A szervezet negyedik családi napja – mint ahogy minden egyes programjuk – nem jöhetett volna létre, ha nincsenek segítõk: volt, aki az ételt biztosította kedvezményesen, más a mûsort vállalta díjtalanul, az egyik tatabányai bevásárlóközpont az uzsonna alapanyagait ajánlotta fel, a környei önkormányzat pedig a gyermeküdülõ ingyenes használatát, s természetesen a szülõk is sütöttek-fõztek a programra.
A 2008 óta mûködõ, 47 tagot számláló tatabányai egyesület élete – mondhatni – nem is mûködhetne másként, csak támogatásokkal, hiszen az értelmi fogyatékos, rosszul látó és halmozottan sérült fiatalok, felnõttek többsége 24 órás „elfoglaltságot” jelent a szülõk részére, így nem tudnak elhelyezkedni. Annak idején fogyatékkal élõ fiatalok szüleinek alapításában azért jött létre a szervezet, hogy hasznos elfoglaltságokat biztosítson a szabadidõ eltöltéséhez. Kirándulásokat, programokat szerveznek, heti három alkalommal találkoznak bánhidai klubhelyiségükben, ahol a tagok kedvükre táncolhatnak, énekelhetnek, társasjátékozhatnak, asztaliteniszezhetnek. Hiszen nekik, a „gyerekeknek” nem adatott meg az önálló életvitel, így az önálló kikapcsolódás lehetõsége sem… az egyesület számukra a mentsvár… – fogalmazott Dömötörné Bertók Éva, a szervezet vezetõje. A programjaikhoz szükséges anyagiakat a tagdíjból, 1%-os adófelajánlásokból teremtik elõ és rendületlenül kilincselnek, „gyártják” a támogatást kérõ leveleket… van, hogy sikerrel, van, hogy nem…
A negyedik családi napjuk a hétköznapi küzdelmek mellett talán picit az elutasító válaszokat is feledtette, s talán reményt keltett, hogy Aranyosi Ervin, a megnyitó során elhangzott gondolatai értõ, érzõ fülekhez jutnak el: fogadjuk el õket, vegyük emberszámba, mert közénk születtek, ebbe a világba. Isten gyermekei, s cipelik a terhet, amit magunkfajta tán nem is cipelhet. Nehéz feladatot rótt rájuk az élet, mégsem várnak többet: erõt, emberséget.
S.Gy.