Takács Antal és Takácsné Kincer Györgyi – festõmûvész házaspár – Fejér Megye
Éltetõ elemük: a víz, a kõ, a fa, a nap, a felhõ
Várakozásokkal teli érkeztem Kõszárhegyre, a Székesfehérvár melletti településre, hisz egy mûvész házaspárral találkozni, nem mindennapi dolog. Két kivételes tehetségû ember, akiket a sors egymásnak teremtett. Antal és Györgyi mondja ezt már nekem: „létezik szerelem elsõ látásra”. Levelezés, majd a találkozások, náluk az egyenlet eredményeként festõmûvész házaspárt adnak. Míg Györgyi képei rusztikusabbak, Antal festményei finomabb, lágyabb vonásúak.
– Egyértelmû volt a megismerkedésetek során, hogy mindkettõtöknél a festészet ekkora hatással lesz az életetekre?
– A középiskolában kezdtünk el a rajzzal kiemelten foglalkozni – mondja Györgyi. Én Patincén, hisz Szlovákiából származom, míg Antal székesfehérvári lévén az 1970-es években Ballagó Imre festõmûvész tanítványa. 1991-ben volt az elsõ kiállításom szárazvirág kompozíciókból, hisz szárazvirágkötõ is vagyok, a festészettel csak késõbb kezdtem el foglalkozni. Ám azt elárulhatom, nagyon tetszett, hogy Antal karikatúrákat rajzol, mûvészi hajlammal rendelkezik, ezért is választottam õt életem párjának.
– Megfigyelhetõ az alkotásaitokon, hogy ti megõriztétek egyéniségeteket. Tudatos volt ez a döntés?
– Szerencse, hogy nem olvadnak össze a mûveink, még csak nem is hasonlítanak egymáshoz. Más technikákkal dolgozunk, más stílusban festünk, és ez nem tudatos választás volt – mondja Antal. Mindkettõnknek sikerült megtartani az egyéniségét, nem másoltuk soha a másikat. Míg Györgyi fõleg akrillt és vegyes technikát használ, én fõleg olajjal és pasztellel dolgozom. A feleségem inkább a kisebb vagy közepes felületeket szereti, én a nagyobb felületet helyezem elõtérbe. Különbözik az idõráfordításunk is egy-egy festményre. Györgyi gyorsabban elkészül az alkotásaival, míg én lassabban, hosszabb ideig dolgozom.
– Számtalan különbség van még kettõnk munkássága között, ám valahol ezek kötnek össze bennünket – mondja Györgyi. Így egészítjük ki egymást. Ami számomra igazán fontos, azok a színek. „Ha vannak jó színek, lesznek képek is.” A házunk mellett van egy kinti mûterem, én nagyon szeretek ott festeni, a férjem viszont bent a házban alakított ki magának egy alkotósarkot.
– Ami közös bennetek, az viszont a természet szeretete, tisztelete. Az alkotásaitok fõ témája is a természet?
– Igen! – hangzik a válasz szinte egyszerre. A természet szépségei, például a bakonyi, zalai táj szeretete mindkettõnknél jelentõs szerepet játszik. Míg ezt Györgyi a kísérletezõ, változatos stílusával ábrázolja, én szeretek lovakat is festeni a táj részeként – mondja Antal.
– Az életetek része a tanítás is, a festészet szeretetének továbbadása. Antal, kiknek tartasz Kõszárhegyen rajzszakkört?
– Bárki jöhet, akit érdekel a rajzolás és a festészet. Két éve vezetem a rajzszakkört, és szerencsére nagy az érdeklõdés. Óvodásoktól a felnõttekig sok tanítványunk van. Az ovisok is kiemelkedõ rajzokat készítenek, néha csak ámulok.
– A kiállításotok is közösek?
– Amióta kiállításaink vannak, azok csakis közös bemutatók. Egy kivétel volt, Antal hatvanadik születésnapja alkalmából rendezett kiállítás tavaly. Szerencsére több lehetõségünk is van megmutatni az alkotásainkat, hisz a Balatonszemesi Karsai Mûvésztelep és a Székesfehérvári Vörösmarty Társaság tagjaiként számos meghívást kapunk. A Szent György Alkotókör tagjaiként képeket ajándékozunk kórházaknak, hogy színesítsék a sivár falakat.
Kovács Kata