Bármiféle fejlesztés elképzelhetetlen pénz, azaz jól mûködõ gazdaság nélkül

– Kire bízták a jövõjüket a bodajkiak?
– 1979-ben, Móron születtem, de tõsgyökeres bodajki vagyok, csakúgy, mint az egész családom. Három diplomámat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem: geográfus, földrajztanár és turisztikai szakértõ vagyok. Feleségemmel együtt neveljük kilenc hónapos kisfiúnkat, Leventét. A politikai élet sûrûjébe elõször a 2006-2010 közötti ciklusban kerültem, képviselõként, és a megyei önkormányzat munkájába is bekapcsolódtam, a kisebbségi bizottság külsõs tagjaként. 2010-ben Bodajk alpolgármestere lettem, és a megyei önkormányzatba is bekerültem.

– Miért döntött úgy, hogy elindul a polgármesteri székért?
– Jó rálátásom volt a város ügyes-bajos dolgaira, problémáira, és úgy gondoltam a kapcsolataim révén ebbõl a pozícióból tudok a legtöbbet tenni Bodajkért. Az is sokat nyomot a latba, hogy többen megkerestek, és biztattak, vállaljam a jelöltséget. Határozottan, tudatosan, kidolgozott stratégia mentén dolgoztunk a kis csapatommal. A siker nem maradt el. Polgármesterként hasonló módon képzelem a napi munkát. Nyitott vagyok minden új ötletre, de azt nem szeretném, hogy felkészületlenül vágjunk bele a feladatok végrehajtásába. Dolgozzuk ki a koncepciót, készítsünk megvalósítási tervet, finanszírozási tervet, és ha minden összeállt, akkor kezdjünk bele a kivitelezésbe!

– Milyen feladatok vártak-várnak önre az új pozíciójában?
– Sok problémával kell megküzdenünk. Vannak folyamatban lévõ ügyeink – ilyen a rövidesen záruló KEOP projektünk, melynek keretében öt intézményünket újíthattuk meg energetikai szempontból – és sok régi, megoldásra váró feladattal is szembe kell néznünk. Az egyik ilyen a település vízelvezetése. Ez egy nagyon összetett probléma, mely nem csak Bodajkot érinti, hanem a Bakony-Vértes térségét. A bányamûvelés megszûnésével mindenütt visszatértek ugyanis a források, és ez számos területen okoz gondot, rendezése pedig meghaladja egy-egy település erejét. Állami segítségre van szükség, már csak azért is, mert a víz közkincs, egyáltalán nem mindegy, hogyan lesz megoldva ez a probléma.
– Nálunk speciális helyzet alakult ki ráadásul a város alsó részén, az árkok tisztítását illetõen. Abban futnak ugyanis a közmûvek, így a kotrásuk szóba sem jöhet. Amikor lerakták a vezetékeket, úgy gondolták az árkokra – víz híján – már úgysem lesz szükség.
– A visszatérõ források a bodajki tó élõvilágára is hatással vannak. Amikor eltûnt a víz a tóból, egy agyagpaplan került a tófenékre, hogy az így mesterségessé váló mederben biztosítani tudjuk a fürdõzési lehetõséget a helyieknek. Most ezt az agyagréteget eltávolítottuk, és a természetes források töltik újra a tavat, sajnos egyelõre nem kellõ víznyomással, átfolyással. Emiatt a zöld alga elszaporodott. Halak telepítésével a probléma mérséklõdött, de a megoldás a természetes tisztulás lenne. Felújításra szorul a meder fala, és a tó környéke is, ami több tízmilliós beruházást igényelne. A tervek már készülnek, az anyagiak elõteremtéséért még sokat kell dolgoznunk.
– Ugyanilyen sarkalatos pont az útjaink állapotának javítása, a járdaprojektek folytatása.

– Visszatérõ probléma Bodajkon a kastélyuk hasznosítása is. Itt mi a helyzet?
– A kastély 2007-ben eladásra került, ám a vállalkozó csõdbe ment. A területet lezárták, az épület állaga csak romlik. A helyiek korábban – gyalog vagy kerékpárral – átjárhattak a kastélyparkon, most azonban erre nincs módjuk, így az ott élõk naponta nagy kerülõvel juthatnak csak be a városközpontba. Ott áll kihasználatlanul, méltatlan módon Bodajk legértékesebb ingatlana, ugyanakkor a közintézményeink helyhiánnyal küszködnek.

– A helyi gazdaság fejlesztése szintén a slágerkérdések közé tartozik évek óta. Hol tartanak?
– Összességében mindegy, hogy milyen helyi fejlesztésrõl beszélünk, valamennyi esetben ugyan oda jutunk: mindenhez pénz kell. Márpedig azt csak a jól mûködõ gazdaság biztosíthatja. Kijelenthetem, Bodajk gazdaság nem mûködik jól. Az én felfogásomban, város, az a település, amelyik állami támogatások nélkül képes fenntartani magát. Bodajk jelenleg erre képtelen. Az iparterületünk szinte üresen áll. Ha képesek leszünk cégeket telepíteni ide, akkor lesz adóbevételünk, lesz mibõl utakat építeni, felújítani, fejlõdni, valódi várossá válni. Ez tehát a legfõbb feladat.

-réz