Szabó Lajos
építõmérnök – Székesfehérvár
(1954. 02. 23. Gárdony)
Életpálya
– Édesapám kõmûves mester volt, így mégis azt mondhatom, hogy véletlenül választottam éppen ezt a szakmát. Mûszerész szerettem volna lenni, de oda nagyon nehéz volt bejutni, ezért inkább esztergályosnak tanultam. Egy év után a Vasvári Gimnáziumban indult egy magasépítési szak, átjelentkeztem. A második év után már tudtam, hogy tovább akarok tanulni. A Mûszaki Egyetem Építõmérnöki Karán 1979-ben diplomáztam, majd a Fejér Megyei Tervezõ Irodához kerültem. Három év után váltottam, 1982-89 között az agárdi Agrokomplexnél voltam statikus tervezõ. 1986-ban a faszerkezeti szakmérnöki diplomát is megszereztem. Egy németországi barátom már ekkor biztatott, hogy alakítsunk céget, s végül beadtam a derekam. ’90 óta a magam ura vagyok. Nem volt ez egy könnyû döntés, nem kényszerbõl lettem vállalkozó. Nagyon jól kerestem, a különféle maszek lehetõségeknek köszönhetõen.
– Eleinte 4-5 fõs céggel indultunk, aztán egyre többen lettünk. Ma, az egyik legnagyobb megyei cég vagyunk a saját profilunkban.
– A munkahelyeimmel mindvégig szerencsém volt. Már az elsõ perctõl kezdve a mélyvízbe dobtak, sok szép, statikailag érdekes feladatot volt kaptam. Az elsõk egyike volt például 8 balatonparti település szennyvíztisztító telepének a megtervezése, ezek acélhéjszerkezeti tartályait méreteztem és terveztem. Az Agrokomplexnél foglalkozhattam ragasztott faszerkezetekkel – a diplomamunkámat is ebbõl készítettem. Ezzel a megoldással készült például a paksi sportcsarnok, de számos tornaterem, uszoda is.
– Az acélszerkezetekhez is gyakran volt szerencsém, több tízezer négyzetmétert terveztünk Egyiptomba, Algírba, sõt egyedül csak Kínába közel 100 ezer négyzetmétert, s mindezek mellett vasbetonszerkezetekkel is foglalkozhattam.
– 45 éves koromra elmondhattam, hogy mint statikus amit meg akartam csinálni, mindent meg is tehettem.
Kamarai szerepvállalás
– A kamarában megalakulása óta ténykedek. Az elsõ alakuló ülésnél, amikor a tartószerkezeti csoportot hoztuk létre, megválasztottak csoportvezetõnek, s onnantól kezdve én ebben ténykedek. Részt veszek a tervezõi jogosultságok odaítélésében. Pár éve annak, hogy elnökségi taggá is megválasztottak. Ma kötelezõ a kamarai tagság, véleményem szerint akkor lenne ez igazán jó, ha mindez önkéntes lenne, sõt ha szeretnénk ide bejutni. De ehhez még sok mindent meg kell tenni.
Cseh Teréz