Elemzés a pártok munkahelyteremtéssel kapcsolatos ígéreteirõl
Kiemelt kampánytéma
A munkanélküliség kérdése az európai országok többségében a legsúlyosabb társadalmi és gazdasági problémák közé tartozik. Magyarországon sincs ez másképp, hiszen a foglalkoztatás aránya hagyományosan alacsonynak mondható hazánkban: jelenleg 57 százalékos, az Európai Unió 63 százalékos átlagával szemben. Ráadásul hét éve nem volt ilyen magas a munkanélküliek aránya: 2005-ben átlagosan 7,2 százalékos volt a munkanélküliség, ami kétségtelenül jelentõs növekedést jelent a 2002-es esztendõ 5,7 százalékos mutatójához képest. Ezen kívül több nemzetközi felmérés is bizonyítja, hogy a munkanélküliség ügye kiemelt fontosságú a magyar lakosság számára. Az egyik legutóbbi európai összehasonlító kutatás szerint a magyarok – az európai átlagot meghaladó mértékben – félnek munkahelyük elvesztésétõl, valamint a megkérdezettek fele a munkanélküliséget tartja Magyarország legnagyobb problémájának. Egy másik nemrég készített felmérés pedig arról tanúskodik, hogy a magyar lakosság csaknem fele úgy véli: az uniós csatlakozás óta csökkent a munkahelyek biztonsága.
Politikai szempontból ugyanakkor korántsem törvényszerû, hogy a választók által fontosnak tartott témák kerüljenek a kampány közép-pontjába. Nem a választók, hanem a pártok és politikusok határozzák meg ugyanis azokat a témákat, amelyekrõl kampányhelyzetben politikai vita alakul ki. A 2002-es parlamenti, valamint a 2004-es európai parlamenti választás gyakran szimbolikus csatáihoz képest a jelenleg zajló választási küzdelemnek éppen az a sajátossága, hogy a pártok fõként pragmatikus ígéretekkel állnak elõ. A kampány mostani szakaszában az árakról, a bérekrõl, a nyugdíjakról és fõleg a munkanélküliség kérdésérõl esik a legtöbb szó. Mindez pedig elsõsorban a Fidesz politikai stratégiájának a következménye, amely ellenzéki pozíciójából fakadóan – és az említett felmérésektõl vélhetõen nem függetlenül – kampányának központi elemévé tette a munkahelyteremtés ügyét.
Európai példa
A magas munkanélküliséggel sújtott európai országokban zajló választási kampányokban az utóbbi években gyakran került terítékre a foglalkoztatáspolitika kérdése. Legutóbb a 2005-ös német választások során vált vezetõ témává a munkahelyteremtés ügye, hiszen Németország számos régiójában 20 százalék fölé emelkedett a munkanélküliek aránya, országos szinten pedig az állástalanok száma 2005-ben túllépte az ötmillió fõt. Gerhard Schröder és a szociáldemokraták vereségét azonban nem a puszta tények okozták, hanem jelentõs részben a munkanélküliség ügye körül kialakult politikai vita. Schröder kormányának ugyanis korábban éppen a munkanélküliség csökkentése volt a legfõbb célja. Mivel ezt nem tudta teljesíteni, a szociáldemokraták által vezetett kormány sok választó szemében elvesztette a hitelét.
Az ellenzék ígéretei
A foglalkoztatáspolitikai vita elõzményei 2004-ig nyúlnak vissza, amikor a Fidesz a baloldali érzelmû szavazók megnyerése érdekében, a „Munka, Otthon, Biztonság” jelmondatot alkalmazva meghirdette a Nemzeti Petíciót. Bár a legnagyobb ellenzéki párt ekkor kizárólag jóléti intézkedéseket követelt a kormánytól, a közvélemény egy része úgy érzékelte: a Nemzeti Petíció a foglalkoztatási lehetõségek bõvítésének követelésérõl szól. Késõbb Orbán Viktor egyre többet beszélt a „munkaalapú” gazdaság fontosságáról, valamint a foglalkoztatás bõvítésének szükségességérõl. A 2006-os kampány célegyenesébe fordulva pedig egyértelmûen a munkanélküliség ügyét tette a legfontosabb kérdéssé. A Fidesz elnöke idei évértékelõ körútján már egyenesen teljes foglalkoztatást ígért, melyet pártja a társadalombiztosítási járulék tíz százalékpontos csökkentésével kíván megvalósítani. Eddig ez a Fidesz legfontosabb és leghangzatosabb javaslata, valamint minden további ígéret alapja. Orbán Viktor szerint ugyanis, ha el tudna helyezkedni az a 700 ezer ember, aki szeretne dolgozni, akkor Magyarországnak minden problémája megoldódna.
A kormány véleménye
Az MSZP szintén politikája középpontjába helyezte a munkahelyteremtés ügyét. A Gyurcsány-kormány programjának egyik fejezete a Munkahely, Munkahely, Munkahely címet viselte. A miniszterelnök által meghirdetett Száz lépés program elsõ 22 lépése ugyancsak a foglalkoztatás bõvítését kívánta szolgálni. A kormány a pályakezdõk elhelyezkedését célzott járulékkedvezménnyel segítendõ bevezette a Start-programot. Ezt kezdeményezést kiterjesztve Gyurcsány Ferenc nemrég bejelentette a gyesrõl és gyedrõl visszatérõ édesanyákat és édesapákat segítõ Start Plusz, valamint az 50 éven fe-lüli munkakeresõkre vonatkozó Start Extra programot. Végül pedig a miniszterelnök – a Fidesz közérthetõ radikális járulékcsökkentési ígéretéhez hasonlóan – a nagy állami fejlesztések vizionálásával, a „fejlesztõ kormány” jelszavában találta meg a maga fõ üzenetét.
Ígéretek vállalkozásoknak
A munkahelyteremtés kérdéséhez kapcsolódva mindkét nagy politikai erõ elõszeretettel ígér a kis- és közepes vállalkozásoknak is. A Fidesz rendszeresen hivatkozik a kormányzása idején bevezetett Széchenyi-tervre, a kormányoldal pedig a már egyébként meglévõ intézményekbõl létrehozandó Magyar Vállalkozások Bankjával ígér több és egyszerûbben igénybe vehetõ támogatást a vállalkozóknak. A foglalkoztatáspolitikai vitában így a megcélzott választói csoportok körét a lehetõ legszélesebbre bõvítették a pártok. Üzeneteik egyszerre szólnak a 300-400 ezer álláskeresõnek, a munkahelyüket féltõ munkavállalóknak, valamint a munkaadóknak, közülük is elsõsorban a mintegy félmillió kis- és középvállalkozónak.
A foglalkoztatáspolitikai vita jellemzõi
A munkanélküliség ügyében folytatott vita nem csupán kiemelt kampánytéma lett, hanem magán viseli a kampány egészének jellemzõit is. Itt is megfigyelhetõ a szlogenek cseréje: a „Munka, Otthon, Biztonság” hármas jelszavához hasonlóan a „Munkahely, Munkahely, Munkahely” fordulat is hol az egyik, hol a másik oldalon tûnik fel.
A választási kampány egészéhez hasonlóan az is látható ebben a vitában, hogy a pártok küzdelme két szintre bomlott: külön verseng egymással az MSZP és a Fidesz, és ebbe a versenybe csak alkalmanként tud beleszólni az SZDSZ és az MDF. A kampánylogikának megfe-lelõen azonban minden szereplõre jellemzõ, hogy egy, a választópolgárok számára jól kommunikálható üzenetet keres. Így, bár minden politikus tudja, hogy a munkanélküliség problémája nagyon összetett kérdés, ami nem oldható meg egy csapásra, ma mindenkinek van egyetlen gyors és biztos csodaszere. A Fidesznek a radikális járulékcsökkentés, az MSZP-nek a fejlesztés, az SZDSZ-nek az egykulcsos adó, az MDF-nek pedig a minimálbér-csökkentés.
Munkanélküliség: pártok gyógyszerei
Katona Kálmán, 2006. február 2.: „A munkanélküliség csökkenése érdekében fontosnak tartjuk a minimálbér csökkentését a munkanélküliség által leginkább sújtott régiókban. Az elmúlt évek ugyanis bebizonyították: a minimálbér emelése nem mindenhol segített az embereken, sõt sokan éppen emiatt vesztették el állásukat.”
Orbán Viktor, 2006. február 11.: „Nem ígéretekre van szükség. Meg kell oldani azt a feladatot, hogy aki dolgozni akar, annak lehessen biztos munkahelye. Mi a magunk javaslatát elõterjesztettük, és kimondtuk, hogy az elsõ és elkerülhetetlen feladat, hogy csökkenteni kell a munkát ter-helõ adókat, a tb-járulékot 10 százalékponttal. […] A kormány nem felszámolni akarja a munkanélküliséget, hanem csak a következményeit akarja kezelni. Mi egy szemléletmód ellen küzdünk, amely kis, sem meri tûzni célul, hogy Magyarországon a dolgozni akaró emberek munkához juthassanak.„
Kóka János, 2006. február 9.: „Az egykulcsos adórendszer az egyetlen markáns eszköz a foglalkoztatás növelésére.”
Gyurcsány Ferenc, 2006. február 12.: „A kormánypártok oldalán kidolgozott program van a következõ öt évre építkezésre, fejlesztésekre, adó- és járulékcsökkentésekre, a szakképzés teljes átalakítására, a szociális bérlakásépítés ösztönzésére, és van egy meglehetõsen egyszerû és szerintem nem mûködõ program, ami annyiból áll, hogy a tb-járulékot 10 százalékkal csökkenteni kell.”
Cél a baloldali érzelmûek megnyerése
Végül pedig a foglalkoztatáspolitikai vita részévé vált annak a küzdelemnek, melyet a két nagy párt folytat a baloldali üzenetekre fogékony választók megnyeréséért. A Fidesz „munkaalapú gazdaságról”, az MSZP a „munkásemberek” érdekének képviseletérõl beszél. Ugyanakkor mindkét fél igyekszik hitelteleníteni a másikat. A Fidesz ebben a kérdésben is „luxuspolitikával” vádolja a kormányt, míg a szocialisták a járulékcsökkentés ígéretére hivatkozva nevezik konzervatívnak („konzervpolitika”) a nagyobbik ellenzéki pártot.
Forrás: Political Capital