A lista” azoknak a nevét tartalmazza, akik önként beismerték, vagy nyilvánosan elismerték kapcsolatukat az állambiztonsági szolgálatokkal, aláírták a beszervezési nyilatkozatot, és arról nyilatkoztak a médiában,
újságíróként az átvilágítóbírák döntése értelmében érintettnek minõsülnek, vagy más módon együttmûködtek az állambiztonsági szervekkel, és errõl nyilatkoztak a médiának.
Ez a lista nagyon hiányos. A szlovák vagy lengyel listákon több ezer név szerepel, a miénken csak ennyi szerepelhet. A lista nem lehet teljes, mert a politikusok és a titkosszolgálatok mindmáig meg tudták akadályozni, hogy a névsor nyilvánosságra kerüljön. Tudjuk, hogy még sok név forog közszájon, sok név felbukkant a sajtóban. Ez a lista csak azoknak a nevét tartalmazza, akik múltját a média már nyilvánosságra hozta. A téma körültekintést igényel, mert ártatlanul senkit sem kívánunk meghurcolni. Ezért a nem egyértelmû ügyekre, személyekre késõbb visszatérünk.
Ügynökriasztó
Kiszabadul-e a szellem a palackból, nyilvánosságra kerül-e az ügynöklista? Nem tudjuk. De azt látjuk, hogy egyre nehezebb titokban tartani a múltat. Pártok, szervezetek, civilek és politikusok vitatják, amin már 15 évvel ezelõtt túl kellett volna esnünk. Mégis: egyre több a jel, hogy mozog már a palack dugója, a köz titkait egyre kevésbé tarthatja markában egy érdekelt kisebbség. Biztosak vagyunk benne, hogy „az ügy” még sok fejleményt tartogat. Ha Ön szeretné, hogy soron kívül értesüljön a legújabb eseményekrõl, iratkozzon fel hírlevelünkre. Az érdeklõdésért cserébe gyors, pontos, megbízható tájékoztatást ígérünk.
Bácskai Tamás, közgazdász
Egyetemi tanár, számos szakkönyv, tanulmány és publicisztika szerzõje. A rendszerváltás elõtt a Magyar Nemzeti Bank vezetõ munkatársa. Érintettségérõl a Magyar Nemzet számol be 2005. januárjában. Bácskai Tamás elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Bácskai azzal érvel, hogy az 1956. október 23-i események során erõsen antiszemita érzelmû csoporttal került kapcsolatba, és ennek hatására vállalta a beszervezést. Úgy érezte, „meg kell õrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki a zsidók számára”. Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen húga, a Nagy Imre körhöz tartozó férjével együtt Romániában volt fogságban.
Boros Imre, országgyûlési képviselõ, volt miniszter
A rendszerváltás elõtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól kisgazda országgyûlési képviselõ, majd 2002-tõl az MDF-frakció tagja. 1998-tól a PHARE-programokért felelõs tárca nélküli miniszter, majd rövid ideig a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetõje az Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság mûködése idején kerül szóba érintettsége és lát napvilágot D-008-as szt-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 õsze óta független képviselõ.
Csurka István, a MIÉP elnöke
A rendszerváltás elõtt népszerû író, sikeres színpadi szerzõ. Az MDF alapítói közé tartozik. 1993-ban távozik az akkor kormánypárti MDF-bõl, és megalapítja a MIÉP-et. 1998-ban bekerül az Országgyûlésbe. 2002-ben a MIÉP már nem éri el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Csurka István 1993-ban elismeri 1957-es beszervezését, ám azt tagadja, hogy jelentéseket adott volna a III/III-as osztálynak. Azt mondja, fenyegetéssel és veréssel kényszerítették arra, hogy aláírja a beszervezési dokumentumokat.
Esterházy Mátyás, fordító
Esterházy Péter író édesapját, családjával együtt, az ’50-es években kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-tõl ad jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Esterházy Péter az apa figuráját középpontba állító mûve, a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával, amelyet következõ könyvében, a Javított kiadás címû mûben dolgozott fel 2002-ben.
Fazakas Szabolcs, EP-képviselõ (MSZP), volt miniszter
A rendszerváltás elõtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik, 1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos. A rendszerváltás elõtt miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a volt kormánytagok átvilágításakor kerül nyilvánosságra. Fazakas szerint õ az ország érdekét szolgálta, amikor együttmûködött a Belügyminisztériummal és más szervekkel. „Én ebben semmi kivetnivalót nem látok” – véli. Aki a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén dolgozott, annak számára – mondja Fazakas – az együttmûködés természetes volt, sõt ez munkaköréhez is tartozott.
Gergely Gáspár, újságíró, szerkesztõ
A Csömöri Hírmondó felelõs szerkesztõje, mikor az átvilágító bírák 2003-ban nyilvánosságra hozzák múltját. A vizsgálat szerint III/III-as ügynökként adott jelentéseket 1977 és 1983 között. Gergely Gáspár ugyan a törvényben megjelölt határidõn belül lemond, de errõl szóló nyilatkozatát az elõírás ellenére sem küldi el az újságírók átvilágítását végzõ testületnek. A vizsgálatot lefolytató testület ezért nyilvánosságra hozta az újságíró titkos megbízotti múltját.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
1988-ban a Tõzsdetanács elsõ elnöke, majd 1989-1990-ben, a régi rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a jegybank elnöke. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság mûködése idején, 2002 augusztusában, a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozza, hogy a ’80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt elutasította. Ugyanakkor elismeri: „többszöri nyomásra” aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült, az ország gazdasági helyzetének külhoni megítélését tartalmazó „útijelentéseit” megküldi a Belügyminisztériumnak. Járai szerint „ez a tevékenység mai mércével is vállalható” és leszögezi, hogy „nem hajlandó közösséget vállalni sem a III-as ügyosztály ügynökeivel, sem más pártfunkcionáriusokkal, akik elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat”.
Keresztes Sándor, volt vatikáni nagykövet
1990-ben, kereszténydemokrata színekben kerül be az Országgyûlésbe, de vatikáni nagykövetté történõ kinevezése után lemond mandátumáról. 1994-tõl 1998-ig ismét parlamenti képviselõ. Keresztes Sándor elmondása szerint 1956-os bebörtönzését követõen elutasította az együttmûködést a hírszerzõ szolgálatokkal, neve mégis a III/III-as ügynökök között szerepel. Keresztes Sándor elismeri, hogy annak idején aláírt egy lapot, amelyen ígéretet tett, hogy ha tudomást szerez valamilyen, „a népköztársaság ellen irányuló szervezkedésrõl”, arról jelentést ad. Az 1957-ben született írásos ígéret, és az ennek alapján történt nyilvántartásba vétele fennmaradt a Történeti Hivatalban. Sajtóhírek szerint Keresztes Sándor fontolgatta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Véleménye szerint ugyanis hibás a jogszabály, amely õt III/III-as ügynökként kezeli, de azt nem mérlegeli, hogy valóban vétkes volt-e. A beadvány létezésérõl az Alkotmánybíróságon nem tudtak tájékoztatást adni.
Medgyessy Péter, országgyûlési képviselõ (MSZP), volt miniszterelnök
A rendszerváltás elõtt elõbb pénzügyminiszter, majd Németh Miklós kormányában gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltást követõen bankár, majd két évig a Horn-kormány pénzügyminisztere. 2001-ben lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. A szocialista-szabad demokrata koalíció választási gyõzelme után, 2004. augusztusáig miniszterelnök. Alig néhány héttel kormányfõvé választása után a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza a Medgyessy Péter szigorúan titkos (szt) tiszti múltjával kapcsolatos dokumentumokat. A kormányfõrõl kiderül, hogy a III/II-es osztály D-209 számon nyilvántartott tisztje volt. Medgyessy Péter beismeri szt-tiszti múltját, arról azt mondja, hogy kémelhárító tisztként feladata a Nemzetközi Valutaalaphoz való magyar csatlakozás zavartalanságának biztosítása volt, és ennek során elsõsorban a szovjet KGB ellen dolgozott.
Molnár Gál Péter, kritikus
A neves színikritikusról, a Demokratikus Ellenzék egykori tagjáról 2004-ben internetes fórumokon terjed, hogy a rendszerváltás elõtt jelentéseket adott a színházi élet szereplõirõl, köztük Latinovits Zoltánról. A színmûvészrõl készült jelentéseket két testvére, Bujtor István és Frenreisz Károly kikéri a Történeti Levéltárból, ezekbõl kiderül, hogy Molnár Gál Péter valóban adott jelentéseket Latinovitsról. A kritikus 2004 novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagál a hírekre: „Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet errõl nem fogok mondani.”
Morvay Péter, újságíró, szerkesztõ
A Hetek címû lap külpolitikai rovatvezetõje. Még egyetemi hallgatóként 1985 és 1987 között ad jelentéseket a III/III-as ügyosztálynak diáktársairól, illetve különbözõ rendezvények látogatóiról. Morvay már 1990-ben nyilvánosságra hozza múltját, és az újságírókra is kiterjedõ átvilágítás során az átvilágítóbírák az errõl szóló nyilatkozatát is bizonyítékként kezelik. Miután azonban posztjáról nem mond le, a törvény elõírása szerint 2003-ban ismét nyilvánosságra kerül érintettsége.
Morvay Péter nyilatkozata
Novák Dezsõ, edzõ
Az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarugója, kilencszeres válogatott. Varga Zoltán, a Ferencváros egykori labdarugója 2004 nyarán azt állítja, hogy olyan dokumentumok vannak a birtokában, amelyek bizonyítják, hogy volt csapattársai közül ki adott jelentéseket az állambiztonságnak. Ennek hatására Novák Dezsõ elismeri, hogy a hatvanas években „Nemere” fedõnéven ügynök volt. A történet szerint óracsempészet miatt állították elõ, majd felkínálták számára a beszervezés vagy a büntetõeljárás közötti választási lehetõséget. Szerinte a csapatból mások is jelentettek, hiszen az általa adott „használhatatlan információkról” tartótisztjei rögtön tudták, hogy nem igazak. A Nemzeti Sportnak elmondta, hogy havi egy-két alkalommal kellett jelentést adnia, de soha senkirõl nem írt, vagy mondott olyat, amibõl az illetõnek kára származott volna.
Pokorni János, tervezõ elektromérnök
1952-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban a rendõrök választás elé állítják: vagy letölti a hátralévõ 9 év börtönbüntetést vagy hajlandó jelenteni az állambiztonságnak. 2002-ben a Budapest TV-ben, majd a Népszabadságban jelenik meg, hogy az egyik ellenzéki párt politikusának édesapja ügynökként tevékenykedett. Pokorni János ekkor beismeri érintettségét. Fia, Pokorni Zoltán azt nyilatkozza, hogy nem tudott apja ügynökmúltjáról, majd lemond a Fidesz elnöki posztjáról és a párt frakcióvezetõségérõl.
Salgó László, az Europol aligazgató-helyettese
Rendõrtiszt, 2002-tõl országos fõkapitány. 2004-ben a köztársasági elnök rendõr altábornaggyá nevezi ki. Az országos rendõrfõkapitány III/III-as múltját 2002 nyarán a Heti Válasz hozza nyilvánosságra. Salgó elõször cáfol, majd elismeri, hogy dolgozott az ügyosztálynak. Lamperth Mónika belügyminiszter megerõsíti, hogy Salgó a III/III. elemzõtisztje volt.
Som Lajos, zenész
A Piramis együttes alapítója, basszusgitárosa. 2004-ben, Vikidál Gyula ügynökmúltjának napvilágra kerülésekor jelennek meg hírek a sajtóban hogy õ is jelentett az állambiztonsági szolgálatnak. Som Lajos ezt tagadja. A Klubrádiónak adott interjújában elmondja: 1976-ban a Piramis egy nemzetközi koncertturnéra készült. Ekkor – állítása szerint – az állambiztonsági szolgálat emberei megzsarolják: vagy ír hangulatjelentéseket, vagy nem engedik el az együttest a turnéra. Som errõl tájékoztatja zenésztársait, akik arra kérik, írja alá a papírt. Som azt mondja: nem volt hajlandó jelentéseket írni, emiatt az aranycsempészés koholt vádját hozták ellene. Az elõzetes letartóztatásból Berecz János, az MSZMP egykori KB-titkára utasítására kerül ki.
Szalay Gábor, országgyûlési képviselõ (SZDSZ), volt államtitkár
A rendszerváltás elõtt mérnökként és vállalatvezetõként dolgozik Magyarországon, illetve Algériában, majd Kuvaitban. 1990 óta országgyûlési képviselõ. A 2002-es kormányváltás után a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. 2002 szeptemberében, egy vizsgálat során kiderül: a kormány egyik tagjának aktája hiányzik a Történeti Hivatalból. A figyelem Szalayra irányul, aki elmondja, hogy az 1970-es évek végétõl az 1980-as évek végéig, megszakításokkal, együttmûködött a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával. Szalay így nyilatkozik: „Soha semmiféle jelentést nem írtam, beszervezési formanyomtatványt sem írtam alá, de az igaz, hogy többszöri nyomásra nem utasítottam vissza a minimális együttmûködést a belügyi hatóságokkal, mert úgy éreztem, anélkül nem végezhettem volna a munkámat.” Szalay Gábor késõbb távozik államtitkári posztjáról.
Tar Sándor, író, elhunyt 2005-ben
A legújabb kori magyar próza ismert és elismert alakja. 1959 és 1992 között a Debreceni Orvosi Mûszergyár mûszerészeként dolgozik. Tagja a Demokratikus Ellenzéknek. Az állambiztonsági szolgálat meghurcolta, megfenyegette, zsarolta. Ügynökmúltjáról 1999-ben vallott az Élet és Irodalomban. Kenedi János, akirõl jelentéseit írta, nyilvánosan megbocsát Tar Sándornak, bár Tar egy Kenedinek írott levelében azt mondja: „Nem kérem, hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme.”
Utry Attila, író
A miskolci Rónai Mûvelõdési Központ igazgatója, Szabó Lõrinc irodalmi díjas, a magyar kultúra lovagja. A Magyar Nemzet 2005 februárjában azt állítja róla, hogy a Történeti Levéltárban õrzött 6-os karton szerint 1968-ban szervezték be, titkos megbízottként, „Ipoly” fedõnéven. Írókról, költõkrõl adott jelentéseket. Utry állítása szerint hamisítvány a 6-os karton, írásban soha sem tett jelentést. Ugyanakkor elismerte, hogy szóban jelentett rendõröknek, amelyeket „idõnként magnóra rögzítettek””. Állítása szerint arról sem tudott, hogy õt fedõnéven nyilvántartották volna.
Vikidál Gyula, rockénekes
A rendszerváltás elõtt több rockzenekarban énekel, emellett színházi elõadásokban is szerepel. Levéltári információk alapján vetõdik fel, hogy az egykori Dinamit együttes egyik tagja jelentéseket adott zenésztársairól. Vikidál Gyula sokáig tagadja, hogy jelentett volna, késõbb azonban nyilvánosan beismeri érintettségét, és bocsánatot kér. „Úgy döntöttem, szembenézek egykori zenésztársaimmal és ezzel egyszer és mindenkorra lezárom a múltat.”
Forrás: www.hirtv.hu illetve www.politicalcapital.hu