A hagyományos népünnepély igazi közösségi értékek köré szervezõdött Dorogon

– Egész városfejlesztési politikánk alapja két értékrendi pillérre támaszkodik. Ezek egyike az úgynevezett örökségvezérelt településfejlesztés, a másik pedig a fenntartható fejlõdés. Ezek nem új keletû értékrendi elemek. 1996-ban fogalmaztuk meg elõször, hogy „jövõnket építjük, de a múltunkat nem felejtjük”. Ez a gondolat akkor is egy bányásznapi elõkészülethez, egészen konkrétan a kálváriánk felújításához kapcsolódott. Nem kis vitát váltott ki az elõterjesztés azon mondata, hogy „nem európai város, amelynek a kálváriája romokban hever és gazos.” Az élet azonban megcáfolt minden vitát, korábban sohasem látott lakossági összefogással sikerült felújítanunk kálváriánkat. A fenntartható fejlõdés szolgálatára vonatkozó célkitûzéseinket pedig 1999-ben fogalmaztuk meg, amikor a képviselõ-testület elfogadta az Agenda 21 – Dorog programot, amely a fenntartható fejlõdés alapértékeihez igazodó önkormányzati programot határozott meg számunkra. Ez az intézményfejlesztés racionalizálásának, a környezetterhelések csökkentésének, a környezetvédelmi szempontok érvényesítésének önkormányzati politikáját jelentette.
– Az idén, a 60. Bányásznapon, különösen szimbolikus értékû intézményátadásra került sor. A lakosság birtokba vehette az Intézmények Házát. Ez az épület önmagában véve is kuriózum, történelmi sûrítmény. Ez volt az egykori Bányaközpont, elõttünk áll tehát maga a múlt, s így érthetõ, hogy sok doroginak még ma is erõs kötõdése van ehhez az épülethez. Csak remélni tudom, hogy azok az emberek, akik egykoron ezt az épületet létrehozták, ha most rátekintenek, úgy látják, hogy jól sáfárkodtunk az elõdeinktõl kapott értékekkel. Ez az épület építészeti értéket õriz, de emellett a mai kor kihívásainak is meg tud felelni, hiszen a fõ célkitûzésünk az volt, hogy a dorogiak a jövõben egy helyen, egyetlen épületen belül intézhessék el ügyeiket. Ide került a városháza ügyfélfogadása, az okmányiroda, a családsegítõ és a gyermekjóléti szolgálat, a gyámügyi hivatal és az ÁNTSZ is, vele szemben pedig a földhivatal található. Ez tehát egy komoly igazgatásszervezési elõrelépés, melynek eredményeként nem csupán az egyablakos ügyintézést sikerült megvalósítanunk, hanem az „egy házas” hivatalt is. Ráadásul ennek az új intézmények az átadásával megoldódtak végre a parkolási problémák is, melyek sok bosszúságot okoztak korábban kisvárosunk lakóinak.
– Ez az épület tehát szól a múltról, szólni tud a máról, és meggyõzõdésem, hogy szólni képes a jövõrõl is, hiszen hitünk szerint az ilyen és ehhez hasonló beruházásokkal követjük elõdeink útját, s mi is megpróbálunk értéket hagyni az utánunk jövõk számára.
– A fenntartható fejlõdés jegyében zajlott a bányásznap kiemelkedõ eseménye, az úgynevezett befektetõi konferencia is. A tudatos gazdaságfejlesztés irányába mozdultunk el, amikor egykoron megfogalmaztuk, hogy a Dorogi Ipari Parkban a környezetvédelmi ipar idetelepítését célozzuk meg. Ez a konferencia éppen ennek lehetõségeit vizsgálta, az elõadók és a meghívottak azzal a céllal találkoztak, hogy megvizsgálják a város és a lehetséges befektetõk milyen együttmûködése szükséges ahhoz, hogy ez a terv valóra is válhasson.
– Igazi sporttörténeti eseményre is sor került a bányásznapi ünnepségsorozat keretében, melyen a magyar labdarúgás legreprezentatívabb szereplõi is megjelentek. Ennek az eseménynek nagyon szép története van. Buzánszky Jenõ, a magyar labdarúgás büszkesége, Dorog díszpolgára az idén ünnepelte 85. születésnapját. Ez alkalomból a németországi testvérvárosunkban mûködõ Fritz Walter Alapítvány Buzánszky Jenõnek születésnapi ajándékként felajánlotta egy mûfüves futballpálya megépítését Magyarországon. Buzánszky Jenõ nagy dolgot tett. Egyrészt Dorogot jelölte meg helyszínként, másrészt kifejezte azt a kívánságát, hogy a tervezettnél nagyobb pályát szeretne. Ez természetesen már meghaladta az alapítvány elgondolásait, ezért a történetbe belépett Dorog városa is, s így 50–50%-os finanszírozással a nemzetközi szabványnak megfelelõ mûfüves pálya épülhetett.
– Ez a beruházás új közoktatási rendszerünknek is fontos elemét képezi. Az új szervezetfelépítési, módszertani és pedagógiai program minden egyes közoktatási intézményünket érinti. Az új szervezet magába foglalja az óvodát, az általános iskolát, s a tervek szerint majd a gimnáziumot, a zeneiskolát és a pedagógiai szakszolgálatot is. Az irányváltást mûködési és módszertani szempontból a kompetencia alapú oktatás jelenti, a pedagógiai program vonatkozásában pedig a két tannyelvû oktatást. Ez azt takarja, hogy bizonyos tárgyakat angolul tanulnak majd a gyerekek, és már elsõtõl kezdve bevezetésre kerül a közoktatási sport. Ez egy új rendszer, melynek keretében az edzés és a testnevelési óra egymásra csúszik. Éppen ezért ennek a rendszernek közvetlen kapcsolatban kell állnia a versenysporttal. Dorogon ez négy sportágat jelent: a labdarúgást, a kézilabdát, a birkózást és az úszást. Egyesületi és nemzeti szövetségi szintig terjedõ együttmûködési megállapodást, programalkotást kell tartalmaznia ennek a rendszernek. Ehhez járul hozzá ez az új mûfüves pálya is.
– Az átadó ünnepségre partnervárosunk, Wendlingen am Neckar több tucat futball-labdát is hozott ajándékba, mi pedig az ünnepség keretében köszöntük meg nekik, hogy a Szent Borbála Szakkórházunk részére annak megnyitásától kezdve nagyon nagy értékû, sok millió forintban kifejezhetõ kórházi felszerelést adományoztak nekünk. Ismét együtt örülhettünk tehát az új mûfüves pálya átadóünnepségén, és német barátainkkal, támogatóinkkal együtt lepleztük le a pálya nagy bejárati tábláját, melyen az áll: Buzánszky Jenõ Stadion. Azt gondolom, a stadionba belépõ ifjú labdarúgóknak, az edzésre menõ utánpótlásnak, vagy az éppen mérkõzésre készülõ csapatoknak Buzánszky Jenõ sportéletútja követhetõ példa lesz, reményeim szerint sportolóinknak sokat jelent majd, hogy a jövõben a nemzeti sport egyik halhatatlan alakjáról, Buzánszky Jenõrõl elnevezett stadionban rúghatják a labdát.
– A 60. Bányásznap tiszteletére egy emlékkutat is átadtunk, melynek alkotója Stremeny Géza szobrászmûvész, õ nyerte meg a város által kiírt pályázatot. Egy olyan köztéri mûalkotást szerettünk volna, amely a 60. Bányásznap tiszteletére születik meg, de tükrözi valahogyan a város, a település egész történetét is. Stremeny Géza más dorogi alkotókhoz hasonlóan egészen a kezdetekig visszament. Alkotásán õshüllõk megmeszesedett lenyomatai láthatók. Harangi Jenõ 1935-ben készült freskóin – melyet a mûvelõdési ház falára rajzolt – hasonló ábrázolásokat láthatunk. Ezek az õshüllõk a szén alapú szerves élet evolúciójának egyik stációját jelképezik. Érdekesek tehát ezek a mûvészi asszociációk, egybeesések, s tulajdonképpen, ha meggondoljuk, mindez harmóniában áll a dorogi lelkiséggel, melynek igazán kifejezõ mottója: „A jövõnket építjük, de a múltunkat nem feledjük”. Én azt remélem, hogy ha valaki erre az új mûalkotásra tekint, akkor mindez emlékeztetni fogja õt arra, hogy milyen értékek alapján változik, gyarapszik, épül-szépül városunk.
Cseh Teréz

Dorog Város Díszpolgára: Kroszner László

Kroszner László 1918. június 25-én született Nagybátonyban. Bányász család gyermeke, aki 1932-tõl 1948-ig dolgozott a szénbányászatban. 1972-ben Dorogra helyezték, amikor is a Dorogi Szénbányák Vállalat vezérigazgatójának nevezték ki, mely funkciót tíz éven keresztül, 1982-ig betöltötte.
Tevékenységéhez és nevéhez fûzõdik a Lencsehegy I. bányaüzem nyitása és a Lencsehegy II. bányaüzem építésének elfogadtatása. Irányításával kezdõdött el Dorogon a régi kolónia szanálása, és a bányász lakásépítési akció keretében lakónegyedek épültek nem csak Dorog, hanem Esztergom városában is.
Jelentõs mértékben támogatta a kulturális tevékenységet, hasonló mértékben és elvárással kísérte figyelemmel a dorogi sport alakulását. Kiemelten szerepelt tevékenységei között a jóléti szociális intézkedések sora is. Munkássága, életútja elismeréseként részesült a „Dorog Város Díszpolgára Cím” kitüntetésben.