– Már a nevük is sokat sejtet. Valamilyen különleges alkotó munka folyik önöknél?
– A Völgyzugoly Mûhely egy 1997 óta mûködõ magánvállalkozás, tervezõi mûhely. Más tervezõirodákhoz hasonlóan fõképp településrendezési terveket készítünk csak egy kicsit másképpen, az együttgondolkodást, az együttmûködést maximálisan szem elõtt tartva. Jellemzõen sok fiatal munkatárssal dolgozunk – emellett a gödöllõi Szent István Egyetem, a Corvinus Egyetem és a BME gyakornoki helye vagyunk –, épp ebbõl adódóan egyfajta szellemi mûhelyként is megjelenünk, hiszen a fiataloknak köszönhetõen újabb és újabb irányzatokkal találkozunk, lehetõségünk van az új gondolatok megosztására, a folyamatos szakmai megújulásra.
– Mirõl szól egy ilyen mikrotérségi kutatás, tervezés?
– Sokéves tapasztalat mutatott rá arra a tényre, hogy a kistelepülések – annak ellenére, hogy az élet már bizonyította, hogy önállóan gyakorlatilag életképtelenek – saját fejlesztéseik elkészítésekor a maximális önállóságra törekednek. Egyszerûen nem jut eszükbe az elképzeléseiket egyeztetni legalább a szomszédaikkal, vagy az adott térséggel. Látszólag ez a legegyszerûbb persze, hiszen így nem kell érdekeket ütköztetni, vitatkozni, számtalan probléma elkerülhetõ az önállóság mögé bújva. Arra pedig nem gondolnak, hogy az ilyen fajta rövidlátás vajon milyen más problémákat vet majd föl a késõbbiekben. Az esetek többségében külön-külön kitalálják ugyanazt, és több példányban, drágán meg is valósítják, üzemeltetik, de az is gyakori, hogy intézkedéseikkel, terveikkel egymás elképzeléseit gátolják.
– Milyen eredményre jutottak a Somló hegyen illetve a Káli-medencében?
– Egyértelmûen megindult a párbeszéd a térség kistelepülései között, közös fejlesztési lehetõségek körvonalazódtak. A Somló hegyen négy településen történt hagyományos és ezzel párhuzamosan – a településenkénti konzultációt követõen – közös tervezés. Számba vettük a terület erõsségét, gyengeségét, lehetõségeit és a veszélyeket, és megfogalmaztuk a közös fejlesztési elveket. Ezt mindenképpen fontos elõre elkészíteni, mert az elvek mentén könnyebb megállapodni, s ha ezek már megvannak, késõbb az egyéni érdekek érvényesítésekor van mire hivatkozni, hiszen az elvek iránymutatást adnak a döntésekhez. A munka során megfogalmaztuk azt is, mit kell közösen elvégezni, s ebbõl kinek mi a feladata. Közös szerkezeti tervet és közös szabályozást készítettünk, bár a jelenlegi jogszabályi környezet miatt a végén mindezt le kellett bontanunk az egyes településekre.
– A Káli-medence esetében nyolc település volt érintett, ahol öt különbözõ tervezõiroda készítette az egyes településekre a fejlesztési koncepciót és a rendezési tervet. Megvizsgáltuk hogyan kommunikálnak egymással ezek a tervek. A nyolcból egynél lehetett a koncepcióban a Káli-medencében való gondolkodás nyomait felfedezni, a többi település csak az igazgatási határain belül gondolkodott. A hatályos tervek elemzését követõen kidolgoztunk egy közös fejlesztési koncepciót, amit hét település képviselõtestülete el is fogadott. Így lehetõségük nyílt egy irányba haladni, egymást erõsíteni, közös céljukat sikerre vinni.
– Kiknek érdemes mikrotérségbe tömörülniük?
– Két szomszédos település még nem alkot mikrotérséget. Ehhez közös adottságok és lehetõségek kellenek gazdasági, társadalmi téren, illetve az adott tájat illetõen, s fontos, hogy a mikrotérséget alkotó települések csoportja együttesen képes legyen az alapvetõ önkormányzati feladatok ellátására. Mindezek figyelembevételével lehet feltárni a térség erõs és gyenge pontjait, s ezekre alapozva megfogalmazni a közös fejlesztési irányokat. Egy-egy ilyen összefogáshoz négy-nyolc település az ideális. A tervezési társulás aztán késõbb átalakulhat fejlesztési társulássá, sõt fejlesztési társasággá, amely már a közös mûködést, üzemeltetést is segíteni tudja. Érdemes együtt gondolkodni, összefogni, hiszen így a terhek megoszlanak, a közös célok pedig könnyebben elérhetõkké válnak.
– A mikrotérségi tervezés tehát hagyományos tervezési eszközök felhasználásával egy vidékfejlesztési eszközzé válhat.
Cseh Teréz