Elemzői és vállalatvezetői gondolatok a magyar gazdaság helyzetéről

Szuper választási év jön, háborúk zajlanak
– A világtörténelemben eddig még soha nem látott, szuper választási év lesz az ide – kezdte előadását Török Zoltán. – Egyetlen éven belül még soha nem járultak az urnákhoz ilyen sokan. Szavazás mindenütt: Tajvan, Indonézia, India, az Egyesült Államok, Európa. Mindez pénzügyi oldalról nézve kockázatokat rejt magában, hiszen jelentős mértékben átalakulhat a politikai elit világa, és ezzel együtt változhat az aktuális gazdaságpolitika.
– Ugyanígy kockázatokat rejtenek a háborúk is. Kérdéses a jelenlegi orosz-urkán és izraeli-palesztin harcok mellett számíthatunk-e újabb frontokra.

Újra egyensúlyban a hazai fizetési mérleg
– Közelmúltbeli élményünk erősen rámutatott, milyen veszélyeket rejt a külső egyensúly felbomlása. Számos kérdést vetett fel mind a magyar gazdasági modellel, mind pedig az ország finanszírozhatóságával kapcsolatban, ám a problémák zöme közvetlenül az energiaár-emelkedésre, az energiaválságra vezethetők vissza, a rendkívül magas gázárakra, és az ahhoz kötött árképzésű elektromos áram árváltozására.
– A magyar fizetési mérleg elemzésekor jól látható, hogy az 2019 előtt még többletet mutatott, sőt még 2020-ban sem volt forró téma a nullához közeli állapota. 2021-ben azonban látványosan romlani kezdett, és 2022-ben már a GDP arányában 8% -ra nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya. Ez egy rémisztő szám, ami nem volt tartható. Okként az energiaárak emelkedése, az energiaimport-számla jelentős növekedése jelölhető meg. Jelentős hatással volt számos tényezőre: az országkockázat megítélésére, az országkockázati felár alakulására, a hitelminősítésre, a forint árfolyamára és a kamatszintre is. Egy devizaválság réme rajzolódott ki előttünk, és devizatartalékaink is egyre szűkösebbnek tűntek a külső egyensúly finanszírozásához. Mindez indokolttá tette a Magyar Nemzeti Bank 2022 októberében eszközölt 5%-os kamatemelését. Az intézkedés hatására a forint árfolyama stabilizálódott, de a legpozitívabban az energiaárak konszolidációja hatott, ami a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleget is korrigálta.
– Az, hogy a tavalyi folyó fizetési mérlegünk ismét többletet mutat, alapvetően az áruforgalmi egyenlegünk látványos javulásának köszönhető. Szemben a 2022-es 9 milliárd eurós hiánnyal, a tavalyi évet 11 milliárdos többlettel zártuk. 20 milliárd eurós javulás egyik évről a másikra. 8 milliárdot az energiaszámla csökkentésével értünk el: egyrészt leestek az árak, másrészt elkezdtünk spórolni, a lakosság és az ipar is. A javuláshoz azonban kellet az is, hogy az ipari export, azon belül két fő ágazat az autóipar és az akkumulátoripar exportja növekedni tudjon. Ez 5, illetve 4 milliárd euróval javította a hiányt. Sajnos a recesszió is kellett a javuláshoz. A körülbelül fél százalékos visszaesés – a lakossági fogyasztás, a beruházások, az ezekhez kapcsolódó importtételek, a nyersanyagimport, a feldolgozott termékek iránti kereslet mind-mind csökkentek – összességében másfélmilliárddal javította az egyenleget. Több lábon állt tehát ez a javulás, és visszapattantunk a pozitív tartományba.

Az egyensúlyt segíti a gazdaságszerkezet
– A magyar gazdaság szerkezetileg hasonlít az ipari fókuszú német gazdaságra, és ugyancsak hasonlóságot mutat a lengyel, a szlovák, a cseh gazdaságokkal. Az ipar mellett jelentős többletet mutat Magyarország szolgáltatás-exportja is. Tavaly értékében meghaladta az áruforgalmi egyenleget. A teljes többlet 12 milliárd euró volt, ennek nagyjából egyharmada a turizmusból jött, egyharmada a szállítási szolgáltatásokból és egynegyede az úgynevezett üzleti szolgáltatásokból. Shared service centerek, business service centerek nyíltak, és megjelentek a kutatásfejlesztési szolgáltatások is. Elég sokszínű tehát a kép Magyarországon.
– Összefoglalva: idén várhatóan nem romlik a folyó fizetési mérleg egyenlege, a gazdasági növekedés 3% körül lesz, a fogyasztás és a beruházások újra beindulnak, ezek többlet importja nem fogja rontani a képet, hiszen az ipari exportkapacitások tovább bővülnek, melyek ellensúlyozzák azt, illetve a szolgáltatások terén is folyamatos lesz a bővülés. Úgy vélem, összességében ez egy viszonylag pozitív kép a külső egyensúlyról, és ma már csak egy rémálomnak tűnik, amit 2022-ben átéltünk.

Lassan, de folyamatosan javul az államháztartás hiánya
– Ha egyensúly, akkor az államháztartásról is beszélnünk kell. Javuló tendencia, csökkenő, de még mindig nagy hiány jellemzi. Az államháztartás egyenlege az a GDP arányában tavaly 5,9% körül alakult a tervezett 3,9%-hoz képest. 2022-ben 6,2% volt 4,9% helyett. Látszik, hogy nem sikerült a terveket tartani. Sajnos ez jellemzi Európa nagy részét is. Az itthoni képet az is rontja, hogy az államadósság finanszírozási költségeihez kapcsolódó teher is nőtt. A kamatszint megemelésével elszálltak a finanszírozási költségek. Míg az év elején a GDP arányában ez 2-2,5% körül volt, az év végére meghaladta a 4%-ot. Idén is hasonló várható. A jó hír, hogy nem fog tovább emelkedni. A fejlettségünkhöz képest tehát nagy az államadósság, és nagyon drágán tudjuk azt finanszírozni. Az előbb említett 18%-os kamatszint segített abban, hogy a legrosszabb elkerülhetővé váljon, egy devizaválság ne bontsa ki a szárnyait, viszont hozzátett az állam és persze a lakosság problémáihoz, hiszen az utóbbiak kamatterhei is megemelkedtek, amit a kormányzat a kamatstoppal igyekezett fékezni.
– Az idei évre 2,9% van betervezve, valószínűleg ez sem lesz tartható. Elindult egy fiskális konszolidáció, a költségvetési hiány csökkentése. Ha megnézzük az elsődleges magyar egyenleget, 2022-ben 5-ről 3,4%-ra csökkent, tavaly 1,5%-ra, idén pedig 0% lesz. Ez egy nagyon komoly költségvetési kiigazítás, ami csendben zajlik. Így lehet majd a 4-4,5%-os hiányhoz eljutni. A 3% alatti hiánycél csak adóemeléssel, jelentős hiánycsökkentéssel lenne elérhető, ami több szempontból sem kívánatos, nem is várható.
– Egyik oldalon tehát a rendben lévő külső egyensúlyhelyzet áll, míg a másikon egy javulást mutató, de a kormány által tervezetthez képest kevésbé gyorsan mérséklődő költségvetési hiány. Pozitív és negatív is, ami visszatükröződik a forint árfolyam-alakulásában is.
– Mindenesetre vélhetően a korábbinál stabilabb forint árfolyamra lehet majd számítani, a 380 Ft körüli szinten, egy sávban mozogva. A korábbi évek óriási volatilitása már nem lesz velünk.

Magas nyomású gazdaságpolitika
– Újra terítéken van a magasnyomású gazdaság, melyről megoszlanak a vélemények. Van ebben kockázat, mint ahogy abban is, ha nem lép rá erre az útra a gazdaságpolitika. Nem szabad, hogy egyszínű legyen ennek a megítélése. Van már tapasztalatunk ezen a téren, az 1.0-ás változat 2016-ban indult és 2018-2020-ra bontakozott ki. Az európai átlagnál gyorsabb gazdasági növekedést tudtunk ekkor produkálni, ami egyrészt a beruházási rátánk jelentős emelkedésének – 2016-ban még messze az európai átlag alatt volt -, másrészt a különböző jegybanki hitelprogramoknak, az alacsony kamatkörnyezetnek, az állandó gazdaságpolitikai támogatásnak és nem utolsó sorban az uniós forrásoknak volt köszönhető. A beruházási ráta ezek hatására kilőtt, és messze az átlag fölé került. Még tavaly is 26% volt a GDP arányában.
– Az olcsó hitel, ami ezt támogatta, ma nem elérhető. Nem tudunk nagyon gyorsan kijönni a kialakult magas kamatkörnyezetből. A gazdaságpolitika, érthető okokból, türelmetlen. Ezért volt az a kormányzat javaslata, hogy a Bubor helyett a diszkont kincstárjegy (DKJ) legyen a referenciakamat, mert ez közel 3%-ponttal alacsonyabb vállalati hitelt eredményezne. Ezzel elmozdulhatunk abba az irányba, hogy kicsit olcsóbbak legyenek a hitelek. Ez persze így sem lesz az az időszak, ami 2016-ot jellemezte. A beruházási kedv újraéled, de nem olyan mértékben, mint a korábbi időszakban.

Foglalkoztatás
– A végső cél, hogy a lakossági fogyasztás visszatérjen, növekedni kezdjen, akkor működik, ha egyre többen dolgoznak, így egyre több pénzt keresnek és költenek. Magyarországon ma már sokan dolgoznak. Míg a 2010-es évek elején a legalacsonyabbak közé tartozott a magyar foglalkoztatási ráta, a mai eredményeink alapján a 7. helyre soroltak minket az Unióban. Számítások készültek a munkaerőpiacra még bevonható munkaerő nagyságáról is. A magyar adat 5,7%, nagyon alacsony a 10% fölötti uniós átlaghoz képest.
– Nem marad más, mint a bérpolitikán keresztüli fogyasztásbővítés. Ennek az első eleme a decembertől érvényes minimálbér-emelés. A következő évek a gyors bérnövekedésről fognak szólni, ami versenypiaci oldalról is alátámasztható. A vállalkozások zöme jelenleg egyfajta egyensúlyban van, nem kell senkit elbocsájtani, és nincs is égető munkaerőhiány, de ez nagyon meg fog változni, amint a növekedés visszatér. Újra megnő a kereslet a munkaerő iránt, és ez a versenyoldalról növeli majd a béreket. Ez a vállalatok számára újabb kihívást jelent, de csak erre felé haladhatunk. A magyar bérek a régiósakkal összevetve alacsonyabbak, ha nem akarjuk elveszíteni a munkaerőt, fel kell zárkóztatni a béreket.
– Nem az a kérdés tehát, hogy a magasnyomású gazdaságpolitika megvalósul-e, hanem az, hogy ennek milyen eredményei lesznek. A kormány szeretne 4%-os növekedést, a kevésbé optimisták 3% körül várják, de ha a gazdaságpolitika gyümölcsözően tud megvalósítási formákat találni, akkor akár valóban 3% fölötti növekedés is lehet.

Infláció
– Senki nem számított arra, ami mögöttünk van. Arra, hogy 2023. I. negyedévében nem lesz olyan hónap, amikor az inflációs ráta 25% alatt maradt volna. Igaz, aztán arra sem számított senki, hogy az év végére 5,5%-ra csökken. Mindezek hátterében az áll, hogy a különböző inflációs folyamatok, melyek 2022 második felében, 2023 első negyedében az infláció felhajtását eredményezték, óriási fordulatot vettek világszerte. Elkezdtek csökkenni az árak, a forint árfolyama is stabilizálódott. Minden abba az irányba mutatott, hogy a dezinfláció természetes úton ki tud alakulni. Az idei januári inflációs szám 3,8% lett. A magyar inflációs cél 3%, plusz-mínusz 1%-os sávon belül értelmezve, tehát, ha 4%-nál nem magasabb az infláció, a Magyar Nemzeti Bank elégedett lehet.
– 2025 még ugyan nagyon messze van, de a mostani számítások szerint az infláció 4% körül várható, a maginfláció pedig már 4% alatt. Ebből az következik, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyugodtan folytathatja a kamatcsökkentést, havonta megy szépen lefele, és valamikor az év közepére elérjük a 6-7%-os tartományt, az év végére pedig már 5% körül lehet az alapkamat. Ezen a kamatszinten már talán a nemzetgazdaság részéről meglévő türelmetlenség is feloldóik.

Biztató kilátások vegyes érzelmekkel
– Visszatér tehát a gazdasági növekedés, nő a fogyasztás, megindulnak a beruházások, érkeznek az uniós pénzek és csökken az infláció is. Sokkal kedvezőbb helyzetben van a gazdaságunk idén, mint a korábbi két évben. Mégis vegyes a kép, vegyesek az érzelmek a magyar gazdaságban, főleg az iparban. Ez a helyzet is ismerős már, 2010-ben éltünk meg hasonlót, amikor csak az autóipar húzta a magyar ipart, a magyar gazdaságot, minden más alágazat visszaesett. Tavaly ugyanez volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az autóiparhoz most az akkumulátoripar is csatlakozott. A többiek ismét csak stagnáltak, vagy visszaestek. De mitől is lenne másképpen, ha belegondolunk a külső környezetbe: Németországban, Ausztriában stagnálás, enyhe recesszió, Franciaországban, Olaszországban 0%-ot alig meghaladó növekedés, inkább stagnálás. Ezek a piacok tehát nem tudják húzni a magyar gazdaságot. Akik nem tudnak a húzóágazatokhoz kapcsolódni, azoknak rosszabbak a kilátásaik. A belső piac nekik is adhat lehetőséget a növekedésre, de az exportpiacokon erre nem számíthatnak.

Cseh Teréz