Rendszerint este 6 óra körül kezdtük, járt a kezünk, s közben ment a tretyete, a pletykálkodás, viccelõdés, a férfiak, fiúk meg mindenféle csintalanságot vittek végbe. Ha volt a házban eladósorban lévõ leány, vagy fiú, akkor összegyûjtötték a csumát, s elszórták az udvarlójának a házáig a járdán, így reggel lehetett látni, hogy ki, kinek udvarol. A fosztás utolsó napján volt hagyomány, hogy a fiúk fogtak egy verebet, elrejtették a toll alatt, majd ráijesztettek és minden csupa toll lett. Környén az is elõfordult, hogy a férfiak fosztás ideje alatt szétszedték a szekeret, feladogatták a pajta tetejére, ahol összeszerelték és megrakták trágyával, de arra is volt példa, hogy éjjel kicserélték a cégéres kerítéskapukat, így reggel a kovácsé áll a pék háza elõtt.
Megannyi kedves emlék, melyek felidézésére kiváló alkalom a hagyományt felelevenítõ kezdeményezés, amellyel tavaly Tirhold Kármen elnök régi álma vált valóra. Így az is biztos, hogy jövõre is lesz folytatás. Vasárnap a hölgyek, gyerekek, a második környei Feder-ball résztvevõi két kispárnára való tollat fosztottak ki. A pihék elõbb angin-ba kerülnek, majd díszes párnahuzatba, s a novemberi Márton napi bálon tombolanyereményként találnak majd új gazdára.
Forrás: S.Gy.