A közigazgatás átszervezése nem elõnyösen érintette a kisvárost

– Milyen változások és hogyan érintették Berhidát a közfoglalkoztatás terén?
– Berhida a közfoglalkoztatás szempontjából hivatalosan ma nem számít hátrányos helyzetûnek, pedig a munkaképes korú lakosság több mint 10%-a kap foglalkoztatást helyettesítõ támogatást. Sajnálatos módon számunkra sokkal rosszabb lett a helyzet a közfoglalkoztatottak támogatása terén. A korábbi 5%-ról 30%-ra nõtt az önrész, ennek eredményeként kevesebb fõt tudunk foglalkoztatni, mert nincs mibõl megemelnünk az erre fordítható keretünket. A korábbi 4 vagy 8 óra helyett ma kizárólag 6 órában lehet ilyen formában dolgoztatni, és a támogatási csomagok úgy vannak összeállítva, hogy két-háromhavonta cserélni kell a résztvevõket. Tehát hiába taníttattuk ki, és tudnánk foglalkoztatni a szakmájában térburkolót, épület-hõszigetelõt újat kell felvennünk a helyére, szakképzetlent, vagy más szakmával rendelkezõt, akivel az adott feladatot nem tudjuk megoldatni. Hivatalosan a cél ezzel az, hogy többen munkához jussanak, de véleményem szerint ez csak a statisztikát erõsíti, mely szerint létszámra nõ a foglalkoztatás, így azonban épp az alapvetõ célt nem tudjuk elérni, mert ez a foglalkoztatási forma sem a megélhetéshez nem elegendõ, sem pedig az ösztönzéshez a munkavállalásra, a felkészítésre a versenyszférába való visszatérésre. Tavasztól õszig több embert is képesek lennénk munkába állítani a jelenleginél – akár 80-90 fõt -, ehhez képest, jellemzõen 50-60 fõ 6 órás támogatására kapunk lehetõséget, annak ellenére, hogy tavaly is kiderült, hogy az év végére felhasználatlan keret is maradt. Mit kezdjek én decemberben egy 55 fõre szóló 100%-os támogatási lehetõséggel? Milyen valódi munkával bízzam meg ezeket az embereket télen? Tavasztól õszig bõven lett volna számukra feladat. Egyszerûen látni kell, hogy a munka nélkül maradtaknak van egy olyan része, akik valóban dolgozni szeretnének, de nincs munkahely, van egy olyan részük, akiket még be lehet vonni a munkába, és vannak olyanok is, akik nem is akarnak munkát vállalni. Az utóbbiakhoz értelemszerûen valami más megoldást kellene találni. Ahelyett, hogy azokra tudnánk koncentrálni, és valós megoldást nyújtani számukra, akik tenni is akarnak a munkavállalásuk érdekében, mindenkit be akarunk vonni, de ez nem vezet eredményre. A munkavállaláshoz mindkét fél kell: munkaadó és munkavállaló.

– Milyen változásokat hozott a közigazgatás illetve a közoktatás átszervezése a város életében?
– Az iskolák üzemeltetését továbbra is az önkormányzatnak kell finanszíroznia, ami számomra nem egészen értelmezhetõ, hiszen, ha egyszer az oktatás állami kézbe kerül, akkor a fenntartási díjak miért maradnak az önkormányzatoknál, fõleg úgy, hogy nem csak a rezsiköltségeket, hanem a mindennapi munkához szükséges kellékeket, feltételeket is nekünk kell elõteremtenünk? Szerettük volna átadni az üzemeltetést, az állam el is fogadta, hogy mindezt a költségvetési számaink alá is támasztják, mégis azt kérték, hogy pénzbeni befizetéssel járuljunk hozzá továbbra is az iskola fenntartásához így aztán inkább a további üzemeltetést választottuk.  Rengeteg még a tisztázatlan helyzet, vajon jogviszony híján majd milyen együttmûködés tud kialakulni a fenntartó önkormányzat és az iskola vezetése között? Mi fizetünk  a villanyért, a fûtésért, ugyanakkor nem  mondhatom a tanároknak, hogy legyenek szívesek lekapcsolni távozáskor a villanyt.   Sok furcsa helyzettel fogunk még szembe nézni a jövõben, az biztos.
– A járási hivatalok átszervezésénél is látok problémákat, Berhida egy szociálisan hátrányos helyzetû település, rengeteg ilyen típusú ügyünk van, és azzal, hogy az ügyintézés most átkerült a járási hivatalokba, nem fog egyszerûsödni az ügymenet. A családok ugyanis könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni a helyi önkormányzatokkal, az itt élõk egy jelentõs részének még arra sincs pénze, hogy beutazzon az ügyét intézni Várpalotára. Így az ügyek egy jelentõs része már csak ebbõl adódóan is elintézetlen marad, vagy az érintett nélkül születik majd döntés. Nagyon szerettük volna, ha a munkaügyi hivatalt legalább egy héten egy napra kihozták volna Berhidára, de azt a választ kaptuk, hogy ehhez nincs elegendõ létszámuk, talán majd ha a kormányablakok beindulnak. Mindezt jó lett volna elõzetesen megvitatni, és megtalálni a jó megoldásokat. Sajnos erre nem volt lehetõségünk.

– A város sokféle pályázattal igyekszik forrást szerezni a helyi fejlesztésekhez, beruházásokhoz. Milyen aktuális projektjeik vannak?
– A „Kistó és környéke” pályázati projektünknek a végére értünk, Leader támogatásból 38 millió forintot nyertünk erre a célra a bruttó összköltség megközelítette az 50 millió forintot. Ugyancsak a Leader program keretében sikerült a sportöltözõinkben felújítanunk a vizesblokkokat, erre egy kisebb összeget, 5 millió forintot nyertünk. Folyamatban van, és a hó végéig el is készül a város közbiztonságát szolgáló térfigyelõ kamerák elhelyezése. Ezt a támogatást a Belügyminisztériumtól kaptuk, 10 millió forintot fordíthatunk erre a célra. A rendszerbe egy traffipax is beépítésre kerül, így reményeink szerint az autósok is jobban oda fognak figyelni a sebességhatárok betartására. Nem büntetést akarunk, hanem lassúbb forgalmat. Ennyit tudtunk fejlesztésekre fordítani, illetve ezeket tudtuk elérni, de a mostani költségvetési körülmények között már ezt is jelentõs eredménynek tartjuk, és fõleg azt, hogy mindemellett valamennyi rendezvényünket az elõzõ évekhez hasonló színvonalon tudtuk megtartani, és a civilszervezeteink támogatásáról sem kellett lemondanunk. Nekünk eddig sem volt adósságunk, remélem tudunk úgy gazdálkodni, hogy a jövõben sem lesz. Mindenesetre keresssük azokat a pályázati lehetõségeket, amelyek megvalósulását követõen csökkenthetõek az üzemeltetési költségeink.

Cseh Teréz