Ahol most a víz az úr…
Árvízi és egyéb „jelentések” Dunaalmásról
– Március 30-án alakult meg a helyi árvízvédelmi bizottság, látva, hogy a helyzet egyre aggasztóbb. Valójában kicsit késve kezdtük meg a védekezést, mert az elõrejelzések megtévesztõek voltak. 27-én még jóval kisebb vizet jeleztek elõre, mint az valójában volt, és naponta ígérték a tetõzést, ami egyre csak tolódott. Amikor nekiláttunk a teendõknek, a két árvízi kapu már víz alatt volt. Ezeket még tavaly építettük a területfejlesztési tanács másfélmilliós támogatásából. Valójában két palló között homokzsákokat jelent és nagyon hatékony tud lenni árvíz idején, persze akkor, ha az áradás gyors. Ha olyan lett volna az idei is, mint a 2002-es, akkor ez egy hatékonyabb megoldást jelentett volna.
Az áradás most azonban sokáig tart. Hiába alacsonyabb a vízszint 21 cm-rel, a kapuk és fõként a vasúti töltés áteresztenek. A víz csak nagyon lassan húzódik vissza. A víz már közel fél métert apadt ugyan, de 2002-ben ilyenkorra már méterekben beszélhettünk az apadásról.
– Kik dolgoztak a gátakon?
– Nagyon sokan vettek részt a védekezésben, azt mondhatom a falu apraja-nagyja megmozdult. A vízügyi igazgatóság, a katasztrófavédelem, a honvédség, a polgárõrség, rengeteg külsõ önkéntes, diákok – az Eötvös Gimnázium például 30 diákkal jött ki segíteni – és természetesen a hivatali apparátus. Ezúton is szeretném mindannyiuknak megköszönni munkájukat.
– Mennyire volt nagy a pánik?
– Az elején még nagy volt bennünk a félsz. Az elõrejelzések mindig tolódtak. Nem lehetett látni, hogy mikor és mennyivel fog tetõzni a folyó. Elkészítettük az átmeneti elhelyezés terveit is, a lakosságot tájékoztattuk a rájuk leselkedõ veszélyekrõl. Egyelõre – szerencsére – nem kellett senkit kiköltöztetni, de még nincs vége, olvad majd a hegyekben a hó.
A lovarda környékét sajnos teljesen elöntötte a víz, ott az egész épületegyüttes az ártéren van. Ez is, akárcsak az Által-ér környéke fontos árvízvédelmi pont. Amikor a Duna felõl a víz emelkedni kezd, idõben le kell zárnunk, hogy az Által-ér túlzottan ne legyen megterhelve. A gond az, hogy most a tatai Öreg-tó felõl is jött a víz, ezért, nehogy elöntse a környék épületeit, szivattyúkkal a vizet át kell emelni a Dunába.
A veszély tehát sajnos még nem múlt el, a készültség még mindig harmadfokú.
– Térjünk át beszélgetésünk eredeti témáira. Milyen fejlesztéseket sikerült megvalósítani Dunaalmáson 2005-ben, illetve a közelmúltban?
– Az árvízi kapukat már említettük. Elkészült a 10-es számú fõútnak a rekonstrukciója egy 200 m-es szakaszon, bár ez még teljesen nem fejezõdött be. Ennek keretében egy középszigetes gyalogátkelõhely és két buszöböl került kialakításra. Szeretnénk a fõutcát egységessé tenni, a járdaépítés tavasszal megkezdõdik.
Tavaly óvodai játszótér épült a CÉDE keretében, és a labdarúgópályát is fejlesztettük: felújításra került a sportház és kialakítottuk az öntözõrendszert. A Vöröskõalja utcában pedig egy 270 m-es szakasz lett aszfaltozva. Valamennyi fejlesztésünk pályázat eredménye, kivéve a fõút átalakítását, amelyet saját erõbõl, illetve a Magyar Közút Rt.-vel közösen finanszíroztunk.
Ezeken felül több pályázatot is beadtunk útfelújításokra, akadálymentesítésre, a labdarúgópálya kivilágítására, ezekre várjuk az eredményeket.
– Mirõl szólnak az idei tervek?
– Az egyik legfontosabb fejlesztési elképzelésünk a strandkút fúrása. Ehhez a szükséges engedélyekkel már rendelkezünk. Ennek érdekében is adtunk be pályázatokat. Egy tornaterem tervezése, valamint a mûvelõdési ház bõvítésének tervei is folyamatban van, szeretnénk az idén ezeket is engedélyeztetni, és forrást szerezni rájuk.
A kikötõ fejlesztése is szerepel az elképelések között, szerencsére ez ügyben több befektetõ is érdeklõdik.
Ami igazán hiányzik Dunaalmáson? A fentiek mellett (strand, tornaterem) a jó utak és az árvízvédelem megnyugtató megoldása. Az egyszerûen nem folytatható, hogy évente akár két-három alkalommal, akár két-három héten át az emberek emiatt futkossanak, ezzel foglalkozzanak.
– Dunaalmás – határ menti településként – számos külkapcsolattal rendelkezik. Történt-e valami ezen a téren?
– Már sok meglévõ kapcsolatunk van. A Duna túlpartján lévõ Pat község hivatalosan is testvértelepülésünk, és az ekeliek is testvérükké fogadtak bennünket 1997-ben. A Hídverõ településeknek – akik 13-an vannak – eddig csak Neszmély volt tagja, de mi is szeretnénk csatlakozni hozzájuk.
Régi vágyunk, hogy az Almások Almása vetélkedõben résztvevõ városok, falvak körét a határon túlra is kibõvítsük. Tavaly elkezdtük a szervezést két felvidéki és két erdélyi településsel, de a találkozó nem jött össze. Én Kézdialmással személyesen is felvettem a kapcsolatot, s úgy néz ki, hogy az erdélyi település az idén el tud jönni a rendezvényre, amelyet Almásfüzitõ fog rendezni. Kézdialmás majdnem 100%-ban magyar lakta terület, s ami különösen érdekes, hogy Dunaalmáshoz hasonlóan kénes forrásvizük van. Pont olyan, mint a miénk. Ez az egybeesés talán még jobban összeköt majd bennünket.
A szomszédoláshoz kapcsolódik régi tervünk, a révátkelés beindítása, de úgy tûnik, hogy a szlovák államigazgatás ebben még nem igazán partnerünk.
Nemzetközi kapcsolataink még egy vonalon tovább bõvülnek, mégpedig az olaszok irányába. Létezik egy egyesület, amely az itt élõ olaszokat segíti munkájával. Ennek egyik pillére Budapesten van, a másik pedig itt „épül” Dunaalmáson. Bízunk benne, hogy hosszú távú és jó kapcsolatokat sikerül majd kialakítanunk velük.
Cs. T.