A nyári Felsõváros újság hirdette meg a programot. Az környezõ utcabeli barátnõk – a Kecskeméti utcai Lendvai Mihályné, a Forgó utcai Král Attiláné, s a királykúti szomszédok – Juhász Sándorné, Mojzer Károlyné, Szabó Lászlóné – egymást biztatták a jelentkezésre, aztán meg alig gyõzték kivárni, hogy az õszre beharangozott program elkezdõdjön. Mindenki nyugdíjas, kinek-kinek már hol itt, hol ott fáj a dereka, gerince, de az elvállalt munka, s fõleg a család, az unokák miatt mindenki igyekszik, hogy tegyen az egészségéért. És az ismeretségben látott betegség, az öröklött hajlam talán még ennél is riasztóbb.
Maróthy Lászlóné 42 év után ment nyugdíjba a Videotonból, ahol adminisztrációs irodai munkát végzett. Versenyszerûen ugyan nem játszott soha, de tömegsport szinten gyakran megmozgatta izmait, fõleg a kosárlabdázást kedvelte. Egy sérülés miatt aztán hosszú kihagyás következett. Rossz fizikai állapota mellett az is nyomasztotta, hogy édesanyja ebben a betegségben szenvedett. Tudta, hogy õ nem akar úgy megnyomorodni, úgy kínokat átélni. Próbál a kór ellen gyógyszerrel és tornával is védekezni. Egyszer már rászánta magát egy hasonló mozgásra, de nem tetszettek a foglalkozások, hát elmaradt azokról, s elvesztett egy lehetõséget. Most a Királykúti lakónegyedtõl könnyen ide tud sétálni, és a közelség mellett a jó társaság is vonzza, s máris megtetszett neki az elsõ foglalkozás jellege, tempója.
A többiek (egyelõre tizenegyen) szintén remekül érezték magukat, a „tornaóra” végén elégedetten dicsérték meg Vanda gyakorlatait. Ígérték, hogy feltétlenül eljönnek a további péntekekre is, sõt a most távolmaradókat is hívják.
A csontritkulás elleni torna – a polgármesteri keretbõl támogatottan – ingyenes a résztvevõknek decemberig, s utána is csak egy jelképes összeg fizetése jöhet szóba egy ilyen fontos egészségmegõrzõ programnál – ígérte meg a területi képviselõ, Rockenbauer Lajos.
Göde Andrea