Nagy siker volt a XIV. Eötvös Napok
– Egészen 2014. február másodikáig tart az Eötvös Emlékév, ennek kimagasló eseménye volt a szeptember elsõ hetében lebonyolított XIV. Eötvös Napok. Szeptember elsején hajókirándulást szerveztünk Budapestre, ahol megkoszorúztuk Eötvös Úri utcai emléktábláját. Másnap került sor az Eötvös József Általános Iskola ünnepélyes tanévnyitójára, majd délután átadtuk a vers- és prózaíró, a képzõmûvészeti és a kis történelemkutatók versenyének díjait. Szeptember 3-án Eötvös-konferenciát rendeztünk, megemlékezést tartottunk a politikus síremlékénél és koszorúzást a felújított Eötvös Emlékháznál. Másnap Czeglédi Gizella 100 híres magyar címû kiállítása nyílt, majd komolyzenei koncert volt a római katolikus templomban. Ötödikén a Sziget Színház a Mágnás Miskát adta elõ, pénteken ulti verseny volt, este pedig a Neoton Família sztárjai adtak élõ koncertet. Szombaton nyitott a Hungarikumok utcája, és egész nap színpadi produkciók várták a lakosokat. A vasárnap a sporté volt, ekkor bonyolítottuk ismét nagy sikerrel az V. Autó – Motor show-t.
– Az ünneplésen túl a közigazgatás és az oktatás átszervezése is sok munkát adott az önkormányzatoknak. Hogy zajlottak ezek a folyamatok Ercsiben?
– Ercsi mindig büszke volt önállóságára, és arra, hogy a városi lét feltételeit meg tudja magának teremteni. A bevételek és a város nagysága egymással mindig egyensúlyban voltak, és a térségben központi szerepet játszottunk. Szerettük volna ezt megtartani, és járási székhely lenni, de sajnos nem így alakult, Martonvásár kapta ezt a szerepet. Ha az elhelyezkedését nézzük, talán érthetõ a döntés, de például a térség lakosságának 1/3-át ma is Ercsi adja. Keserû szájízzel ugyan – különvéleményünket hangsúlyozva –, de belenyugodtunk a döntésbe.
– Milyen a munkamegosztás a járással?
– Az okmányirodánk megmaradt – remélhetõleg jövõre kormányablakká fejlõdik -, és itt mûködik a gyámhivatal is. Jó lett volna, ha a városi és a járási ügyeket kezdettõl fogva fizikailag is elkülönítve intézhetnék az itt lakók, az önkormányzat biztosított ehhez épületet, ám jelenleg még a Városházán mûködik mindkét szervezet. Ez nem a legjobb sem a költségek megosztását, sem pedig az ügyfelek tájékozódását illetõen. Nem jó az, hogy olykor összekeverednek a dolgok, és az emberek nem tudják, hogy hol, és ki intézte jól, vagy rosszul az ügyeiket. 2014-re remélem, kisimulnak ezek a dolgok is.
– Az iskolák is új szervezeti keretben tevékenykednek tovább.
– Fájó pontunk ez, mert szerettük volna tovább mûködtetni az iskolát, talán picivel több pénzzel is tudtuk volna segíteni, mint a többi hasonló kisváros. Az átszervezéssel iskolánk átkerült a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz. Az átállás annyiban nem zökkenõmentes, hogy egy csomó dologra a Klik-nek nem futja a keretbõl, így mindig visszahullnak bizonyos költségek a városra. Mi fizetjük az autista képzést, és az enyhén fogyatékosok oktatását, vagy a zeneiskolának a hangszereket, és az úszómestert az oktatáshoz. De hát ercsi gyerekekrõl szól, ezért megtesszük. Ezt a terhet hosszú ideig nem lehet vállalni, hiszen összességében 25 millió forint plusz kiadást jelent a városnak amellett, hogy miénk az iskola üzemeltetése. A tankerületi igazgatóval egyébként példaértékû a kapcsolatunk, mindenben kikéri a véleményünket.
– Mit jelentett Ercsinek az állami adósságátvállalás?
– Nálunk az adósság nagyságrendje elenyészõ volt 1,5 milliárdos költségvetésünkhöz viszonyítva, mindössze 51 millió forint. Volt ez nagyobb is, félmilliárdnyi, de 2009-ig komoly visszafizetések történtek. Persze jól jön ez a segítség is, minden fillérnek örülünk.
– Történt-e elõrelépés Ercsiben a munkahelyteremtés területén?
– Az éppen zajló – hatalmas adminisztrációt és szervezést igénylõ – közmunkaprogramon kívül egy beruházásról tudok beszámolni. Egy dunaújvárosi cég uniós forrásból épít ipari területünkön új csarnokot, ahol mezõgazdasági gépek szerelése zajlik majd. Ha elkészül, akkor körülbelül negyven fõnek tudnak majd munkát adni. Egyébként ezen a téren nem lehetünk optimisták, a korábban beharangozott erõmûépítésekbõl nem lett semmi, a Foodexpress már 2008-ban távozott, és a Musashi is nehezen találja a kiutat a válságból. Szerencsére a városban lévõ helyi kis- és középvállalkozások stabilan mûködnek, egyikük alvállalkozóként bekerült a Sina-telepi szennyvíz- és csatornázási projektünk végrehajtásába. Reméljük, hogy a trend megváltozik, és jövõre komoly, betelepülõ vállalkozásokról tudunk beszámolni.
Veér Károly