Kistérség, régió és a többiek
Lamperth Mónika szakminiszter (MSZP)
– Az egyik napilap azt írta, hogy felpuhult az önkormányzati reform Magyarországon, mert a Ön nem lát esélyt arra, hogy ezt a nagyon elaprózódott településszerkezetet megszüntesse, tehát, hogy összevonják a településeket.
– Nem pontosan ezt írta az újság, másrészt valami félreértést lát a dolog mögött, mert én soha nem állítottam azt, hogy az önkormányzati reform, ha összevonjuk a kistelepülések önkormányzatait. Soha. Én ezzel nem is értek egyet. Vannak, akik errõl így gondolkodnak, az én álláspontom más. Én azt mondom, hogy az demokratikus érték, hogy minden egyes településnek, minden falunak van polgármestere, van saját választott testülete. A probléma azonban, hogy minden kis falunak meg kell birkóznia azokkal a nagyon súlyos feladatokkal, mint például a közoktatás, az óvoda, iskola fönntartása, szociális ellátás, infrastruktúra fejlesztés, infrastruktúra ellátás, ezen változtatni kell, könnyíteni kell. Segíteni kell a kistelepüléseknek abban, hogy a sajnos egyre fogyó népesség, az egyre kevesebb iskolás kisgyerek az ebbõl adódó problémákat megoldja. Erre a mi javaslatunk az, hogy legyenek kistérségi társulások és a többcélú kistérségi társulások rendszere egy valódi sikertörténet. Ezt az is bizonyítja, hogy a mai kormány – önkormányzat egyeztetõ fórumon négy kérdésben egyetértettünk. Ebbõl az egyik az, hogy a kistérségi rendszert tovább kell fejleszteni, és stabilizálni kell. Ezt én óriási eredménynek tartom, és ha úgy tetszik, személyes sikernek is.
– Igen, és a vitaanyagban az is benne van, hogy ha nem minden aprófaluban lenne önkormányzat, az tulajdonképpen sokat segítene, mert az elaprózottságot megszüntetné némileg.
– Én ezzel nem értek egyet. Kit zavar az, hogy egy 3-400 lelkes somogyi, zalai vagy borsodi faluban van polgármester és van választott testület? Van gazdája a helyi ügyeknek. Szerintem nem ez a probléma. Amiben segítséget kell nekik adni, hogy erõsíteni kell a körjegyzõséget. Nincs szükség arra, hogy egy pár száz lelkes faluban saját hivatal legyen. Nem attól lesz jobb a szolgáltatás az emberek számára, hogy ott is ül külön egy hivatal, hanem attól, hogy mondjuk a körjegyzõségbõl minden héten egy adott napon ott van egy szakember, aki meghallgatja az emberek panaszát, aki elintézi az ügyüket, és egyébként pedig a 7-8 település által közösen mûködtetett körjegyzõség a legjobb államigazgatási szolgáltatást hozza nekik. Ez az egész reform akkor lesz sikeres, ha minden szereplõje megérti, hogy ez az emberekrõl szól. Az, hogy a kistérségi vagy a regionális szerkezet mit jelent az államigazgatásban, ez az embereket nem nagyon érdekli, és igazuk van. Õket az érdekli, hogy a gyerek jó iskolába járjon, hogy utána legyen lehetõsége továbbtanulni, hogy olyan versenyképes tudást kapjon, amivel mondjuk egy európai versenybe be tud szállni, hogyha van hozzá képessége.
– Kérdés, hogy ezt a jó iskolát megkapja-e egy apró, pici faluban.
– Itt elhangzott a vitában, a Kisvárosi Érdekszövetség elnöke mondta, hogy ott, ahol folyamatosan csökken a gyereklétszám, és már csak 38-an járnak egy kisiskolába, nem tudják ezt biztosítani. Ezért kell, hogy társuljon, hogy kapjon segítséget egy néhány kilométerrel odébb lévõ településtõl még akár úgy is, hogy fizikailag ott marad az iskola. De van közös tantestület, az ellátásban, az oktatásban megszervezik azt, hogy oda is jusson informatikai képzés, oda is jusson nyelvtanár, akkor van erre garancia. És azt is elmondta itt a polgármester úr, hogy amióta kistérségi szociális ellátórendszert mûködtetnek, azóta kiderült, hogy néhány településen gyakorlatilag nem volt szociális ellátás, és a mélyszegénység olyan kezeletlen problémáival találkoztak, amire most a kistérség orvoslást jelent. Én azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos tanulságok. Nem tagadva, hogy a rendszernek van jó néhány mûködési problémája, amit korrigálni kell. De hát ez egy hároméves rendszer, a szerves fejlõdésben ma eljutottunk oda, hogy párthovatartozástól függetlenül mindenki azt mondja, hogy ezt az együttmûködést erõsíteni kell. Szerintem ez valódi eredmény.
Szûcs Lajos, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége társelnöke, országgyûlési képviselõ (FIDESZ)
– Önök mit szólnak a kormányzati elképzelések azon részéhez, hogy létrejöjjön a 19 megye közül 12 nagy megye?
– Régi mesének az újrafeldolgozása. Itt egy olyan álvita folyik arról, hogy a közigazgatási szint hova kerüljön, legyen-e erõs megye, legyen-e erõs közigazgatási középszint, ami ha jól emlékszem, a 2001-es történetnek a fölmelegítése. Az a véleményünk róla, hogy addig, ameddig ma Magyarországon a több mint ezeréves hagyományokkal rendelkezõ megyerendszert ki próbálják üresíteni, addig mi ezt a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége nem nagyon tudja elfogadni. Ugyanakkor pedig álregionális közigazgatási feladatokat telepítenek gyakorlatilag az alkotmányban nem ismert módon. Azt hiszem, hogy ez egy olyan vita, ami megint csak gumicsont ebben a helyzetben. Az Európai Unióban ennek az ellenkezõje meg a fordítottja is megtalálható. Szlovákiát tudom mondani önnek példaként, ahol 17 megye van, és ez a 17 megye mind regionális fejlesztési feladatokat is ellát. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy rendezni kell a sorokat, mindenképpen el kell helyezni a megyei önkormányzatokat a feladat- és hatáskör és a finanszírozás szerint abban a rendszerben, amit ki kell alakítani, és ehhez hozzá kell rendelni a közigazgatási középszintet is.
– Úgy fogalmaz a kormányzati vitaanyag, hogy áldatlan állapot az is, hogy a közös fenntartású intézményeknél mindig veszekszik egymással a megyei jogú város és a megyei önkormányzat. A mostani önkormányzati választások után négy évig biztosan nem fog fennállni ez a helyzet, hiszen a legtöbb helyen a megyei jogú városoknál is és a megyei önkormányzatoknál is fideszes vezetésû az önkormányzat.
– Én szeretném, hogyha ezt nem így értékelné, hogy politikai jellegû kérdés. A területrendezéssel kapcsolatos törvények – megint csak MSZP-SZDSZ kormányokhoz köthetõ módon – direkt élezték ki a helyzetet a megyei jogú városok és a megyei önkormányzatok között. Ennek a bizonyos vitaanyagnak is, ami a mi asztalunkon fekszik, a legérdekesebb mondata az, hogy a megyei jogú városok helyzete rendszeridegen, és a feladat- és hatáskörök telepítése miatt pedig bele van kódolva az, hogy ellentétes érdekek vezérlik a megyei önkormányzatokat és a megyei jogú városokat. De ez megint ugyanannak a kérdése, amit legelõször tettünk föl, hogy hova telepítjük a közigazgatási középszintet.
Wekler Ferenc, a Kistérségek, Községek és Kistelepülések Országos Szövetségének elnöke (SZDSZ)
– Mi a véleménye arról, hogy valóban reformra szorul-e a közigazgatás?
– Tíz éve hangoztatom, és a szövetségünk is most már hat éve folyamatosan közgyûlési állásfoglalásokkal alátámasztva kéri, követeli az önkormányzati rendszernek a reformját . Az álláspontunk is elég egyértelmû ebben a kérdésben, támogatjuk a kistérségi társulásokat annak ellenére, hogy a községek érdekvédelmét is fölvállaltuk, és régebben nagyon markánsan az önálló községek mellett foglaltunk állást. Ugyanakkor a demográfiai változások, a községek lakosságának a csökkenése, a megváltozott feltételek, a modern élet követelményei az iskolában, az egészségügyben, a szociális ellátásban olyan feladatokat rónak a kistelepülésekre, amelyeket egyedül nehezen tudnak megoldani, összefogva viszont nagyon hatékonyan és jól mûködnek ezek a rendszerek. Az elmúlt négy év tapasztalata azt mutatja, hogy érdemes kistérségbe szervezni a feladatok nagy részét.
– Lát-e arra esélyt, hogy még ebben a kormányzati ciklusban létrejöjjön valamilyen szintû közigazgatási önkormányzati reform? Arra gondolok, hogy itt jórészt kétharmados törvényt kellene, sõt, alkotmányt is kellene módosítania az országgyûlésnek.
– Politikusként azt kell mondanom, hogy erre ebben a pillanatban nem látok esélyt, arra látok esélyt, hogy néhány területen talán megegyezés tud születni. Hogyha mi itt, az önkormányzati szövetségek néhány ügyben dûlõre jutnánk mondjuk a kistérségi társulásoknak a kérdéskörében, akkor ez átvezethetõ törvényi szintre, ez nem kétharmados kérdés egyelõre. Más kérdés a regionalizmus kérdésköre, ebben nem látok egyelõre olyan késztetést a politikai erõk részérõl, hogy dönteni akarnának a következõ években.
Forrás: radio.hu