– Kezdjük a személyi jövedelemadózással kapcsolatos, vállalkozásokat érintõ változásokkal, melybõl a kamatadó viszonylag ismert, mivel a bankok elõzetes kamatadó-elkerülési kampányai azzá tették. A bankok most is jól jártak. Az emberek tömegesen kötötték át megtakarításaikat, illetve vitték be a pénzeiket hosszú lejáratú konstrukciókba.
– A kisbetétesek belementek a 7 százalék körüli kamatokért abba, hogy hosszú távra lekössék pénzüket. De lehetséges, hogy sokan, ahogy eddig is, a likviditásuk megõrzése miatt hamarabb kiveszik a pénzüket, s akkor ugrott az összes kamat. Nem beszélve arról, hogy a jegybanki kamat emelkedõ tendenciája miatt várhatóan a késõbbiekben a rövid távú lekötések kamata is el fogja érni a 7 százalékot. A kamatjövedelem után 20 százalék, a nyereménybetétkönyvek esetén a nyeremények piaci értéke 25 százalékának megfelelõ adót kell fizetni. Nem számít kamatjövedelemnek a tagi kölcsönre fizetett kamat. Az adót a kifizetõnek kell levonnia. A tõzsdei ügyletbõl származó adóalap után is 20 százalék adót kell fizetni.

– A tagi kölcsönnel kapcsolatosan számtalan tévhit, rossz értelmezés olvasható. A téma csak a házipénztár-állománnyal összefüggésben értelmezhetõ.
– Ha a 2006. június 9-én fennállt tagi kölcsönt a tag elengedi, akkor az osztaléka a kölcsönösszeg erejéig 10 százalékkal adózik. De ezt is csak akkor érvényesítheti bárki, akinek tagi kölcsöne volt, ha 2007-ben hivatalos taggyûlésen jóváhagyta az eredményét és az azzal kapcsolatos döntéseket, s természetesen, ha az osztalékfizetésre lesz a cégnek adózott eredménye. Nem is értem, mikor arra spekulálnak „szakértõk”, hogy minél nagyobb tagi kölcsönösszeget engedjenek el, mert a kedvezménnyel jóval olcsóbban kivehetõ személyes jövedelemként az egyébként addig is arra használt, ám cégpénzként a házipénztárban nyilvántartott „jövedelem”. Jól tudjuk, hogy a fiktíven berakott tagi kölcsönökrõl van szó. Az új adószabályok ismeretében szerintem nemcsak az adóelkerülõknek, hanem másoknak is sokkal jobb megoldás, ha visszafizetik a tagi kölcsönt. Tehát kiürítik a házipénztárt. Ugyanis 2007. január 1-jétõl a társasági adó hatálya alá tartozó adóalanyoknál adó terheli a házipénztárban lévõ összeget, ha az meghaladja a törvényben megengedett mértéket. A házipénztárban felhalmozott összeget szintén csak a 2006. évi eredmény felosztásakor, az eredménytartalék terhére lehet osztalékként kivenni 10 százalékos adóval. A kedvezményesen adózó osztalékrész kiszámításához meg kell határozni az átlagos napi készpénz – záró egyenleget a 2006. január 1. és 2006. augusztus 31. közötti idõszakra. Ha az átlagos napi készpénz – záró egyenlegek összege meghaladja az átlagos napi készpénzforgalom kétszeresét, akkor a többletet lehet az eredménytartalék terhére igénybe venni osztalékként 10 százalékos adóteherrel. Az eredménytartalék terhére igénybe vehetõ osztalékkedvezmény egyébként csak azoknak kedvezõ, akik már a tavalyi évet is jelentõs, fiktív pénztárkészlettel zárták.

– Ki érti ezt meg, és hogyan lehet nyilvántartani, végrehajtani és ellenõrizni?
– Eddig is napi házipénztárt kellett vezetni. Csak a kis cégek, az egyszemélyes családi vállalkozások közül kevesen tették meg. Ezentúl muszáj lesz, ha megmarad ez a törvény. Mert egyébként sokak szerint nagy esély van arra, hogy az Alkotmánybíróság kimondja a házipénztáradó alkotmányellenességét.

– Ha megmarad, hogyan lehet kikerülni?
– Ha a napi pénztár – záró egyenleg nagy, készíthetõ akár utólag is egy papír arról, hogy az összeget elszámolásra kiadták.

– Külön fejezetet érdemel a céges telefon magánhasználatának elkülönítése, hogy a jogszabályoknak megfelelõen lehessen adózni. Véleménye szerint ki fogja a pontos elszámoláshoz szükséges adminisztrációt megcsinálni, annak költségét vállalni?
– Szerintem a cégek döntõ többsége egyszerûen befizeti majd a telefonszámla végösszegének 20 százalékát. A jogszabályok szerint ugyanis a céges telefon magánhasználatát el kell különíteni, és a magánhasználatra esõ rész után a természetbeni juttatás 54 százalékos közterhét megfizetni, hacsak a magánszemély nem téríti meg a rá esõ költséget. Ha nincs elkülönítve a magánhasználat, akkor a telefonszolgáltatással összefüggõ rész 20 százaléka számít adóköteles bevételnek, kivéve, ha ezt a részt teljes egészében meg nem téríttetik a magánszemélyekkel. Az elkülönítést a következõképpen kellene megcsinálni: a vállalatnál dolgozóktól be kell gyûjteni az összes általuk felhívható magántelefonszámot és a hozzájuk tartozó neveket, arról egy listát készíteni, azt mindig karbantartani. Ha megjön a tételes telefonszámla, kigyûjteni belõlük a magántelefonszámokat. Az már csak hab a tortán, hogy adatvédelmi okokból a telefonszámok utolsó három száma helyett csillag található. Ezen munkatársanként el lehet vitatkozni, majd kiszámlázni nekik, s az onnan befolyt bevétel társasági adóalapot képez. Azután jön az APEH-revizor, aki bármelyik kicsillagozott számra, ha magántelefonszámmal azonos az elsõ négy jegye, rámondhatja, hogy tévesen mutatták ki céges költségként. S a bizonyítási teher az adózón van.

– S mi történik, ha a magántelefon-használat 30 százaléknál nagyobb arányú? Akkor nem igényelhetõ vissza a telefonszámla áfájának 70 százaléka?
– Erre a kérdésre még nem tudni a választ.

– Térjünk át a különadóra, amelyet szeptember elsejétõl kell megfizetni a társas vállalkozásoknak és az egyéni vállalkozóknak. Két mérleget kell készíteni errõl az évrõl. Milyen gondokkal jár ez?
– Akinek nagy árukészleteik vannak, biztosan nem csináltak mérleget év közben, mert az leltározási kötelezettséggel járt. Rosszul járnak a különadó alap kiszámításakor azok a vállalkozások, amelyek valamilyen szabályozással kapcsolatos adókedvezményt élveznek, mert azt ebben az esetben nem vonhatják le az adóalapjukból.

– Talán jobban megéri veszteséges vállalkozásra gazdálkodni, mert annak adója a következõ évtõl csak a bevétel 2 százalékának 16 százaléka. Szemben a társasági adó és a különadó együttes 20 százalékával.
– Szerintem mindenképpen rosszabbul jár mindenki. Az állam bevétel növekedését is többen kétségbe vonják. Az evások terhe 10 százalékponttal, talán a legdrasztikusabban emelkedett. Õk gyakorlatilag életszínvonal-csökkenésként élik ezt meg, mert személyi jövedelmükbõl adják. A 15 százalékos áfa-kulcs megszûnésével a pénztárgépszervizek járnak a legjobban. A pénztárgépeket ugyanis 2006. november 30-ig kell átállítani a magasabb adókulcsra.

– Ön szerint fel tudja-e majd dolgozni az APEH a minimálbér kétszerese után fizetendõ járulékteher alóli mentességet kérõ bejelentések várhatóan milliós tömegét, s abból bármilyen érdemi információt tud-e az ellenõrzéseikor használni?
– Október 12-éig kell bejelenteni azokat a foglalkoztatottakat és fizetésüket, akiknek a jövedelme nem éri el a minimum járulékalapot. Kevesen tudják, hogy azoknak a cégeknek, amelyeknek már eddig is havi, névre szóló adatszolgáltatási kötelezettségük volt, ezt nem külön kell be- és kijelenteniük.

– Mire kell még odafigyelni?
– Külön felhívom a figyelmét mindenkinek arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló új törvény ugyan eltörölte a tevékenységi körök bejegyzésére vonatkozó kötelezettséget, és csak a fõtevékenység bejegyeztetéséhez ragaszkodik, de ez nem azt jelenti, hogy ha valaki új tevékenységrõl ad számlát, az új tevékenységet ne jelezze azonnal adatmódosító lapon az APEH-nak. Ha ezt nem teszi meg, számolhat az adóellenõrzéseknél arra, hogy valamely költségszámláját nem lesznek hajlandóak elismerni.

Forrás: Piac&Profit