hogy azok beszállítói láncaiban nehezen lesznek fellelhetőek hazai cégek.
Karikó Zsolt: – A probléma az, hogy az elektromos autózásban, akkumulátorgyártásban az Európai Unió, de az Egyesült Államok is, átadták a terepet az elmúlt 20 évben a kínai és egyéb távol-keleti gyártóknak. A top 10 elektromos autó-akkumulátorgyártóból 8 kínai, koreai, japán. Ez Európa számára már-már behozhatatlan hátrány. Idehaza is látjuk ezt a tendenciát. Nem tudom, mi lehetne a jó megoldás. Ez egy komoly probléma.
– Több gyárunk is van Kínában, ahol mi is tapasztaljuk, hogy a helyi, kínai cégek olyan állami támogatást élveznek, amivel képtelenség versenyezni. Az Európai Unió elkezdte ezt vizsgálni, adminisztratív megoldásban, védővámokban gondolkodni.
– Ugyanakkor három német autógyártó a Volkswagen, a Mercedes, illetve a BMW már bejelentette, hogy nem támogatják a védővámokat. Miért? Mert ők is el szeretnének adni autókat Kínában. Akik a védővámok mellett vannak, azok a – leginkább francia – tömeggyártók. Nekik enélkül nagyon nehéz lesz az állami szubvencióval érkező kínai autógyártókat kiszorítani az európai piacról, vagy jobb híján versenyezni velük.
Sinkó Ottó: – A VIDEOTON egy szerződéses gyártó, ami azt jelenti, hogy aki megkeres, ajánlatot kér, azt igyekszünk kiszolgálni, akár európai, amerikai vagy épp kínai. A világgazdasági trendek folyamatosan változnak, és soha nem az egyensúlyra törekednek. Ilyen a globalizáció is. A Covid, az újabb suezi válság, a beszerzési-lánc-problémák, a konténer árak égbe szökése, mind-mind arra figyelmeztet, hogy a globalizáció szintje nem optimális, de remélhetőleg egy a mainál alacsonyabb szinten stabilizálódni fog, de erre hatással lesznek még a geopolitikai kockázatok is. Egy biztos: kulcstevékenységet nem viszünk esetleg elérhetetlen távolságba.
– Ez vonatkozik az elektromos autózásra is. Vannak érvek és ellenérvek. Európa megfeledkezett arról, hogy ez egy új, nyíló piac, ahol jelen kellene lennie. A védővám is egy lehetséges eszköz, ha az a kínai nem piacszerű intézkedések ellensúlyozását célozza, de tévút, ha a versenyképtelen európai cégeket kívánják így megvédeni. A VIDEOTON jó helyzetben van, mert elektronikát gyárt, amire a régi és az új piac is igényt tart.
– Azt, hogy Magyarország jól döntött-e, hogy ilyen mértékű akkumulátor-gyártást bevállalt, ma még nem tudni. Ha a cél az, hogy ott legyünk ezen a piacon, és ez a mérték még nem veszélyezteti a hosszú távú jövőnket, a gyerekeinkét, az unokáinkét, akkor akár még tisztelni is lehet az ilyen irányú kormányzati törekvéseket. Ha más szempontok is mögé kerülnek, azokat már nem feltétlenül lehet respektálni. Itt is az egyensúlyban látom a megoldást.
Lakatos Péter: – Azt gondolom, a globalizáció nem visszafordítható, de sokféle kifutása és lehetősége van. Az összefonódás a világban olyan nagy, amit vámokkal aligha lehetne megoldani. Az egyensúly szükségességére reflektálva, kérdés számomra, hogy a távol-keleti, ázsiai, vagy épp indonéz országokkal, a Fülöp-szigetekkel, Vietnámmal Európa és Amerika képes-e olyan partneri viszonyt kialakítani, ami kiválthatja Kínát, és nem követjük-e el újra azokat a hibákat, amelyeket Kínánál elkövettünk. Újabb 20-25 év, mire a tudás itt is fölépül, vajon újabb szakmák tömkelegét veszítjük majd el újra? Nem gondolom, hogy ez lenne a célravezető megoldás. A globalizáció marad, csak a következő kört ennél okosabban kellene csinálni.
– Egy másik dimenzió az, ahogy Európa, Amerika, Kína a munkához való hozzáállásra tekintenek, mind mást gondol erről, a munkaidőről, a munkamennyiségről, a vállalkozások tiszteletéről. Hogy egy sporthasonlattal éljek: Kína a kötöttfogású birkózó olimpián szabadfogásban játszik. Erre két válasz adható: vagy Kína változik, vagy mi is a szabadfogás mellett döntünk.
– Mindemellett jól láthatóak azok az érdekcsoportok is, akiknek – európai cégként – a kínai piacok fontosabbak az európaiaknál. Mit várunk tőlük? Itt már a kis-középvállalatok versus multik, és hasonló törésvonalak is megjelennek.
Szincsák Attila: – Ahogy én látom, az egyre jobban öregedő Európa a kezébe került kézifegyverrel előbb lábon, majd zavarában tüdőn lőtte magát, végül már csak azon csodálkozik, hogy is került a kezébe a fegyver. Amikor a politika ilyen mértékben beavatkozik a gazdaságba, annak még sohasem volt jó vége. A politika egy iparágra ráerőltetett egy technológiai trendet, az elektromos autózást, ráadásul egy sűrűn változó céldátummal. A vállalkozások pedig kapkodják a fejüket. Meghoztuk a döntést anélkül, hogy felmértük volna, hogy ez az európai gazdaságra milyen hatással van. Példaként, míg egy belsőégésű autó előállításához mondjuk 10 ember kell, addig egy elektromoséhoz elég 3. Döntöttünk, majd rácsodálkoztunk – főleg a német gazdaságban -, hogy elkezdődtek az elbocsájtások. Ugyancsak rácsodálkoztunk, sőt be is engedjük az állami szubvenciókkal gyártott kínai elektromos autókat. Azt hiszem Európában kicsit túlgondoltuk ezt, és ez óriási hiba volt. A vállalatcsoportunk immáron 30 éve gyártja Japánban, a Toyotával közösen a hibrid technológiát, amit majd közel 30 év után itt Európában újra felfedezünk.
– Alulértékeltük a Kínából beáramló ellentechnológiákat is, ebből adódóan az európai gyártók szenvednek. Nem bírják fenntartani az apparátust, a versenyképességet, ezért az európai, tisztán elektromos autók piaca elkezdett bezuhanni. Erre nem tudnak megfelelő módon reagálni sem az autógyártók, sem azok beszállítói. A tíz munkahelyből háromra zsugorodott német vállalkozások a csőd szélén állnak. Hiába van óriási igény a belsőégésű motoralkatrészekre, ezeket már nem képesek kiszolgálni. Éppen ezért eljött a magyar kkv-k ideje, érdemes ezeket a cégeket felvásárolni, vagy a piacaikat megszerezni. Az igény óriási. Évente közel egymilliárd eurót fogunk forgalmazni
– erre a vevőink 10 éves szerződést írtak alá -, aminek a 70%-át a belsőégésű motorokra fogjuk szállítani, 30 százalékát pedig a V8-as dízelekbe. A számok magukért beszélnek.
– Persze nem látunk a jövőbe, a szabályozás is folyamatosan változik, de egy dolgot mindenképpen ráolvasnék mégis az európai vezetők fejére, azt, hogy önöket, a vevőket elfelejtették megkérdezni, hogy valójában mit is szeretnének.
Kis István: – Kína a Covid alatt piacot adott nem csak nekünk, de például a három high szegmesben működő német autógyártónak, a BMW-nek, a Mercedesnek és a Volkswagennek is, értékesítésük 35-38%-át ma is ez  a piac adja. A védővámok őket ellehetetlenítik, míg a középkategóriás, árban és minőségben Kínához képest versenyképtelen autógyártóinkat védik. Felárazhatjuk ily módon a versenytársainkat, de ez esetben ellenlépésekre is számítanunk kell.
– Fontos kérdés a zöldítés, a fenntarthatóság, de ezekre más aspesktusból is tekinthetnénk. A véges fosszilis energiaforrásokat használhatjuk ugyan továbbra is a belsőégésű motorok gyártására, de ha van alternatív technológia – az elektromos az -, akkor nem lenne ésszerűbb a kevéske kőolajunkat inkább az alapanyaggyártásra fordítanunk?
– Kína mindaddig tetszetős volt, amíg olcsó piacot jelentett. Most, hogy ő lépett be a piacainkra, már nem szeretjük. Ráadásul míg a gazdaság a demokratikus világban egy verseny alapja, addig Kína számára csupán eszköz. Fegyverek helyett ezzel vívja a maga háborúit, és ennek csak örülhetünk. Ne legyenek illúzióink, Kína a piacokért jön Európába, és csak idő kérdése, hogy a beszállítói hálózatát is magával hozza.
– Olyan magas szintű technológiával érkezik, aminek a működtetéséhez nem lesz ember Európában. Mert nem a mennyiségre, a minőségre fognak törekedni. Itt van az a pont, ahol nekünk megálljt kell parancsolni, vámokkal, tudással kell védekeznünk. Nem hátrálhatunk ki az innovációból, a digitalizációból, a robotizációból. Másképp kell gondolkodnunk az értékláncokról, mielőtt baj lenne. Már csak azért is így kell tennünk, mert szankciókkal Kínától már nem lehet függetlenednünk. Ha kitiltjuk a piacainkról, bejönnek a cégeinkbe, bevásárolják magukat, és ott lesznek mindenütt. Csak a tudással versenyezhetünk velük.
– Pozitívumként mondhatom, hogy a Harman-Becker a következő két évben 200 millió eurót fog elkölteni Magyarországon. Ebből 100 millió már rendelés alatt van, a következő 100 millióért viszont szabad a verseny. A beruházások iránya a robotok, az automatizált, digitalizált, controll tower-ekbe szervezhető folyamatelemek, és ezekhez mérnökökre, technikusokra, programozókra lesz szükségünk. Most még nem késő tudást építenünk. A turizmus önmagában nem fogja fenntartani az országot. Hallhattuk, hogy 200 ezer ember el fog tűnni a munkaerőpiacról a következő pár évben. Az ő pótlásukra, azok lennének képesek, akik, ma nyelveket beszélő magyarként, pizzafutár, felszolgáló, vagy más munkakörben dolgoznak Európában. Ha ők hazajönnének, és erősítenének minket, az lehetne a sikeres jövő.
Tibor Dávid: – Hazai tulajdonú építőipari vállalatként olyan gyárakban látjuk a jövőt, Magyarországon, illetve Közép-Kelet Európában, amelyek alapvetően kis hatósugarú körben szállítható termékeket állítanak elő. Olyasmit, amit már nem érdemes behozni Kínából.
– Európának nagyon jól fel kell tudnia mérni azokat a területeket, ahol a jövőépítésre még van esélye. Nagyon kevés van ebből. Az a megfelelő stratégiai terület, ahol az innovációs előny, a szállítás, a tudás, a tradíció vagy épp a brandérték miatt még versenyelőnyben van, még képes értéket teremteni. Ezeket a területeket viszont foggal-körömmel védenie kell.
– Kína szerintem rendkívül tiszteletreméltó módon, iszonyatos fejlődésen ment keresztül, van, ahol már az élre tört, de sok iparág van, ahol ez a játszma még nem dőlt el. Természetesen én is amellett vagyok, hogy a hazai iparunkat és gyártásunkat meg kell védeni, csak ezt nem lehet általánosságban megtenni, mert ez a hajó már rengeteg esetben elment, viszont célzott területeken még van esély, ezt kell jól kiválasztani.

A világgazdaság a következő 5 évben

Tibor Dávid: – A globális folyamatokat nem lehet olyan módon leegyszerűsíteni, hogy Kína rossz, Amerika jó. Ha csak az LNG-t nézzük, jól látható, hogy az orosz energiaszállítások leállításának abszolút nyertese Amerika. Európai cégek költöznek az USÁ-ba, éppen az ottani olcsó energia miatt. Európának nem csak Kínával, de az amerikai érdekekkel is számolnia kellene.
– Ideje felismerni azt is, hogy az Európai Unió, ha 2050-ig carbonsemlegessé szeretne válni, akkor az autóelektrifikációnál sokkal nagyobb gondot jelent számára az épületek rossz szigetelése. A lakóházaink a legnagyobb gázfogyasztók, gyakorlatilag az utcát fűtjük. Európa fölismerte, hogy a célok elérése érdekében az európai épületállomány több, mint 90 százalékának gyakorlatilag nettó zéró energiafogyasztásúvá kell válnia. Erre vonakozóan már döntések születtek, minden ország dolgozik a maga stratégiáján. Úgy gondolom, ha az ilyen fókuszterületeket megtaláljuk, úgy van esély fejlődni. De arra is figyelni kell, hogy a befektetők magyar kivitelezőket bízzanak meg a gyáraik építésével. A következő öt év véleményem szerint a nagyon gyors változásokról fog szólni, amikhez alkalmazkodnunk kell. Születnek döntések, melyekből később – részleges – visszatáncolás lesz, de remélem, hogy az épületenergetikai célok nem ilyenek.
Kis István: – Profitorientált vállalkozás nem azt nézi, hogy ki, és milyen forrásból, milyen valutával fizet. Nem az a kérdés, hogy belső égésű vagy elektromos autó, hanem, hogy ezekből mennyit tudunk eladni, és milyen felszereltséggel. Európa súlya csökken, ezt a 2030-ig szóló stratégiai értékesítési tervünk mindennél jobban tükrözi. A dinamikus növekedés forrása az APAC (Asia-Pacific) régió és Amerika lesz. Az autóipari divíziónk 15 milliárdos árbevételi tervében Európából mindössze 4 milliárd szerepel. Arra kell fókuszálnunk, amire vevő van, az érdekli őket, hogy mit tudsz, és mennyiért. Nem érünk rá politizálni, bár a politikát ismerni kell, mert nagyon komoly kihatással van a döntéseinkre, a gazdaságra.
Szincsák Attila: – Mi lesz a következő öt évben? Nem tudom, de azt igen, hogy mit fogunk tenni itt Fehérváron, a Densóba. Egy relatíve konzervatív stratégiát fogunk követni. Egyharmad részben próbálunk Európa-függetlenek lenni, olyan üzleteket kötöttünk, és úgy pozícionáltunk, hogy annak ne legyen semmi köze az európai döntéshozáshoz. Egy újabb egyharmadba olyan stratégiai vevőink tartoznak, akik kicsit külön utakon járnak: agráripar, nehéz gépek, kamionok, buszok. A harmadik harmad pedig az európai személyautó-gyártás, ami jelenleg nem egyszerű. Ebben természetesen megjelenik a hibridifikáció és a certifikáció is.
– Ami a legfontosabb, hogy a következő öt évben a képességünket fogjuk javítani. A képesség, a tudás megszerzése ahhoz, hogy új termékeket is gyártsunk. 4600 kollégánál – lassan már két éve -, elkezdtük a speciális folyamatokra való átképzést, mely az új hibrid és az új elektromos gyártáshoz szükségeltetik. Rengeteg pénzt el fogunk költeni továbbra is automatizálásra és technológiai fejlesztésre.
Lakatos Péter: – Mi lesz öt év múlva? Ha legalább a triviális kérdésekre jó triviális válaszokat adunk, akkor már rendben leszünk, mert ahogy a klasszikus vicc mondja, nem az oroszlánnál, hanem Jimnél kell gyorsabban futni.
– Mit jelent ez a VIDEOTON életében? Főleg az európai piacra gyártunk. Felmerül a kérdés: miért nem a növekvő piacokra, Kínába, Amerikába? Hollandként biztosan ezt tennénk. De nekünk Bulgáriában van gyárunk, ami nem a legvonzóbb kiküldetés a kollégáinknak. Triviális lenne, hogy a tudásunkat a növekvő piacokon kamatoztassuk. Az attitűdünk tehát alapvetően meghatározza a gazdasági döntéseinket.
– Persze dolgozhatnánk azért is, hogy Európa legyen a legnagyobb piac, de ennek esélye nagyon kicsi. Amerika tízmilliószámra érkező migránsaival, Kína ugyan demográfiai válságban van, de így is sokan vannak, Indonézia, a Fülöp-szigetek egyre gyarapodó születésszámával a jövő piacait jelentik. A tudásunkat – főleg szabadalmak formájában – érdemes tehát gyűjtenünk, hogy legyen mit kivinnünk majd ezekre a piacokra. Sajnos ezen a téren bőven volna még hova fejlődnünk, de a keretrendszer adott.

Sinkó Ottó: – Akár pozitív, akár negatív szcenáriókban gondolkodunk, az egészen biztos, hogy a világ öt-tíz éven belül teljesen más lesz. A kontinensek jobban önmagukra lesznek utalva. A dolgozók a work-life balance tekintetében a less work-more-life irányába fognak elmenni. A világ kevesebb energiát fog használni, mindenből egy kicsit kevesebbet fog fogyasztani, ami újra előtérbe helyezi a GDP-növekedési lázat. Azt gondoljuk, hogy a GDP arra van ítélve, hogy növekedjék. Tulajdonképpen miért is?
– Ha minden ebbe az irányba halad, talán még a csökkenő népesedés is megváltozik, mert mások lesznek az emberek prioritásai. Sajnos, a klímaváltozás miatt elkerülhetetlennek tűnik a migráció erősödése, az emberek igyekeznek jobb helyen, egy jó világban élni. A hátrányok mellett nyilvánvalóan ennek előnyei is lehetnek.
– Az automatizáltság, az automatizálás növekedni fog. Bízom benne, hogy Európa visszanyeri innovációs bázisának a jelentős részét, mert ez a gyártás motorja. Abban is reménykedem, hogy lesznek európai multik, mert most alig van, a Philips például nem régen lépett ki ebből a kategóriából. Pedig volt már rá példa, hogy Európa összefogott és sikerre vitt egy iparágat. Ilyen volt az Airbus története, francia-spanyol-német összefogással, a semmiből létrehozták, és az élre röpítették az európai repülőgépgyártást. Bízom bennne, hogy lesznek európai gyártók, talán még az integráltáramkör-gyártás is meg fog erősödni Európában. Erre is mondom azt, hogy egy kicsit nagyobb lesz a konkurenseknek az önfenntartó képessége.
– Alapanyagból sem lesz több Európában, ezért nekünk olyan trade-eket kell kötnünk, ami ezt a tényt szem előtt tartja. Az emberek kevesebbet fognak autózni, másféle autóból vesznek, maradnak a robbanómotorok, nem annyi, mint amennyi eddig, de lesz, ahogy hibrid is, és full elektromos is. Ki fog alakulni egy sokkal jobb akkumulátor technológia: gyorsabban lehet tölteni, nagyobb kapacitása lesz, fenntartható anyagokból készül, hasonló karriert fog befutni, mint a napelemek. Tehát jelentősen meg fog változni a világ.
– Ez az év várhatóan rossz lesz, emelkedő adók, bérek, de az általános eredményesség nőni fog. A világ egy kicsit ki fog egyenlítődni.
Karikó Zsolt: – A változáshoz idő kell, ezt az említett Airbus története is igazolja, ráadásul minden változik, az eddigi kétpólusú – kapitalista, kommunista – világból egy többpólusú felé tartunk. Kína egyfajta öszvérként egy nem túl demokratikus, ám full kapitalista rendszerrel küzdötte fel magát jó néhány iparágban az élre. Ehhez is idő és rengeteg pénz kellett. Eleinte a trend az olcsó munkaerőről szól, ezért mindenki Kínába ment. Ez most megfordult. Kína bizonyos szempontból behozta a lemaradását, sőt világvezető technológiai cégei vannak, és elindultak a világot meghódítani. Európának, Amerikának muszáj lesz velük versenyezni. Nincs más út. Le vagyunk maradva. A most megfogalmazott stratégiák 15-20 év múlva hozzák majd az eredményeket.
– Ráadásul ott van India. Mára a világ legnépesebb országa, a világ szoftvergyártó központja, és a technológiájával már a Holdra is eljutott. Ehhez rengeteg tudás, mérnöki munka, rakétatechnológia tapasztalat, szoftverfejlesztés, mikroáramkör, stb. kell. Ezzel már rendelkeznek.
– De mondhatnám az egész délkelet-ázsiai térséget, Thaiföldön keresztül, Malajziáig, Vietnámig, az ő fejlődési pályájuk sokkal meredekebb mint az Európai Unióé. Ez is sok változást fog hozni a következő öt évben.
– Remélem, hogy gyorsan megszületnek azok a stratégiai döntések, amelyek tíz-tizenöt év múlva tényleg változást hozhatnak, és versenyezni tudunk a világnak azon részével, amely sokkal dinamikusabban fejlődik.
Frank Iepema: – Európában minden országnak megvannak a maga érdekei és a különbségekre fókuszálnak.
– Extrém lassúak vagyunk, extrém lassan hozzuk meg a döntéseinket. Nem egyeztetünk, nem fogunk össze a kínai dominanciával szemben. Pedig kénytelen leszünk összefogni, összedolgozni.
– De nem csak Kínáról, a fiataljainkról is beszélnünk kell! Akikkel Pesten egy házban éltem, már Dániában, Hollandiában élnek. Meg kell tudnunk tartani a fiatalokat. Amikor támogatásokról, oktatásról beszélünk, az innovációt, a kreativitást kell segítenünk.
– Egy norvég cégnél dolgozom itt, és természetesen örülök, hogy nagyberuházásokat tudtunk véghez vinni itt Magyarországon. Sok nagyon erős, nagyon jó helyi vállalat van, akik megérdemlik a támogatást a fejlődésükhöz. Csak egy példa: 40 európai présüzemből, csak egy van Magyarországon, de az a legkreatívabb, a legdinamikusabb, a legflexibilisebb, a leginnovatívabb. Érdemes tehát erősíteni a magyar vállalatokat.

A munka világa 5 év múlva

Frank Iepema: – A work by balance megváltozott az elmúlt években, és úgy gondolom, hogy még változhat is, és erre szükség is van. Az emberek már nem szeretnek hétvégén dolgozni, kevésbé népszerű a túlóra, és a jövőben a folyamatos műszakrendben is egyre kevesebben fognak munkát vállalni.
Karikó Zsolt: – Termelékenységben, hatékonyságnövelésben le vagyunk maradva, ezen a téren lépnünk kell. Csak Bulgária áll mögöttünk a rangsorban, és ők sem sokáig, ha nem teszünk valamit. A megoldás a sokat emlegetett automatizálás. Más út nincs, sokkal többen magyarok nem leszünk az elkövetkezendő öt évben, és a vendégmunkások sem jelentenek jó irányt.
– Az automatizáláshoz viszont sokkal több képzett munkaerőre, mérnökökre, technikusokra lesz szükségünk, az oktatásnak ehhez fel kell nőnie közép- és felsőfokú szinten is. A fiatalok egyre hamarabb hagyják el az országot, a fehérvári gimnáziumokból a 80 százalék már nem magyar, hanem külföldi egyetemekre megy. Ez alapvetően nem baj, sőt, az oktatási színvonalat dicséri. Jó dolog, ha világot látnak, tanulnak, de az lenne a legfontosabb, hogy haza is jöjjenek! Jelenleg nem ez a helyzet, pedig nekünk, termelő vállalatoknak rengeteg technikusra, mérnökre van szükségünk.
Lakatos Péter: – A jövőre vonatkozó statisztikákat látva, nyilvánvaló, hogy szakmák százezrei, milliói fognak eltűnni, és hasonló mértékű új igény merül majd fel, tehát hihetetlen változások előtt áll a munkaerőpiac.
– A work-life balancra is nagyon sokféle válasz van, attól függően, hogy a gazdasági versenyben milyen célokat, milyen életformát tűzünk ki magunk elé. Kicsit rosszabbul élünk, de több a szabadidőnk, vagy akár kimagaslóan nagy szabadidőre törekszünk. Rövid, közép- és hosszú távon eltérő céljaink lehetnek e tekintetben, de ezeket a célokat ki kell tűzni, és aszerint haladni.
Szincsák Attila: – Az én meglátásom szerint a munkaerő nagyon meg fog változni két alapvető tényezőnek köszönhetően. Az egyik az a technológia és az automatizálás. Németországban látjuk, hogy milyen új irányt tud felvenni. Erre érdemes figyelni, mert pár év múlva követni fogjuk őket. A másik tényező a mesterséges intelligencia terjedése, ami egészen biztosan a fehérgalléros munkahelyeket is kihívások elé fogja állítani. Termelő cégek vagyunk, a work-life-balance valóban jellemző, ahogy az is, hogy akár hat hónapig nincs túlóra.
– A másik probléma, hogy az új generáció mintha inkább a life-work balance-ban hinne. Nagyon szeretnek élni, ráérni, és néha be is jönnének dolgozni. Ezen is el kell gondolkodni, mert gyártó cégként ilyen elvárásoknak nem biztos, hogy meg fogunk tudni felelni.
Kis István: – Nem hiszek, a munkaórákban. Én olyan cégnél vagyok, ahol sok távol-keleti emberrel találkoztam. Fiaim itthon vannak, kint tanultak, de hazajöttek. Büszke vagyok rájuk, 27 és 25 évesek, az egyik akkumulátor-fejlesztő, a másik pedig IoT-vonalon van. Meg lehet csinálni Magyarországon is a karriert, jól lehet magunkat érezni. Kell hozzá persze nyelvismeret és tudás, de ezeket itthon is meg lehet szerezni. Erre kell költeni össztársadalmi szinten. A hatékonyságon keresztül realizált nagyobb hozzáadott érték teszi lehetővé, hogy többet fizessünk a nagyobb tudást képviselő embereinknek. Nem lehet cél az Olcsó Jánosok országát építeni Magyarországon. Számítsunk a gyerekeinkre, mert ők jelentik a jövőt. Azt szeretném, ha Magyarországon maradnának a tehetséges gyerekek. A legnagyobb felelősséget cégvezetőként, vezetőként abban látom, hogy ne engedjük meg, hogy Magyarországon szegregáció legyen. Húzzuk magunk után azokat az embereket, akikre számítunk.
Tibor Dávid: – Talán a legnagyobb erő, ami megváltoztatja a munkaerőpiacot és a vállalatokat, az a generációváltás. Az ebben az évezredben született, jelenleg a munkaerőpiacra lépni vágyó fiatalok rendkívül „udvariasak”, nem tülekednek a munkáért. A korábbi munkaetikával rendelkező korosztály kifele megy, az a fajta munkaetika – tisztelet a kivételnek -, ami manapság általánosságban jellemző, az pedig befele jön, nagyon udvarias módon.
– Az automatizáció, a digitalizáció – már rég kiderült, hogy nem szünteti meg a munkahelyeket. Rövid időn belül fontos alapképesség lesz a mesterséges intelligencia eszközeinek kortól független kezelése. Ez a két faktor, véleményen szerint jobban meg fogja határozni a munkaerőpiac átalakulását, mint mondjuk az importált munkaerő.

Cseh Teréz