Egy alkotó család –


– Mikor indult a vállalkozásuk? Milyen referencia munkáik vannak?
– 1983-ban kisiparosként kezdtem, majd a rendszerváltás után egyéni vállalkozó lettem. A villamos tevékenység folytatása mellett 1997-tõl jegyzik a LÁSZLÓVILL Kft.-t, amely 2000-tõl 10000m2-en épített új mûhellyel, irodával és raktárépülettel bõvült. 1988-tól foglalkoztattam alkalmazottakat, akik általában saját tanulóként, nálam nevelõdtek ki. Lakossági szolgáltatásokkal kezdtünk, a jól elvégzett munka volt a reklámunk, így szájról-szájra terjedt a jó hírünk. Rövid idõ alatt nyitottunk a szállodák, ipari és kommunális létesítmények villamos hálózatának tervezése és kivitelezése felé, szalonok igényes világítástechnikai kialakításával, éjszakai világítások megvalósításával és villamos vezérlések készítésével, kapacitásunk maximumán mûködtünk. A piaci verseny, a korszerû igények folyamatos szakmai fejlõdésre és folyamatos minõségi munkavégzésre sarkalltak bennünket. Egy egész korszakot ölelt fel az IBM-nél végzett munkánk, és 2001-tõl a Suzuki Rt.-nél az új beruházások nagy részét mi végezzük. Legszebb referenciáink közé tartoznak a METALL-GLAS Kft., a MENTAVILL Áruház, a Fejér Megyei Szent György Kórház erõs- és gyengeáramú villanyszerelési munkái, a Seregélyesi úti közvilágítás szerelése, a Szemünk fénye program keretében óvodák, iskolák villamos hálózatának lecserélése, és a HIMMER-ház villanyszerelése is.

– Úgy tudom Önnek nagy szerelme a tanítás?
– Igen, 1976 óta folyamatosan tanítottam a székesfehérvári Árpád Szakképzõ Iskolában, ma a felnõttoktatásban veszek részt vizsgáztatóként, szaktanácsadóként. A villamosipari képzésben oktattam, mint mûszaki tanár. 1983-ban az iskola 100 éves évfordulóján kaptam Árpád Emlékérmet, 17 évvel késõbb a lányom, Mónika is megkapta a díjat, és az iskola kiváló tanulója lett.

– A 2008-as év nagy változásokat hozott az életükben?
– Októberben ünnepeltük a cég 25 éves évfordulóját több mint 100 vendéggel, üzleti partnerek, barátok részvételével. Itt jelentettem be, hogy a cég vezetését átadom a fiamnak, László Zoltánnak, aki 2002-tõl villamosmérnökként már részt vett a LÁSZLÓVILL munkáiban.
– Zoltán a cégnél szerezte meg a gyakorlati tapasztalatokat, elmondhatom, a legjobb tanítványom volt, és mit hoz az idõ, ma már õ is tanít. A gyermekemnek saját szakmai tervei is vannak, én a háttérbõl, tanácsadóként segítem majd õt, hogy megvalósíthassa ezeket. Az év utolsó hónapjában megkaptam az Év Székesfehérvári Vállalkozója címet, kiemelkedõ vállalkozói tevékenységemért. Ez volt a legszebb ajándékom.

– A munka mellett maradt-e ideje hobbira, pihenésre?
– A hobbi számomra a sport és tánc volt, igyekeztem támogatni minden ezekkel kapcsolatos kezdeményezést. 1988-tól 4-5 éven át segítettem a Magyar Birkózó Szövetség sportolóit. Megalapítottuk a Delfin Lászlóvill Úszóklubot, ahol óvodás kortól felnõtt korig edzhettek, 400-600 úszópalántát neveltünk ki. Székesfehérváron háromszor rendeztük meg a Magyar Úszó Bajnokságot, az athéni olimpiára 5 magyar olimpikont adtunk. A Laguna SE Versenytánc Klub támogatása során sok-sok ügyes táncos nõtt fel a szemünk láttára. Szeretem a festményeket, azok közül is legjobban a tájképeket.

– Hogyan sikerülhetett mindez így, ennyire? Valaki kellett, aki….?
– Igen, kellett valaki. Éva, a feleségem biztos háttérként végig itt állt mögöttem, részt vett a cég gazdasági feladatainak elvégzésében, nevelte a gyermekeinket és óvta a családi életünket. Ha nem lett volna mellettem, nagy valószínûséggel nem érhettem volna el ilyen eredményeket a munkámban. Mindent neki köszönhetek, és éppen ezért döntöttem a visszavonulás mellett, szeretnék vele együtt örülni gyönyörû kislány unokánknak, Viviennek, és a nyolc hónapos „kisvillanyszerelõ”, Dani unokánknak. Mi már megtettük, ami tõlünk tellett, most jöjjenek a fiatalok.   
B. Csejtei Anikó