Ahogy Barlay Ö. Szabolcs mondani szokta, nyolc év alatt „koldulta össze” könyvei árusításával azt az egymillió forintot, amellyel elkezdte segélyezõ misszióját elõször Kárpátalján, majd a dévai Böjte Csaba ferences szerzetessel való megismerkedése után Szováta környékén is. A Nyárád folyó völgyében ellehetetlenült helyzetbe került családok felkutatása a Dévai Szent Ferenc Alapítvány feladata. Kinti segítõjük, Pál Marika gyalog járja naponta a vidéket, és méri fel az igényeket, majd az õ irányításával keresi fel hónapról hónapra a Lengyel László vezette misszió meleg ruhával, tartós élelemmel ezeket a reményt vesztett embereket. Mûködésük három hónapja alatt kétszer fordult a csoport. Elsõ alkalommal huszonhárom család várta õket, második útjukon azonban a felmérések alapján a létezés legalapvetõbb elemeit nélkülözõ családok száma már meghaladta a negyvenet. Útjukról filmes, képes beszámolót készítettek, amelybõl leírhatatlan nyomort ismerhettünk meg. Fûtetlen, bedeszkázott ablakú házakban, hiányos öltözetû gyermekeket, meleg élelemhez csak ritkán jutó embereket, ugyanakkor az anyagi nyomor mellett lelki tisztaságban élõ székely emberek életét. Víz, villany a házak többségében nincs, a legtöbb helyen egyetlen kicsiny szobában élnek a családok, hét-nyolc fõ, s ez az egyetlen, mozgásra alig alkalmas helyiség szolgál az alvás, a fõzés, a tisztálkodás funkciójára. Az Indítlak Kör tagjai feladatukat „gyermekmentõ missziónak” nevezték el, ugyanis segélyezõ tevékenységükkel elsõsorban a gyermekek megmentése a cél. Ezen a vidéken a gazdasági helyzet miatt kevés a munka, a legtöbb férfi csak idénymunkából tud gondoskodni népes családjáról, s ennek az ideje leginkább a nyári hónapokra tehetõ. Az év többi napján nagy az ínség, s gyerekeiket a szülõk az éhezés elõl gyermekotthonokba menekítik. A fehérvári csoport azon szeretne segíteni, hogy közülük minél többen otthon maradhassanak.

Az Indítlak Kör munkájához folyamatosan csatlakoznak újabb és újabb segíteni akaró emberek, s mi tagadás, munkájukra szükség van, mert a megoldásra váró feladat az idõ elõrehaladtával nem csökken, sõt egyre nõ. Keresnek hagyományos támogatásokhoz embereket, akik a felmérések alapján személyre szabottan évszaknak és méretnek megfelelõ meleg ruhát, cipõt tudnak felajánlani. A pénzadományokból a rászoruló családok tartós élelmiszert, tisztálkodási szereket, tüzelõutalványt kapnak, tavasszal pedig facsemetét, palántát a veteményeskertbe, jószágot az udvarba. A kötszer, gyógyszer is hiánycikk, s szükség van a gyerekek felzárkóztatásához, tanításához tankönyvekre, tanszerekre, kézimunkához színes papírokra, ragasztókra, a legkisebbeknek pedig önfeledt örömet szereznek a játékokkal. Szerencsére egyre több a szállítmány, s mivel az eddig úton lévõknek is szükségük van pihenésre, saját autóval rendelkezõ szállítók jelentkezését várják. Vállalkozók segíteni tudnak azzal, ha helyben végezhetõ munkát ajánlanak fel ezeknek az embereknek, vagy kinti családok népmûvészeti, illetve kézmûves munkáit tudják értékesíteni. Egy eddig ritkán alkalmazott támogatási formához is várnak jelentkezõket: az eddig felkarolt családok számára keresnek személyes támogatókat, amely során az erre vállalkozók személyes kapcsolatot tartva, egyéni igény szerint segítik az általuk kiválasztott embereket.

Az Indítlak Kör felhívásának a legutolsó találkozójuk óta már konkrét eredménye is van, két család ugyanis személyes támogatót kapott. A jelentkezõk közül az egyik azt a Boros családot választotta, ahol az édesapa hat éve meghalt, s a fél oldalára agyvérzésben lebénult anyuka siralmas körülmények között eddig egyedül nevelte hat gyermekét. Más önkéntes segítõk is akadtak, de õk még nem választották ki maguknak azt a családot, akiket a jövõben szárnyaik alá fogadnak.

Aki a szovátai misszió munkáját segíteni szeretné, felajánlását Barlay Ö. Szabolcsnál a 30/976-48-00, Lengyel Lászlónál a 20/823-47-35 és Sinka Gyulánál a 22/313-936-os telefonszámon teheti meg.