TÖRÖK ISTVÁNNAK SZERENCSÉT HOZOTT A TIZENHÁRMAS SZÁM
– Egy ciklust alpolgármesterként töltött, tavaly pedig már a harmadik négy évet kezdte meg a polgármesteri székben. Éppen tizenharmadik éve dolgozik közszolgaként. Mi motiválja még?
– Például ez a kitüntetés, a közösség elismerése ad újabb lökést a munkámhoz. Nagyon jó a csapat a hivatalban és a testületben is, ez is komoly segítséget jelentett. Régebben éles vitáink voltak egyes kérdésekben az önkormányzaton belül, ám a viták többségében belátták a polgármester igazát, ma már fel tudják vállalni a közös döntéseket. Tíz évre való, nagyszerû terveink vannak, jó lenne látni a dolgok végét, eredményét. Maga az út, a folyamat volt a legszebb az egészben, ahogyan eljutott a város lakossága is addig, hogy hitelt adnak a szavaimnak, a népszerûtlen döntések (például az iskola-összevonás) szükségességét is be belátják. Az Egészségház felépítésének ügyében is rengeteg kritika ért, többen azt mondták, hogy inkább mindkét városrészben legyen egy-egy rendelõ. Mára szinte mindenki elismeri, hogy az egy jelen esetben több mint a kettõ – közösen élvezzük a jól felszerelt intézmény szolgáltatásait. Azt is jó látni, hogy míg 1998-ban még csak három, mára pedig húsz civil szervezet mûködik a városban.
– Aktívan dolgoznak a városért?
– Csak két példát említek. Az, hogy a Duna-partunk ilyen rendezett annak köszönhetõ, hogy a Sirályok Vízisport Egyesület tagjai rendszeresen besegítenek a munkákba. Nagy szervezõerõ még a városban a borászok csapata is. A Gerecseháti Hegyközség létrejötte egy törvénymódosításnak köszönhetõ, mely szerint Lábatlan, Süttõ, Nyergesújfalu és Bajót településeket az Ászár – neszmélyi történelmi borvidék részévé nyilvánították. Ma már egyre többen nemcsak bort készítenek, hanem szõlõt is telepítenek, fõleg Süttõn és Lábatlanban. Jó példa erre Gelbmenn Ferenc épülõ pincészete, amely ötven méter hosszú, hatszor hat méteres belterû, falazott pince lesz. A legkorszerûbb berendezésekkel szereli fel, amelyek a reduktív, gyümölcsös fehérborok és a testesebb vörösborok elõállítására, palackozására is alkalmasak. Szerényen jegyzem meg, hogy mellette van a szerény, fél hektáros Török-féle szõlõ, a mi családi birtokunk. A jó bor idegenforgalmi és közösségszervezõ tényezõ is. A közelmúltban zajlott le a neszmélyi régió borversenye, ezt eddig tizenhét éven át mindig Tatán rendezték, most mi adhattunk neki otthont. Érdekesség, hogy a 280 mintából, ezen a tipikusan fehérbort termõ vidéken 110 vörös, Cabernet Franc volt!
– Milyen a polgármester magánélete? Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?
– Ahogy mondtam, én is borászkodom. Büszke vagyok a Rajnai rizlingemre, amellyel már két aranyérmet is nyertem. A barátaim a Szürkebarátomat tartják legkellemesebbnek, emellet még Chardonnayt is termelek. Egy kollégám fiának most volt az esküvõje Esztergomban, mi palackoztunk nekik, az egész vendégseregnek nagyon ízlett. Másik hobbym az utazás. Igyekszem a kellemest összekötni a hasznossal. Olaszországi cégkapcsolataim (van egy kis családi cégünk, a Török és Társa Kft., amely a papíriparban tevékenykedik) barátivá alakultak az idõk során. Így sokat vendégeskedünk feleségemmel a toscanai Luccában, amely gyönyörû helyen fekszik, és ragyogó borokat termelnek arrafelé. Másik partner- és baráti kapcsolatom Burgenlandhoz fûz, Rechnitzben (Rohonc) is gyakorta megfordulunk. Ez a környék nem mellesleg az ottani borvidék központja…
– Van-e ars poéticája?
– Azon a véleményen vagyok, hogy az embernek arra kell törekedni, hogy olyat csináljon, amit szeret, amit jó csinálni. A két fiunknak is mindig ezt hangsúlyozzuk a feleségemmel. Ha így, ilyen szerencsésen alakul az életük, akkor büntetõ jogászként, illetve bankszakemberként is megállják a helyüket.
(Következõ számunkban folytatjuk)
Veér Károly