A dunaújvárosi tûzoltóság régen és ma
– Mikor jött létre az egykori Sztálinváros tûzoltósága?
– 1950. október 1-jén a város és kombinát tûzbiztonsága érdekében állították fel a tûzoltó õrsparancsnokságot. A mai laktanya gyakorlatilag együtt épült a várossal és a vasmûvel, s 1952-ben került átadásra. Országos hírû városfejlesztés folyt itt akkoriban, melyben a tûzoltóságnak kiemelt szerepe volt. Számos feladatban részt vettek, mint például a „Béke” városrészben tervezett középmagas házak helyének, az utcák nyomvonalainak, a közmûalagutak irányának, nagyságának, illetve a benne húzódó közmûveknek a megtervezésében. A végleges városkép kialakításával egyidõben elkezdõdött az ipar – Papírgyár, MOM – telepítése is.
– Fordulópontot jelentett, hogy az adonyi járást megszüntették, helyette Dunaújváros lett a járási székhely. Ez az intézkedés tovább bõvítette a fiatal város tûzoltóságának tûzvédelmi hatósági és igazgatási hatáskö-rét. Mindemellett a községek arculatának átalakulása is nagy számú tûzvédelmi intézkedést igényelt. Nagy gondot fordítottak a tûzvédelem tömegbázisának kiépítésére is, 552 fõ különbözõ bizottságokban dolgozó segítette a biztonságos munka feltételeinek megteremtését akkoriban. Különösen nagy figyelmet fordítottak – a falvak tûzbiztonsága érdekében – a községi önkéntes tûzoltók elméleti és gyakorlati felkészítésére.
– A parancsnokság tûz- és kárelhárítási feladata területvédelmi jellegû volt, mely a város és járás, illetve megye közigazgatási területén kívül Tolna, Bács-Kiskun és Pest megyék egyes területeire is kiterjedt. A tûzoltóegységek évente 200-250 esethez vonultak ki tûz- és egyéb káresetekhez.
– Ha csupán egyetlen tûzesetet kellene kiemelnie az elmúlt évtizedet alatt, melyik lenne az?
– 1978-ban egy dunaújvárosi középmagas házban történt tûzeset országos érdeklõdést váltott ki. A budapesti Csertõ utcai és az ózdi középmagas háztûz után a dunaújvárosi volt a harmadik ilyen típusú tûzeset. Tûzoltóinknak sikerült úgy megfékezniük a tüzet, hogy az nem követelt emberéletet, sõt még sérültjeink sem voltak. Késõbb a tûzesetrõl készült tanulmány felhasználásával állították össze a középmagas házakra vonatkozó tûzoltási szabályzatot, s még ma is ennek figyelembevételével végzik az ilyen jellegû mentéseket.
– Persze nagyon sokféle, kifejezetten nagy tûz keletkezett már a térségben az elmúlt évtizedekben: 1975-ben égett az Óragyár, 1976-ban a „Béke” Mezõgazdasági Termelõszövetkezet búzatáblája, 1981-ben a Fejér Megyei ZÖLDÉRT szalmabálái, 1983-ban pedig a Dunai Vasmû acélmû gyáregységében 8 méter magasból kiborult az 1670 fokos folyékony acél. 1989-ben pedig a két legnagyobbnál – a Dunaferrnél és a Papíripari Vállalatnál – volt egy-egy komolyabb tûzeset.
– Milyen Dunaújvárosban tûzoltónak lenni, illetve tûzoltóságot vezetni?
– 1983 óta vagyok dunaújvárosi tûzoltó, akkor léptem be az állományba., s éppen húsz éve, hogy parancsnokként a csapat élén állok. Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt két évtized alatt jelentõs fejlõdés történt nálunk. Korszerûsítettük a tûzoltólaktanyát, az eszközeinket, ma már a legkorszerûbb védõmaszkban és légzõkészülékekkel tudjuk felvenni a harcot a pusztító tûz ellen. Nincs elavult technikánk, egyetlen olyan eszközünk van csupán, amely elmúlt tízéves. 80 fõs csapatunk egy úgynevezett ötös kategóriájú parancsnokságot testesít meg, amely egy ilyen ipari területnek a tûzvédelme érdekében megfelelõ erõket képes mozgósítani.
– A várossal kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot ápolunk, az önkormányzat igyekszik biztosítani a hatékony mûködés feltételeit. Természetesen mi is részt veszünk a települések életében, biztosítjuk a nagyobb rendezvényeket, a Biztonsági Hét és a Biztonsági Hónap keretén belül mentési bemutatókat tartunk, szerepelünk az illetékességi területünkön lévõ települések falunapjain, sporteseményein.
– Talán a tûzoltók anyagi megbecsültsége az, ami kívánni valót hagy maga után, s amin elõbb-utóbb mindenképpen változtatni kell. A 24/48 órás szolgálat mellett ma tûzoltóink legtöbbje kénytelen másodállást vállalni családja megélhetéséért. Ez sem az itt élõk, sem pedig tûzoltóink számára nem jelenthet hosszú távon jó megoldást, már csak azért sem, mert az állomány elméleti és gyakorlati felkészültségére mind gyakrabban és mind több területen szükség van. Számos alkalommal részt veszünk ugyanis a rendkívüli idõjárás okozta árvízi védekezésben, a természeti katasztrófák okozta károk elhárításában. Évente 450-500 tûzesetnél és 100-150 közlekedési balesetnél tesszük a dolgunkat, és hasonló közcélú feladatokat látunk el felhõszakadás és a szélvihar okozta károk helyreállításakor.
– A dunaújvárosi tûzoltók egy olyan hadrafogható csapatot alkotnak, kikre a város és a környezõ települések önkormányzatai bizton számíthatnak.
Cseh Teréz