Városként a tavalyi év volt az elsõ teljes Lábatlanon. 2005 szûk esztendõként vonul be a város történelmébe, nem lett több a pénz és a támogatás, ráadásul egyik legnagyobb adófizetõjük – a bõvítés lehetõségének hiánya miatt – elköltözött, így bevételeik is csökkentek. Török István polgármesterrel beszélgettünk.

– Ennyire megviselte költségvetésüket egy cég kivonulása?
– Nemcsak errõl van szó. Másik két nagyobb vállalatunk bevétele is csökkent, így helyi adóként 90 millióval kevesebb folyt be a kasszánkba a tervekhez képest. Ez már jelentõs kiesés, ezért aztán nem is tudtunk látványos fejlesztéseket megvalósítani. Az idei évi kilátások sem adnak elbizakodottságra okot, valószínûleg még tovább csökkennek anyagi forrásaink, és ezekkel együtt lehetõségeink, mozgásterünk.

– Mire futotta mégis?
– Átadtunk hét lakást az úgynevezett Alka-telepen, ahol a szociális bérlakásokon kívül a roma kisebbségi önkormányzat, és egy közösségi helyiség is helyet kapott. Kissé elhúzódott a beköltözés, nemrégiben vette használatba az utolsó család is a lakását. Nem kötelezõ feladatként foglalkoztunk a családi napközi kialakításával, ahol szakképzett gondozónõk vigyáznának az egy–három éves gyerekekre. Ez a nyugaton bevált forma sajátos egyesítése a családnak és az intézményes gyermeknevelésnek. Igény lenne rá, ám a kismamák nem tudják fizetni a költségeket. Vállalkozási formában is gondolkodtunk, ez a tervünk azonban nem sikerült, így jó lenne az elképzelést átvinni a kistérségi formában való megvalósításra. Ez az intézmény ugyanis munkát adhatna a két óvodánk összevonása után feleslegessé vált személyzet számára. Jó példa a térségi együttmûködésre a gyermekjóléti szolgálat mûködtetése, amelyet Lábatlan Nyergesújfaluval közösen végez. Ez azért is jó dolog, mert így részesülhetünk a kistérségi támogatásokból. Tervezés alatt áll, és a szakmával, valamint a szakhatóságokkal még egyeztetni kell, hogy az új esztergomi mentõállomáson kapjon helyet a térségi központi orvosi, gyermek- és fogorvosi ügyelet. Fõleg a fo-gászat égetõ gond, mert ez ügyben eddig Tatabányára kellett járni.
Elvégeztük iskoláink felújítását, karbantartását, ugyanakkor gond, hogy fokozatosan csökken a gyermeklétszám. Az önkormányzat sajnos az így csökkenõ normatív támogatások miatt nem tud a jövõben két iskolát fenntartani, ezért – alapos szakmai egyeztetés után – jövõ tanévtõl szükségessé válik az összevonás. Ez a lépés sokaknak okozott és fog is okozni fájdalmat, ám arra is rá kell mutatnunk, hogy az összevonás, a közös irányítás fejlesztésekkel is együtt jár, így gyermekeink jobb körülmények között tanulhatnak majd.

– Fejlõdést jelent, hogy az Egészségházban mintavevõ és begyûjtõ (vér, vizelet) la-boratórium létesült, így nem kell ezekhez a vizsgálatokhoz távolra utazni.
– Büszkék vagyunk rá, hogy õsztõl beindult az Arany János iskolában a mûvészeti oktatás, 140 gyerek tanulhatja a néptánc, a dráma, a kerámia és a grafika mûhelytitkait, szakmai fogásait.

– Hogy szerepel Lábatlan a pályázati piacon?
– Sajnos a tavaly említett borház létesítésére beadott pályázatunkat elutasították, így „eladtuk” a projektet, egy magánvállalkozó érdeklõdik a terület után, ahol családi házat, és egy üzletet hozna létre.
Az elutasítás nem keserít el bennünket, most készül két INTERREG pályázatunk is. Az egyik a Duna-part fejlesztésérõl, hasznosításáról szól, a másiknak pedig a Postakocsi nevet adtuk. Az egykori postakocsi-állomás épületében kö-zösségi tereket, kávézót, teázót álmodunk, itt kapna helyet egy népmûvészeti kiállítótér is, valamint aktív bemutatással mûködõ ipartörténeti kiállítás is helyet kaphatna, ahol ki lehetne próbálni a Lábatlanon hagyományos kõfaragást és papírkészítést a valóságban is.

– Lábatlan kikre lehet büszke az elmúlt évben?
– Tavaly a Lábatlanért Emlékplakettel dr. Lencsés Évát jutalmazta a közgyûlés. Fogorvosunk, dr. Bús Éva pedig július elsején, a Semmelweis-nap alkalmából az egészségügyi minisztertõl vehette át a Pro Sanitate díjat. De természetesen minden csoportnak, civil szervezetnek és egyénnek is köszönetet kell mondanunk, aki valamilyen formában az elmúlt évben is hozzájárult városunk épüléséhez, szépüléséhez, akár fizikai, akár szellemi téren!

veér