A tavaszias télben a velencei tóparton közlekedõk érdeklõdve nézik a víztõl pár méterre kinõtt toronydarukat, a mélységes mély gödröket, majd a helyükön látványos gyorsasággal megjelenõ betonépítményeket. A bennfentesek persze tudják: itt épül Velence jövõjének egyik záloga, a Termálpart fürdõ.

Az elõzményekhez tartozik, hogy az elõzõ önkormányzati ciklusban az akkor nagyközség, majd 2004-tõl város vezetõi felismerték, hogy a próbafúrások nyomán megtalált hazai második legnagyobb termálvízkészlet új irányt szabhat a település életének, jövõjének. Nem hagyták kihasználatlanul a lehetõséget.
S ha már az önkormányzati ciklusokat emlegettük, érdemes elidõzni a négyévenkénti megmérettetésnél. A választás, az arra történõ felkészülés pompás lehetõség, sõt kötelezettség a számadásra. Mi történt a településen négy évig, fejlõdött-e a város, jobbak lettek-e a helyi lakosok életfeltételei?
Nos Velencének nincs szégyenkeznivalója. Elég megemlíteni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal csak számszerû tényeken alapuló felmérése alapján Velence a lakosságszám-arányos besorolás szerinti kategóriájában 2006. januárjában Magyarország vezetõ települése lett.
A kisváros vezetõi, élükön Oláhné Surányi Ágnes polgármesterrel – októberben kezdte negyedik önkormányzati ciklusát települése elsõ számú vezetõjeként – jó, és fõleg teljesíthetõ programot állítottak össze. A ciklus elején meghatározott feladatokkal elérték, hogy egy idõ után a kiváló infrastruktúrával, teljes körûen szilárd burkolatú utakkal, korszerû, energiatakarékos közvilágítással hasonlóan széleskörû víz, villany, telefon, internet, jelentõs mértékû kerékpárút és kábeltelevíziós hálózattal rendelkezõ várost jószerével „csak” mûködtetni kellett.
Fejlõdés természetesen az elmúlt évben is volt. Az önkormányzat szakemberei elõkészítettek számtalan pályázatot, aktívan részt vettek a kistérség mind hatékonyabb mûködésében. Kiemelkedõ feladat volt a KIOP európai uniós szennyvízberuházás velencei része. A teljes tókörüli beruházás meghaladja a hatmilliárd forintot, amibõl Velence a legnagyobb összegû csatornahálózat kiépítését tudhatja magáénak.
A város tavasszal, már megszokott módon borul virágba. A 2000-ben elhódított Virágos Magyarország verseny elsõ helye, majd a következõ évi nemzetközi ezüstérme, a tavaly kiérdemelt különdíj mind-mind ösztönzõleg hatnak a város lakosaira, ahhoz, hogy évrõl-évre szép számmal áldozzák szabadidejüket a település virágosítására. Ennek eredményeképpen ma már a köztudatba épült az egykor eltervezett kitüntetõ jelzõ: Virágos Velence.
S, hogy Velencén valószínûleg jó élni, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy évente közel másfélszáz új lakos választja élete színteréül, otthonául a tóparti várost.
Mindezek nyomán ma már több mint ötezer egyszáz ember lakja Velencét. A várost nyaranta a helyi lakosok számát sokszorosan felülmúló létszámú vendég, nyaraló, üdülõ, pihenni, kikapcsolódni vágyó turista veszi birtokába. Az egytõl ötig megszerezhetõ bronz rózsák a fogadók, éttermek, szálláshelyek épületein elhelyezett márványtáblákon, a helyi minõsítési rendszer igazolványai bizonyítják, hogy a városban komolyan veszik a turizmust.
Ezt szolgálja a több mint két évtizedes múltra visszatekintõ Orbán-napi borünnep, a tizenegyedik évébe lépõ Velencei Nyári Zenés Esték szabadtéri színházi, valamint nemzetközi néptáncos, fúvószenekar és mazsorett, vagy éppen szórakoztató zenei mûsorai. Szép számmal vonz közönséget a hagyományteremtõ szándékkal életre hívott Velencei-tavi Nyári Játékok velencei programjai.
Velence olyan dinamikusan fejlõdõ város, ami egyre inkább megtestesíti az élhetõ teleülés fogalmát, mintáját. 2007 cseppet sem lesz könnyû éve az önkormányzatoknak. A települések ma még csak tervezik idei költségvetésüket, de a velencei költségvetés koncepcióját tanulmányozva bárki láthatja, a Velencei-tó névadó településének vezetõit a mégoly mostoha körülmények sem rendíthetik meg a kivívott, létrehozott, a lakosok által elvárt színvonal megtartásában.

Máté G. Péter