„Csaba, Attila hun király legkedvesebb fia volt, így várományosa lehetett a világ legnagyobb birodalma királyi trónjának. Attila hirtelen halála, meggyilkolása miatt valószínûleg nem történt meg az utód kijelölése, elfogadtatása. Kitört a testvérháború. Csabával tartottak a hunok, Aladárral a németek. Az elsõ csatában Csaba gyõzött, de végül vereséget szenvedett féltestvérétõl. A monda szerint Csaba királyfi vérelállító gyógyfûvel gyógyította meg 15 ezer megsebesült vitézét. Ez a vérfû ma is megtalálható a Piliscsaba környéki réteken. Csaba a 15 ezer hunnal Görögországba menekült. Seregének egy része Erdély hegyes-völgyes vidékén táborozott le, s itt várták vezérük visszatértét, Pannóniába jövetelét. Magukat székölöknek, székelyeknek nevezték. Ma is él a hit, mely szerint Csaba királyfit a Hadak útján, a Tejúton várják vissza seregével együtt.” – olvasható a település honlapján a Csaba monda, mely hun-magyar hagyományunk egyik legszebb része. A mai Piliscsabáról azonban többet is megtudhattunk Kasza Péter polgármestertõl.

– Mit jelent ma piliscsabainak lenni?
– Versenyképes község vagyunk, legalábbis szeretnénk azok lenni. Az oktatás területén nagyon sokat fejlõdtünk. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem révén Európa egyetlen olyan községe vagyunk, ahol egyetem mûködik, s persze ez sok mást is hozott magával, pl. a háború elõtti rendek újraéledését, általuk pedig kollégiumok létrehozását.

– Mi jellemzi a vállalkozásokat, a gazdasági helyzetüket?
– Nincs nagy vállalkozói múltunk, nincsenek jó termelõ hagyományaink. Az ipari területen szeretnénk, ha sokkal több vállalkozás mûködne. Ehhez azonban némi területalakításon túl kell, hogy legyünk. A helyi vállalkozások zöme szolgáltató. A ’90-es évek elején újra alakítottuk az ún. Céh Egyesületet, s az önkormányzat is igyekezett lokálpatriótaként a helyi vállalkozásoknak biztosítani feladatokat. Ma már azonban nem könnyû a vállalkozókat sem bevonni, de az is biztos, hogy õk is egyre nehezebb körülmények között kénytelenek mûködni.

– Milyen hatással van az egyetem a piliscsabaiak mindennapjaira?
– Az egyetemmel együttmûködési megállapodása van a községnek. Az igazat megvallva én annak idején azt vártam, hogy majd integrálódnak a falu életébe, de valójában nem egészen így történt. A 10-es útról saját lehajtójuk, sõt vasúti megállójuk, buszmegállójuk is van. Érinteniük sem kell Piliscsabát. Persze nekünk is vannak bõven tennivalóink, ha a diákokat ki akarjuk szolgálni. Mindenekelõtt létre kell hoznunk egy megfelelõ közösségi teret, s ehhez megfelelõ pályázatot kell találnunk.

– Apropó pályázatok. Beszéljünk kicsit a fejlesztésekrõl, az ehhez kapcsolódó pályázati lehetõségekrõl!
– Mára megteremtettük itt az európai életmód alapjait. De komoly erõket kell még fordítanunk útépítésre, a felszíni víz elvezetésére. Sikeresen pályáztunk a ravatalozó felújítására, de szeretnénk még kialakítani egy tizenkét csoportos óvodát, tovább bõvíteni a szennyvíztisztítót, s ezekhez éppen most várható, hogy újabb pályázatokat írnak majd ki.

– Budapest. Átok, vagy áldás?
– Pest megyei településként nem túl elõnyös a fõvárossal egy fejlesztési régióban lenni, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy egy 4,5 milliárdos útberuházásból 4-et Budapestre, és egy felet az azt körülölelõ megyére fordítanak. Gyakorlatilag mi szenvedjük meg a fõváros életét és semmit sem kapunk érte cserébe. Nem igazán becsülnek meg bennünket. Napi 22-26 ezer(!) autó halad át rajtunk, még éjszakai is elviselhetetlen a forgalom. Budapest ugyan csupán 25 kilométer, de két óra autóút, sõt a vonat is jóval több, mint egy óra alatt teszi meg ezt a távolságot. A közlekedési hálózat olyan mint az emberi szervezetben az érhálózat. Ott, ha dugulás van, azt úgy hívják, hogy trombózis és a vége a halál. Valahogy így van ez az utaknál is. Éppen ezért a kormánynak ezen a téren valamit sürgõsen tennie kell.
A nehézségek ellenére természetesen bízunk benne, hogy azért jól tudunk majd sáfárkodni javainkkal, és képesek leszünk megvalósítani az itt élõ emberek elképzeléseit.

Cseh Teréz