Csak rosszabb év ne jöjjön – kezdte beszélgetésünket Bencsik János polgármester, aki szerint tizenhárom éve folyamatosan csökken a város központi támogatása, így szûkülnek a költségvetés lehetõségei. Ugyanakkor a nehezed gazdasági körülmények ellenére biztosítani kell a megfelelõ szolgáltatási színvonalat.

– Mennyit lépett elõre Tatabánya 2004-ben?
– Elsõsorban kisebb, ám komoly forrásigényû beruházásokat hajtottunk végre. Ilyenek az orvosi rendelõk felújítása, játszóterek építése, a városrészi központok tereinek megújítása, az óvodákban játszóudvarok, tornaszobák kialakítása, és komoly feladatot jelentett iskoláinknál a szinten tartás. Bár kormányzati támogatás hiányában nem sikerült autógyárat csábítanunk a városba, az ipartelepítés, a gazdaságfejlesztés összességében sikeres volt. Ipari parkunkba folyamatosan érkezik a mûködõ tõke, és maga a park Környe irányába átlépte a város közigazgatási határát. A régebben itt lévõ cégek új csarnokokat építenek, és megkezdte mûködését a papírfeldolgozó Ratlafac és a szélvédõgyártó AGC az üzemcsarnok építését. A víztisztítás területén tevékenykedõ ZENON megindította a kutatásfejlesztést, és két nagy logisztikai beruházás is elkezdõdött. Pozitív, hogy jelentõsen nõtt a helyi adóbevétel, negatív viszont, hogy az adóerõsséget figyelembe véve változott az állami támogatások módja. Pedig már Mária Terézia is megmondta: „Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!”

– Mi várható 2005-ben?
– A kötelezõ béremelések ötszázmilliós mûködési hiányt eredményeznek, amit részben feladatok leépítésével kell ledolgozni, részben pedig takarékos gazdálkodással csökkenteni. Feladataink bõven vannak. Vagyonértékesítésbõl folytatjuk az oktatási intézmények felújítási programját. Szükség van mozira, strandra, uszodára, focicsapatra. Reméljük, nyugvópontra jut a rendezvénycsarnok kérdése, szórakoztató központ épül az OBI áruház és a vasút között. A regionális útfejlesztési alap segítségével – amely minden forintunkhoz még egyet hozzátesz – folytatjuk útjaink felújítását.

– Nem lehetne EU-s forrásokra pályázni?
– Az EU-s pályázatoknál két témát preferálnak. Az egyik a környezetvédelem, az ilyen jellegû beruházásokat az évek folyamán önerõbõl elvégeztük. A másik az informatikai oldal, ami veszélyes csapdákat rejt. Ha nyer valaki, mondjuk 500 milliót, és beszerez szoftvert és hardvert, az nagyon szép dolog. Ugyanakkor egy-két év alatt olyan ütemben fejlõdik a számítástechnika, hogy cserére van szükség, amely már az önkormányzat büdzséjét terheli, így elõbb-utóbb jóval nagyobb a veszteség, mint a nyereség. Ez utóbbi az Unió kö-zösségpolitikai céljait segítené, de óriási veszélyeket is rejt magában az emberek közvetlen befolyásolása, az erõteljesebb fogyasztói magatartásra való késztetés tekintetében. Nekem a közösségi politika inkább az intézmények felújítását és mûködtetését, vagy pedig akadálymentesítését jelenti.

– Nincs is beadott pályázatuk?
– Természetesen van, mégpedig bírálat alatt van a térségi integrált szakképzõ központ létrehozására beadott nyolcszázmilliós pályázatunk. Reméljük, szeptemberben beindulhat a Bánkiban az új rendszerû oktatás az elektronika és a gépészet terén. Gépek, eszközök, berendezések vásárlásával erõsítjük a mûszaki szakképzés gyakorlati oldalát, hogy a végzõsök felkészültsége és a munkaadók elvárásai találkozzanak. Ehhez természetesen szükség van a tanárok átképzésére, oktatási csomagok kidolgozására. A cél a specializálódás, az átfedések kiszûrése, a hatékonyabb forrásfelhasználás.

– Kik tettek tavaly legtöbbet Tatabánya hírnevének öregbítéséért?
– Kiemelném a Peron Music Alapítványt, amely rengeteget tesz elsõsorban a fiatalok szórakozása, a kulturált szabadidõ eltöltése és tehetséggondozása érdekében. Másik csoportunk a Fesztivál Fúvós Zenekar, amely harmadszor szerezte meg a legmagasabb szakmai minõsítést. Meg kell még említeni a Bányász Néptáncegyüttes kezdeményezését, a Déva gálát, amelynek bevételét a csángóföldi magyar oktatási intézmény létrehozásán fáradozó Dévai Szent Ferenc Alapítványnak ajánlják fel. Kívánom, hogy önzetlen mûködésüket az új évben is töretlen lelkesedéssel, eredményességgel folytassák! S ne feledkezzünk meg városunk szülöttjének az Oscar-díjas Szabó István új filmjének a Csodálatos Júliának világraszóló sikerérõl sem.