Niclas Jensenrõl már korábban kiderült, hogy nem csupán vasárnap, de alighanem az egész tornán nem léphet pályára, röviddel a meccs elõtt pedig az is eldõlt, hogy Ebbe Sandot és Daniel Jensent sérülése legalább a kezdõcsapattól távol tartja.
Emiatt Olsen szerkezeti átalakításra kényszerült, és az eddig megszokott 4-3-3 helyett 4-4-2-ben küldte pályára embereit, úgy, hogy a korábban inkább a szélrõl induló Tomasson és Grönkjaer volt kénytelen szemtõl szemben felvenni a harcot a cseh védõkkel. Az õ beljebb húzódásukkal elvileg megnyílt volna az út a szélsõ középpályások elõtt, akik azonban eleinte nem tudtak élni a lehetõséggel. Elsõsorban ennek volt köszönhetõ, hogy az elsõ percekben inkább a csehek kezdeményeztek, de a tizenhatosnál tovább õk sem nagyon jutottak. Nedved és Rosicky egy-egy átlövéssel megpróbált legalább lyukat ütni a jól felépített dán védõfalon, de ezeket a hamvába holt kísérleteket – már amelyik eljutott a kapuig – Sörensen könnyedén hatástalanította.
Aztán rendezték soraikat a dánok, és a játék súlypontja áttolódott a csoportmeccsek lendületes futballját csak nyomokban felidézõ csehek térfelére. Nedvedék aligha panaszkodhattak fáradtságra, hiszen a kulcsemberek részben vagy egészben kihagyták a németek elleni találkozót, de talán éppen ez volt a gond. A korábban megszokott ritmust sem a Juve karmestere, sem a többiek nem találták, és ezzel nagyban megkönnyítették a dánok feladatát.
Persze õk is viszonozták ezt a szívességet, az Olsen-banda semmiféle váratlan lépést sem mert meghúzni, alapvetõen a biztonságra törekedett, tagjai közül váratlan megoldásra senki sem vállalkozott, mindenki csak a biztosat merte meglépni. Abból ugyanis nem lehetett túl nagy baj…
Beszédes adat, hogy a dánok egyszer sem találták el Cech kapuját, a csehek is csak kétszer mozgatták meg Sörensent, ezek fényében pedig talán felesleges is csodálkozni, hogy gól nélkül ért véget az elsõ játékrész.
Azon viszont már lehetett csodálkozni, hogy különösebb elõzmény nélkül, góllal indult a második félidõ. Egyrészt azért, mert a fordulás utáni elsõ negyedórában még egyik csapat sem volt eredményes ezen az Eb-n, másrészt pedig azért, mert a korábbi meccseiken a nyitás jogát a riválisuknak átadó csehek köszöntek be. Ráadásul szögletet követõen… Alapvetõen ezzel semmi probléma sem lenne, hiszen többek között Koller és Baros is jól fejel, Nedved és Poborsky jól ad be, csakhogy az elsõ félidõben szinte az összes cseh szöglet egy kaptafára ment. Valaki beívelt, aztán Gravesen a tizenegyespont környékén mindig levette a labdát, majd kihozta. A 49. percben azonban már hibátlanul mûködött a Poborsky, Koller tandem!
Milan Baros a dánok ellen szerzett duplájával már egyedül vezeti az Eb góllövôlistáját
Ha másra nem, arra feltétlenül jó volt ez a gól, hogy életet vigyen az addig a svéd–holland mérkõzésre erõsen hasonlító ütközetbe. A dánok kinyíltak, támadtak – és ráfáztak. A váratlan ellencsapásokban mindig is jó csehek kétszer is úgy eldugták a labdát, hogy azt a dánok legközelebb már csak akkor találták meg, amikor Sörensen odaadta valamelyik csapattársnak, hogy ugyan, vigye már el a kezdõkörbe… Mindkétszer Baros húzta be a mattot, ami várható volt, hiszen félelmetes formában játszik az elmúlt hónapokban a Liverpool csatára. Ez volt zsinórban a hatodik válogatott meccse, amelyen beköszönt, a kontinenstornán pedig õ az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy az összes meccsen legalább egyszer eredményes volt. Ez eddig aranycipõvel (alighanem már csak Ruud van Nistelrooy lehet rá veszélyes) és talán aranyéremmel kecsegtetõ produkció.
Forrás: Nemzeti Sport