Hosszú évek után megoldódott az iskola és óvoda étkeztetésének ügye. Többmilliós beruházással elkészült az iskola melegítõkonyhája, megérkezett az ebédlõ bútorzata. Az étel beszállítására közbeszerzési eljárást írtak ki, s ennek sikeres lebonyolítását követõen eldõlt, hogy a Vértesi Erõmû konyhája biztosítja az ételt a település lakóinak, hiszen nem csak a gyerekeket látják el, hanem a szociálisan rászorulókat és az étkezést igénybe vevõ felnõtteket is. Az ülésen a szolgáltatási árakról számolt be Valkó Jenõ, s ezzel kapcsolatban kisebb vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ezek megfelelnek-e a testület elõzetes feltételeinek. Nehéz volt az összehasonlítás, mivel a tavalyi árakat kellett az idei nyersanyag és rezsiköltségekkel összevetni, de végül az az álláspont kerekedett felül, hogy ezek elfogadhatóak. A mennyiséggel és a minõséggel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok, hiszen csak hétfõn kezdõdtek a szállítások. Az iskolában 52-190-52 forintot kell fizetni a reggeliért, ebédért és uzsonnáért, míg az óvodában ugyanezek 51-150-39 forintba kerülnek. A szállítási költségeket az önkormányzat magára vállalta, a szociális étkeztetés hozzájárulásairól pedig a szociális bizottság fog dönteni.
A második napirend során hat kidolgozott alternatíva került az asztalra a kistérségi közoktatási mikrotársulások megalakításával kapcsolatban. Ezeket a variációkat az öt település, Bokod, Dad, Kecskéd, Kömlõd és Szákszend jegyzõje állította össze dr. Judi Erzsébettel, a munkaszervezet vezetõjével. Sajnos a történet úgy néz ki, hogy bármelyik ujjukat harapják meg a községek, az fájni fog. Igazán ideális megoldás nem körvonalazódott ki, hiszen ha a megfelelõ létszámú iskolák (Bokod, Szákszen) társulna, akkor a kisebb létszámúakat elõbb utóbb a megszûnés fenyegetné. Az elhangzottak szerint Kecskéd és Bokod viszonylag jó helyzetben van. Nem megnyugtató viszont Kömlõd és Dad helyzete, hiszen ott a legproblémásabb az osztálylétszámok átlaga, de a hírek szerint mindkét falu önkormányzata a végsõkig ragaszkodik iskolájához, ami teljesen érthetõ. Az is gondokat okoz, hogy melyik legyen a még csak nem is körvonalazódó mikrotársulások központja, melyik tanintézménybõl hová és mivel utazzanak a diákok, ki legyen a társulás igazgatója. Szóval még számtalan a megválaszolatlan kérdés.
Mivel szorít az idõ, az biztos, hogy a következõ hetekben az öt település testületeinek nagyon felelõs gondolkodással, néha az autonómia és a szuverenitás egy részének feladásával kell kialakítania álláspontját, mivel itt egy egész térség oktatási struktúrájáról, kell határozni, figyelembe véve a legfontosabbat, a gyerekek érdekeit. Ahogy Valkó Jenõ mondta: Senki sem akar társulni, de a körülmények rákényszerítenek bennünket.
(Regio Regia Hírszolgálat)