A közigazgatás átszervezése hazánkban rendkívül kényes kérdés. Az erõs történelmi hagyományokkal rendelkezõ megyerendszer regionálissá alakítása, a kistelepülések hivatalainak kötelezõ körjegyzõségekké válása személyes, és csoportérdekeket sért. A kormány által meghirdetett tervek megvalósításához kétharmados parlamenti jóváhagyás szükséges, így csak elképzelésekrõl beszélhetünk. Az újonnan létrehozott Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium elsõ embere, Dr. Lamperth Mónika kinevezése után az elsõk közt kereste fel a KÖSZ, azaz a Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetségének éves közgyûlését június 15-én Balatonkenesén, a Hotel Marina Port szállodában.

Kistérségi reform
Dr. Wekler Ferenc, a KÖSZ elnökének köszöntõje után a miniszter asszony az általa irányított minisztérium szakmai felállásáról beszélt. Ezek szerint az önkormányzati terület szakállamtitkára felel a lakásügyekért és a panelprogramért is, a területfejlesztési oldal szakállamtitkára pedig a településfejlesztést, az építési ügyeket, és a települések mûködtetését felügyeli.
Lamperth szerint a kistérségi reform célja, hogy ugyanannyi pénzbõl jobb szolgáltatásokat nyújtsanak. Az elmúlt négy év kormányzati tapasztalatai azt mutatják, hogy lehet lépni ebben az irányban. A társulásokba belépni nem nagyon szándékozó „ingadozókat” törvény fogja kötelezni, hogy amennyiben az egyes kistérségekben érintett települések kétharmad megszavazza a szövetkezést, nekik is csatlakozniuk kell. Ez a törvénytervezet kerül a Parlament elé.

Mit jegyez a jegyzõ?
A miniszter asszony véleménye az, hogy jelenleg rendkívül sok a települési jegyzõk államigazgatási feladata. Szerinte jobban szét kell választani az önkormányzati és államigazgatási feladatokat. A településeken az Uniós szabályokat kell alkalmazni, nem igazán lehet a mini hivatalokban megfelelõ szakmai színvonalú ügyintézést biztosítani.
A kormány radikális lépést tervez. Az ötszáz fõ alatti falvakban egyszerûen megszüntetné a hivatalokat, körjegyzõségeket hozna létre, amelyek több település ügyeit intéznék. Ez az intézkedés ma hatvankét falut érint hazánkban. További 301 önkormányzat – ahol a lakók száma 500 és 1000 fõ között van – eldöntheti, hogy fenntartja-e a polgármesteri hivatalt. Ha igen, akkor viszont ezt saját erõbõl kell megoldaniuk, ugyanis erre egy fitying állami támogatást nem kapnak.
A közgyûlés résztvevõi közül többen morgással, susmogással reagáltak az elképzelésre. A Somogy megyei Bábonymegyer polgármestere jelezte, hogy õk jelenleg 917-en élnek a faluban. Azt kérdezte, hogy a náluk négy fõvel, kiválóan mûködõ hivatalra mindez vonatkozik-e?
Lamperth Mónika válasza kategorikus volt: kivételek pedig nincsenek, valahol meg kellett húzni a határt. Így lehet, hogy a Rudnay Gyula festõmûvész egykori lakóhelyén  telektulajdonos, 70 éves Mariska néninek el kell zarándokolnia a körjegyzõségbe tulajdoni lapot kérni, mondjuk Nagyberénybe.
Errõl a kormányzat véleménye az, hogy racionalizálni kell. Továbbá az önkormányzatok feladatkörében képzelik el a közoktatást, a szociális ellátást, a területfejlesztést, az infrastrukturális és egészségügyi ellátás biztosítását.

Lesznek-e hivatalos régiók?
Van egy kis bibi a dologban, ugyanis a remélt, 2007-tõl szinte ömlõ Uniós támogatások nagy része regionális szinten pályázható. Igen ám, de Brüsszel kijelentette, pénzt csak legitim, azaz az állampolgárok által választott regionális önkormányzatok használhatnak fel!
Lamperth Mónika szerint az átalakításra a kormányzati szándék megvan, ugyanakkor valahogy senki nem akarja igazán a regionalitást. Ehhez is kétharmados parlamenti többség kell, ráadásul a kormány szeretné ezt az ügyet a kora nyári, hathetes ülésszak alatt dûlõre vinni!
A törvénytervezet nagy szabadságot kínál a majdani, megválasztott regionális tanácsoknak, de persze a kötelezõen létrehozandó területfejlesztési bizottságban vétójoggal ott ül majd az állam képviselõje is. (Idézem L.M.-át: Önkormányzati dominanciát akarunk, de érvényesülnie kell az állami akaratnak!)
A végére maradt egy kis idõrendi elképzelés:
Az õszi választásokon három évre, 2009-ig választanánk megyei önkormányzatokat. Ekkor megszûnnének a megyék, és az Uniós parlamenti voksolással együtt szavazhatnánk az új régiók képviselõire. Ez a megbízatás is három évre szólna, így aztán végre áttérhetnénk a felezõ módszerre, azaz kétévente szavaznánk, külön az országgyûlési, majd a települési és regionális képviselõkre. Felmerült az ötlet, hogy a gordiuszi csomót az õszi voksolások esetében úgy lehetne megoldani, hogy hat évre választunk helyi, önkormányzati képviselõket.

Létszám és költségcsökkentés
A kormány véleménye az, hogy összességében csökkenteni kell a különbözõ képviselõk számát. Ezt ma a megyék és a fõvárosi közgyûlések esetében lehet megtenni. Takarékoskodni is kell, lejjebb kéne szorítani a képviselõi tiszteletdíjakat. A miniszter asszony gyorsan hozzátette, ez a polgármesterekre persze nem vonatkozik. Itt aztán már nem volt morgás…
Így esett, hogy a KÖSZ végül is aláírta a közigazgatás átszervezésére kidolgozott törvényjavaslatot, innét a parlamenti pártokon a sor.

Veér