Csákvár hét év kitartó munka után városi rangot kapott
– Mikor fogant meg elõször a gondolat, hogy Csákvár város legyen?
– Még két ciklussal korábban, 2002-2006 között kedves elõdöm, Giesz János indította el ezt a folyamatot. 2007-ben kérvényeztük elsõ ízben. Azóta – 2010 kivételével, ami választási év volt, és ilyenkor a jogszabály nem teszi azt lehetõvé – minden esztendõben beadtuk a kérelmet. Már évek óta a „Mindenképpen várossá nyilvánítandók” közé soroltak bennünket a szakmai vélemények és a kitûnõ infrastruktúránk alapján. A pozitív döntésre mégis sokat kellett várnunk. Az elõzõ ciklusban három éven át elutasították a kérelmünket, a jelenlegiben pedig – most elõször volt döntés a közigazgatási átalakítások miatt – elsõre sikerült.
– Mit gondol, mi hozta meg a várva várt sikert?
– 5200 fõs lakosságszámmal, fejlett infrastruktúrával, hatalmas külterülettel és szép, békés környezettel rendelkezünk, mégis további erõfeszítésekre volt szükség. Õszintén szólva a képviselõ-testület már nem nagyon bízott a sikerben, nem volt egyhangú a döntés, és csak úgy engedélyezték a pályázat beadását, ha elvállalom a tanulmány megírását. Így amióta polgármester vagyok, minden karácsonykor az aktuális városi pályázaton dolgoztam, hiszen minden évben beadtuk. A 2006-os 165 oldalról 230-ra bõvültünk. Az új jogszabály ugyanis a leendõ városnak már azt is elõírta, hogy mutassa be a térségben betöltött központi szerepét is. Éppen ezért elsõsorban ezt kellett erõsíteni, és itt az elmúlt három évben jelentõs elõrelépések történtek. Több tekintetben is térségi központtá váltunk.
– Miután a kistérségek megszûntek, Csákvár kilenc önkormányzattal összefogott, és közös önkormányzati hivatalt üzemeltetünk. Ugyan így egészségügyi téren is centrális funkciókat látunk el: van kórház, védõnõi társulás, mentõállomás, orvosi ügyeleti központ. Csákvár egyúttal kereskedelmi központ is, jelentõs volumenû bevásárlási lehetõséggel tudunk szolgálni a környéken élõknek. Természetvédelmi téren hasonló a helyzet: itt található a Vértesi Natúrpark központja is. A kultúrában is szervezõerõként lépünk fel, nagyrendezvényeink, múzeumunk, saját színtársulatunk, öt állandó kórusunk sokakat vonz ide a szomszédos településekrõl. A sport is kiemelt figyelmet kap városunkban, saját sportcsarnokunk van, NB II-es asztalitenisz csapatunk, fejlett labdarúgásunk – részt veszünk a Bozsik programban is -, és ehhez hasonlóan számos más területen is képesek vagyunk a helyi funkciók mellett térségi feladatokat is ellátni.
– Milyen új kihívások várnak a városra?
– A legfontosabb, hogy befektetõket tudjunk vonzani a településre, és munkahelyeket tudjunk létrehozni. Ennek érdekében befektetõi útmutató készül, az önkormányzati ingatlanok mellett pedig összegyûjtöttük a cégek, illetve magánszemélyek által kínált lehetõségeket is. Befektetõbaráttá tettük továbbá a településrendezési tervünket is.
– Célul tûztük ki a szennyvíz-csatorna teljes kiépítését – jelenleg a településkétharmada csatornázott – és sokat várunk az új pályázatoktól is, melyeken csak városok indulhatnak. Ilyenek például a településarculat, és az útfejlesztés.
– A testvértelepülések is jelen voltak az avatóünnepségen. Kikkel tartanak kapcsolatot?
– Egyik testvértelepülésünk sem város, úgyhogy nagyon örültek a mi elõrelépésünknek. Náluk teljesen más közigazgatási viszonyok vannak. Az erdélyi Kászonnal csupán néhány éves kapcsolatot ápolunk, a németországi Pyrbaummal azonban nemrégiben ünnepeltük a 25. évfordulónkat. Csákvár az országban az elsõ öt között volt a testvérvárosi kapcsolatok létesítésében. Mindkét testvértelepülésünk nagyon örül a várossá nyilvánításunknak, és vezetõik ideutaztak, hogy személyesen adhassák át nekünk az ott élõk jó kívánságait, és ajándékait, ami hosszú ideig emlékeztetni fog majd bennünket erre a szép napra.
Cseh Teréz