Adonyban megújult a kápolna környéke

– Hogy vészelte át a város minden idõk legnagyobb dunai árvízét?
– Adonyt teljes vonalában érintette a nyári árvíz, az a szerencsénk, hogy a 6-os számú fõút az árvízvédelmi fõvédvonal, és ez egy jó állapotú töltés. Ugyan a legmagasabb árvizet mérték az idén, de ez nem okozott problémát. Ami gondot jelentett, az a 6-os út Duna felöli oldalán lévõ révterület, ahol sajnos van néhány állandó lakos is, õket és a dolgaikat kellett biztonságba helyezni. Ettõl függetlenül folyamatos ügyeletet tartottunk, készültünk homokzsákokkal, de szerencsére ezekre nem volt szükség. Jelentkezett ugyan itt-ott kisebb buzgár a gát városi oldalán, de olyan gyorsan levonult az árhullám, hogy ezek sem okoztak nagyobb problémát.

– A járási rendszer kiépítése miként érintette a települést?
– A közigazgatás átszervezésével Adony a dunaújvárosi járáshoz került. Az okmányiroda is az õ fenntartásukkal mûködik tovább, és ebbõl az év végéig kormányablakot alakítanak ki. Így gyakorlatilag senkinek sem kell elzarándokolni, mindent – az építésügy kivételével – helyben tudnak intézni az itt élõk. Összességében tehát eredményesek voltak a tárgyalásaink, amiknek következtében így alakultak a dolgok. Én úgy gondolom, hogy a mi járásunk nagyon jól mûködik, segítõkész, hozzáértõ szakemberek intézik a lakosság ügyeit.

– Mi lett az általános iskola sorsa?
– Nagyon sokat költöttük az iskolánkra, és jól, gazdaságosan mûködõ, korszerûen felszerelt intézménynek adtuk át a fenntartói jogát is az államnak. A testülettel együtt azt valljuk, hogy egy ilyen fontos esetben az osztott felelõsség nem jó, legyen egy kézben mindenféle vonatkozásban az iskola. Az egy más kérdés, hogy gazdaságilag mindez miként érinti Adonyt. Durván negyven és ötven millió forint között van az a forrás, amit ezzel elveszítettünk. A finanszírozás nekünk százmillióba került eddig, most pedig száznegyven milliót fizetünk az államnak. Ebbõl a szempontból tehát nem jöttünk ki valami jól az intézmény átadásából. Persze a gazdasági oldal egy dolog, bízunk abban, ha anyagilag nem is, de szakmai oldalról ez a hiány meg fog térülni az oktatás színvonalában.

– Mit jelent Adonynak, hogy megszabadult adósságállományától?
– Mivel Adony 5000 fõ alatti település, így a teljes, nyolcszáznegyven milliós adósságállományunkat átvállalta az állam. Ezt az összeget egyébként 25 év alatt kellett volna visszafizetnünk, és megvoltak hozzá a tervezett forrásaink. Persze a költségvetésünk ezzel a lépéssel nem lett ennyivel több, és mindehhez egyszerre jöttek a szigorítások is. Például nem vehetünk fel hitelt, csak különleges kormányhivatali engedéllyel, vagy nem lehet mínuszban tervezni a költségvetést. Ezek a rendeletek alapjaiban változtatták meg az önkormányzatiság eddigi mûködési mechanizmusát. Ezt el kell fogadnunk, mert egy demokráciában egy önkormányzatnak komoly felelõssége kell, hogy legyen.

– Miként látja a jövõt, mik a terveik?
– A jövõnket alapjaiban meghatározza a helyi adóbevétel, amelynek legnagyobb részét a Magtárház Kft-tõl várjuk. Sajnos a cég sorsa még mindig nem rendezõdött megnyugtatóan, a helyzet úgy néz ki, hogy a Magyar Fejlesztési Bank odaadta egy állami cégnek mûködtetésre. A kilátásaink ebbõl a szempontból nem túl jók. Persze a meglévõ iparterületeinket jó volna hasznosítani, de a befektetõi kedv a mai viszonyok között nem mondható éppen egetverõnek. Ígéretek, szándékok vannak, de konkrét cégek letelepedése egyelõre nem várható, hiszen mindenki kivárja, hogy mi fog történni a világban, és Magyarországon. Így elsõsorban a túlélés a feladatunk. Ha úgy vesszük, mindenünk megvan, kiépült a városban a teljes infrastruktúra, amikor lehetõségünk volt megcsináltunk minden felújítást.

– Hogyan mûködnek a város civil szervezetei?
– A civil szervezetek, egyesületek sok ötlettel jönnek hozzánk, aktívak, ám az elsõ útjuk mindig az önkormányzathoz vezet, hogy a terveik végrehajtásához finanszírozást kérjenek. Ez így helyes, természetes, és lehetõségeink mértékében mindig támogatjuk õket. Vannak persze olyanok, akik rendszeresen pályáznak. Például a Dunamenti Szent Orbán Borrend a Római Katolikus Egyház beleegyezésével pályázati forrásból, önkormányzati segítséggel, adonyi magánszemélyek és vállalkozók támogatásával elvégezte a szõlõhegyi, 200 éves kápolna melletti támfal és lépcsõ rekonstrukcióját, és rendbe tette a közvilágítását is. A kápolnát eddig földlépcsõn lehetett megközelíteni, amely mindamellett, hogy balesetveszélyes volt, állandó karbantartást is igényelt. A negyvenmilliós munka pozitív eredményt hozhat a jövõben a település idegenforgalmát illetõen.

Veér Károly