Tarján község német nemzetiségi lakossága semmit nem bízott a véletlenre. Amikor Fülöp István, az eddigi polgármester bejelentette, hogy nem kíván indulni a 2006-os választásokon, egyértelmû volt, hogy a lakosság a Tarján Községi Baráti Kör korábbi elnökét, Jelli Jánost fogja támogatni. Olyan nagy volt az egyetértés, hogy az indulni szándékozó két másik jelölt önként visszalépett, így rivális nélkül nyerte meg a választásokat az elõzõ négy évben önkormányzati képviselõként már a község ügyire jól rálátó fiatalember.

– 1950-ben születtem Tarjánban, német nemzetiségi családból származom. Már általános iskolás koromban ministráltam, melynek hatására egyenes volt az utam a középiskolába, Pannonhalmára. Végül a tatai Eötvös gimnáziumban érettségiztem. Mivel klirikálisnak mondott családi hátterem volt, így nem vettek fel egyetlen felsõoktatási intézménybe sem. Így autóvillamossági mûszerész lettem, és a Vértes Volánnál dolgoztam a tanmûhely szakoktatójaként. Nõs vagyok, mindkét lányom Tarjánban él a családjával. Három unokám van, két leány és egy kisfiú. Tíz évvel ezelõtt választottak meg a Baráti Kör elnökének, mindenki ismer, bíznak bennem az emberek. A falu közössége nagyon összetartó, kineveli a vezetõit, így békés volt az átmenet, Fülöp István mindenben segített, hogy jól végezhessem polgármesteri teendõimet.

Jelli János nem ígért nagy dolgokat választóinak, kért egy kis idõt 6-12 hónapot, hogy belerázódjon a munkába, teljesen átlássa a község ügyeit, és koncepciót dolgozhasson ki a további fejlõdés kijelölésére. Mindig az volt az álma, hogy területfejlesztéssel foglalkozzon, ez most polgármesterként megadatott neki.

– Az új önkormányzat máris tud eredményeket felmutatni ezen a területen. Két nyertes pályázatunk segítségével évtizedes gondokat, problémákat orvosolhattunk. A korábbi, és a jelenlegi faluvezetés takarékos gazdálkodásának köszönhetõen pályázatainkhoz tudjuk biztosítani a megfelelõ önerõt. Így kerülhetett sor a Jókai utca aszfaltozására, illetve az iskola B-épületének felújítására.

A településfejlesztés távolabbi céljai között szerepel egy egészségügyi központ felépítése, amelynek földszintjén kapna helyet a jelenleg elszórtan mûködõ négy rendelõ, míg az emeletre, a település rangjának megfelelõ színvonalú helyre költözne a polgármesteri hivatal. Ezt a beruházást a régi óvoda telkén kívánják megvalósítani. Másik nagy céljuk új építési telkek kialakítása, hiszen szeretnék, ha a lakosság létszáma a jelenlegi 2750-rõl 3000 fölé emelkedne. Rábeszélték a nagy belterületi telektulajdonosokat, hogy osszák fel területüket, így 20-25 új házhely alakult ki, és még további ötvenre van kilátás. Az önkormányzat vállalja a tervezés, az útépítés költségét, az építkezéseket pedig a tulajdonosok végzik. Az erdõ szélén egy német befektetõ lakóparkot épít, jelenleg a közmûfejlesztés zajlik, ez további 70 új házhelyet jelent a gyönyörû fekvésû településnek.

– Egyik legnagyobb gondunk a közigazgatási területünkön fekvõ Tornyópuszta vízellátásának megoldása. A Vízmû felújítási ajánlata negyvenmillióba kerülne, így az ott lakó százötven ember úgy döntött a közelmúltban, hogy összeállnak inkább vízi-közmû társulás formájában, és lakásonként 250.000 Ft-os, tíz év lejáratú, kedvezõ kamatozású kölcsön segítségével megoldják a problémát.

Tarján község hagyományos nemzetközi kapcsolatainak kialakításában, ápolásában nagy szerepe volt a Baráti Kör elnökeként Jelli Jánosnak. Családjuk kezdeményezte a Staufenberggel tizenhat éve fennálló baráti kapcsolatot. Hanau település sok anyagi segítséget nyújtott Tarjánnak, elsõsorban a Nemzetiségi Ifjúsági Tábor felépítésében, és a GAMESZ-nek ajándékozott berendezések, gépjármûvek által. Kirchberggel családok tartják a kapcsolatot, a tíz éve barátság egyházi találkozók kapcsán mélyült el. Az Északi-tenger mellett Hattstedtet és Tarjánt 15 éve a zenei hagyományok kötik össze olyannyira.

– Gazdasági életünkre is a sokszínûség jellemzõ. Több mint száz kisvállalkozónk van, példaértékû a hozzáállásuk a községi rendezvények iránt: egytõl-egyig támogatják hagyományaink õrzését. Jó példa az összefogásra, hogy három évvel ezelõtt a Baráti Kör és a lakosság felújította a Kálváriát, minden stációnak – természetesen megfelelõ összeg ellenében – saját gazdája van. Egy gondunk van, az alacsony gyermeklétszám, ezért a betelepítéseken túl mikrotársaságok segítségével (Héreg, Vértestolna, és már Szomor is kacsintgat felénk) tudjuk biztosítani oktatási intézményeinkben a megfelelõ létszámot.
Vk.