Székesfehérváron a mérnöki lelemény
A szervezõk – Sipos Attila és Vizi Pál Gábor – így vallanak a verseny céljáról: „A régi iskola diákjai, mint mi is teljes tudatában vagyunk annak, hogy a tudás és tapasztalat nem velünk született adomány. A véletlen vagy már a tudatos keresés olyan tanítókhoz, szakemberekhez sodort minket réges-rég, akiknek átadott ismereteire a mai napig építkezünk.
A kérdés az a mai tizenévesek hol kapják meg azt a kis szikrát, ami elindíthatja õket a nehéz, de igazán szép természettudományos pályán. Akarat és szándék hiányában ma nincs szervezett szakköri rendszer, ami szerintünk alapja volt mindazon sikereknek melyrõl beszélni úgy szeretnek, de egyre kevesebben emlékeznek már rá.”
Idén a versenyzõk a mérnöki tudományok kreativitását próbára téve azt a feladatot kapták, hogy egy olyan légpárnás robotot kell készíteni, amelyet kézmozdulatokkal lehet irányítani. A robotnak összetett mozdulatokat kell végrehajtania, hogy képes legyen a pályán elhelyezett különbözõ méretû céltárgyakra eljuttatni az apró dobókockákat.
„Idén kivételesen nem a világ megmentése lesz a küldetésünk. Egy a világot már megmentõ és méltatlanul elfeledett nyugdíjas jedinek kell segítenünk. Története a messzi Tatuin bolygón kezdõdött és itt is ér véget. Jedierejét és hirtelen haragú apja miatt kézfejét elvesztve próbálna boldogulni nagybátyja farmján. Szemeitekbõl a könnyeket morzsolva próbáljátok végigolvasni a szabályokat és megalkotni a világ legeslegjobb jedikesztyûjét”.
A versenyre 25 csapat nevezett, az Óbudai Egyetem a versenyre nyert TÁMOP pályázati pénzbõl biztosította a szervezést. A díjakat cégek és magánszemélyek ajánlották föl. A gyõzelmet a BME – ELTE – Óbudai Egyetem közös, Mars Mining Corporation fantázianevû csapata szerezte meg. Dominó Csaba, a Széchenyi István Mûszaki Szakközépiskola igazgatója elmondta: „Nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy a kétnapos mérnöki megmérettetésnek mi adhattunk otthont”.
Dr. Göde Andrea