Az elnök úr tájékoztatójában elmondta, a rendszerváltás nem ment végig a gazdaság minden területén, így például a gazdaságot körülvevõ nagy elosztó rendszerek (kormányzat, önkormányzatok, egészségügy, nyugdíjbiztosítás, oktatás) területén sem. Véleménye szerint jelentõs változtatásra van szükség, mert nem tapasztalható elmozdulás ezeken a területeken.
A magyar gazdaságban ma nagyon erõs befektetõi várakozás tapasztalható. A befektetõk azt várják, hogy a kormány hajtsa végre azokat az alapvetõ reformokat, amelyeket a választások alkalmával megígérnek. Jelenleg nincs megegyezés azon a téren, hogy hogyan kell végrehajtani ezeket a reformokat, csak azt tudja mindenki, hogy változtatásra van szükség.
Véleménye szerint 2006-ban olyan kormányzati rendszerre lesz szükség, amely a társadalom valós igényeihez igazodik.

Szükség van a szakképzés reformjára, szükség van arra, hogy a szakképzést gazdaságközeli minisztériumhoz kapcsolják. Csökkenteni kell a kormányzatban dolgozók számát, a minisztériumok számát és a háttérintézmények jó részét. Rengeteg olyan háttérintézménye van a kormányzatnak, amelyet a gazdaság már nem tud eltartani, ráadásul lassítják a gazdaság mûködését. Merni kell hozzányúlni ezekhez az intézményekhez, amelyek területi szinten próbálnak kormányzati feladatokat ellátni. Ha átgondoljuk az önkormányzatok országos, regionális és megyei hatásköreit, látható, hogy ezek nagyon sok ponton fedik egymást. Véleménye szerint a lakosság létszámához kell igazítani az önkormányzatoknál alkalmazottak számát.
A nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás területén be kell vezetni a többszintû szolgáltatást, ahol a szolgáltatás árához igazodik a szolgáltatás minõsége.

A kutatásfejlesztést gazdaságközelivé kell tenni. Az alapkutatásokra szánt összegeket át kell terelni a gyakorlati életben hasznosítható kutatások irányába. Nagyon fontos kutatási eredmények kerülnek ki azért külföldre, mert itthon nincs pénz a megvalósításukra.
Az oktatásnál ugyanez a helyzet. Olyan szakmákat tanítunk, amelyre nincs igény a piacon.
Amerikában pl. az egyetemi oktatásért fizetni kell, de a befizetett összeg fejében a diák elvárhat egy megfelelõ szintû tudást is. Nálunk a diplomások 1/3-a nem talál magának munkát, mert olyan szakmákat oktatunk, amelyekbõl túlkínálat van a piacon. A 10 évvel ezelõttihez képest megsokszorozódott a felsõoktatásba beiratkozottak száma, ami nem lenne baj, ha lenne elég szakmunkás, elég szakképzett ember, akikre a gazdaságnak szüksége van.

Elmondta, 3 esélyt lát a reformok megvalósítására: az egyik, hogy nem történik semmi. Az önkormányzati választásokig nem tesz a kormányzat érdemi változtatásokat. A másik variáció, hogy az új kormány készít többféle programot, amelyet a társadalmi ellenállásba ütközve visszavon. A harmadik variáció, hogy lesz egy bátor és határozott kormány, aki azt mondja, hogy végigcsinálja a reformokat. Véleménye szerint ez lenne mindenki érdeke.

Nagy szerepet lát ezekben a reformokban a kamaráknak is. A kamara ma egy legitim, vállalkozók által támogatott, szakmailag elismert szervezet. Sok helyen kikérik a véleményét, akár jogszabályokkal, akár gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. A kamarának van szakmai háttere, tudja milyen egy rendszert átalakítani, hatékonyabbá, mûködõképesebbé tenni. A kormányzatnak fel kellene használni a kamara jól mûködõ szervezetét, kiépített országos hálózatát, hogy népszerûsítse például a Nemzeti Fejlesztési Tervet. Nagyon sok köztestületi feladat van, amiben a kamaráknak vannak tapasztalataik. Például a képzés területén, a szakképzésben, felnõttképzésben, felnõttoktatásban tudják a kamarák a gazdaság érdekeit képviselni. A szakképzés reformjához idõ kell, minimum öt év, mire eredmény tapasztalható. A mesterképzésben meg kell hallani azokat a kritikai hangokat, amelyek a gazdaság részérõl hallhatók, de át kellene gondolnunk, hogy hogyan lehetne a mesterképzést a mai gazdaság igényeihez igazítani, hogyan lehet az országos színvonalat megõrizni, továbbfejleszteni.