Új elnök a regionális fejlesztési tanács élén: dr. Cser-Palkovics András

– Nemcsak a fejlesztési tanács, hanem a háttérmunkát végzõ KDRFÜ, azaz a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség is új vezetéssel és elképzelésekkel indul neki a ciklusnak.
– A tanács szeptember elsejei hatállyal dr. Temesvári Balázst nevezte ki az ügynökség ügyvezetõ igazgatójának a következõ öt évre. Feladata nem lesz egyszerû, hiszen a tanács úgy határozott, hogy az átadás-átvétel lebonyolítása mellett munkáját egy teljes körû, az elõzõ idõszakokat feltáró átvilágítással kell kezdenie. Amikor ez befejezõdik – várhatóan november elejére –, akkor az eredményt szeretnénk nyilvánosságra hozni. Erre mindenképpen szükség van egy átláthatóbb, ellenõrizhetõbb rendszer mûködtetéséhez. Ezek alapján a tanács az ügyvezetéssel közösen meg tudja határozni, hogy milyen intézkedések meghozatalára van szükség. Az már most látszik, hogy felmerülnek kérdések bizonyos tanácsülési szerzõdésekkel kapcsolatban, de ne vágjunk a vizsgálat elé, várjuk meg az átvilágítás végét.

– Nagyon sokat hallottunk az uniós fejlesztési források lehívásának problémáiról. Mit tapasztalt ez ügyben eddig régiónkban?
– Az uniós források lehívása esetében tervezett lépéseink az elmúlt évek gyakorlatának kritikáját is jelenteni fogják. A 2007–2013 közötti uniós költségvetési idõszak második felét is megkezdtük, és ehhez képest a felhasznált források mértéke nagyon alacsony százalékot mutat. Ez nem csak egy regionális probléma, hanem az egész ország problémája, de ezen belül ez a régió – pont a stabilitás hiányából fakadóan – a rosszabbul teljesítõk között van. Mi arra szeretnénk a legnagyobb hangsúlyt fektetni, hogy a források jelentõs részben átcsoportosíthatóak legyenek a gazdaság élénkítésére, munkahelyek teremtésére. Azzal szinte mindenki egyetért, hogy ez az ország elõtt álló legnagyobb feladat. Köztudott, hogy az országban tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtését tûztük ki célnak, ez pedig részben az uniós források átcsoportosításával valósítható meg. A munka egy kisebb része folyhat a regionális fejlesztési ügynökségeknél, tanácsoknál, de a nagyobb feladat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, illetve a kormány döntéshozóinál jelentkezik. A tanács új elnökeként a gazdasági élet számos szereplõjével találkoztam az elmúlt hetekben. Az iparilag fejlett nagyvárosokban, Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Tatabányán és Veszprémben a kisvállalkozásoktól egészen a multinacionális cégekig mindenki azt kérte, hogy munkahelyteremtõ beruházásaikhoz kapjanak saját erõt, kiegészítõ támogatást és segítséget.

– Beszélt a nagyvárosokról, régiónk viszont alapvetõen aprófalvas településszerkezetû. Ott milyen gondokat tapasztalt?
– Nagyon sok probléma teljesen azonos a régión belül, és a különbözõ régiókhoz tartozó megyékben. Nincsenek jelentõs eltérések, strukturális problémák vannak. Ezek részben visszacsatolhatók az elõzõ kérdéskörhöz, hiszen mindenhol azt kérik, hogy a munkahelyteremtést elõsegítõ gazdaságélénkítõ programokra jusson több forrás. Ugyanakkor a településtípusok között vannak különbségek. Másra van szüksége az egy-kétezer lakosú településnek, és másra a nagyvárosoknak. Ebben az értelemben kell átgondolni a pályázati lehetõségeket, azaz hogyan lehet arányos lehetõséghez juttatni a kistelepüléseket is. Sajnos ezek a saját erõ, önerõ tekintetében nagyon komoly problémával küzdenek. Eleve eladósodott településekrõl van szó, ahol akár egy nagyon alacsonynak tûnõ önerõ is megoldhatatlan problémát jelenthet. Az is lehet, hogy néhány százezer forinton múlik az, hogy forráshiány miatt egy fontos pályázat nem valósulhat meg, ami otthon tarthatná a fiatalokat. Munkahelyhez juttathatná õket, elérhetné azt, hogy ne kelljen más településre elmenniük dolgozni.

– Említette, hogy a régióban nagyon alacsony hatásfokkal sikerült lehívni a forrásokat. A fejlesztési tanácsnak milyen elképzelései vannak a probléma megoldására?
– Ha ránézünk a számokra, az mindenképpen beszédes, hogy a gazdaságfejlesztésre beérkezett 59 pályázatból csak 28 nyert. Ez elég alacsony aránynak minõsül, és biztos, hogy meg kell vizsgálni az okát. Mert ugyan 569 munkahelyet sikerült megtartani, 105 új munkahelyet létesíteni, de valószínûleg ennél sokkal többet lehetett volna megmenteni vagy éppen létrehozni. Én egy új együttmûködésben látom a megoldás lehetõségét. Ennek lényege, hogy a fejlesztési tanács elnöke és a két társelnök lefedi a teljes régiót, tehát mind a három megye részese a tanács vezetésének. Azt tapasztaltam, hogy eddig sok esetben versenyezni akartak egymással a régión belüli települések és a megyék. Én nem ezt az utat követném, és bízom benne, hogy a társelnök urak ebben is partnerek lesznek.

– A kormányzat közigazgatási kérdésekben úgy tûnik, hogy a régiók és a kistérségek helyett inkább megyékben és járásokban gondolkodik. Ebben az esetben mi lehet a régió szerepe a jövõben?
– Itt a cél az, hogy kevesebb hatósággal, koncentráltabb ügyintézéssel kerüljön sor hatósági ügyek ellátására. Ma szerintem egy ember nincs, aki föl tudna sorolni minden hatóságot, ami ebben az országban van. Ez így önmagában a bürokráciát jelenti, és egy csomó esetben a hatáskörök sem egyértelmûek, ezen mindenképpen változtatni kell. Tudomásom szerint ez két lépcsõben fog megvalósulni, amitõl sokat várok. Az informatikai háttér lehetõvé teszi az egyablakos ügyintézési rendszer bevezetését mind az önkormányzatok, mind a vállalkozások, mind pedig a magánszemélyek részére. A régió szerepét én az összehangolásban látom továbbra is, például a turizmus területén. Muszáj együttmûködni a régió településeinek, megyéinek, hiszen külön–külön nem biztos, hogy hosszabb ideig tudnak idegenforgalmi látványosságot nyújtani az idelátogatóknak, viszont ha „kézrõl–kézre” tudják adni õket, akkor akár több hétre is itt tudják marasztalni a vendégeket. Tehát itt is az összefogásnak lehet mindenképpen eredménye.

– Hallottunk arról is, hogy a jelenlegi statisztikai régiók határait esetleg módosítani fogják a jövõben. Mit tudhatunk errõl?
– Szerintem – ez szigorúan a magánvéleményem – abból kellene kiindulni, hogy hol van valódi természetes kapcsolat a különbözõ földrajzi egységek között ebben az országban. Ebbõl a szempontból kellene áttekinteni, hogy mennyire fedi le ma ezt a statisztikai – közigazgatási szerepet kevésbé kapó – regionális rendszer. Szerintem a témakör mindenképpen újragondolandó..

Veér Károly